Idő 
Értékelés 
Értékelés Csilingelő a hajnal húsvét hétfőn,
Nyuszika a tojásait eldugta!
Rosszul jár, aki felkel, de már későn,
Addigra nyuszika talán elfutna…
Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz
A locsolók tömegesen megjönnek,
Odamennek nyuszika kosarához,
Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek.
Nyuszika örül és még puszit is kér,
Meg ragaszkodik a locsoláshoz is!
Lesz is ebből zsivaj, sok a gavallér.
Évente egyszer van húsvét... reális.
Nyuszika, ha már megsimogattalak,
Puszit kaptál, hol van a piros tojás?
Vedd elő, én parlagon nem hagytalak,
Tudod… nem ingyé volt a barátkozás!
Nos, ha már így minden megvolt, akkor kérdem én,
Lehet locsolni? Szilaj vagyok már, mint egy mén…
Vecsés, 2016. február 1. – Kustra Ferenc József
Nyuszika a tojásait eldugta!
Rosszul jár, aki felkel, de már későn,
Addigra nyuszika talán elfutna…
Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz
A locsolók tömegesen megjönnek,
Odamennek nyuszika kosarához,
Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek.
Nyuszika örül és még puszit is kér,
Meg ragaszkodik a locsoláshoz is!
Lesz is ebből zsivaj, sok a gavallér.
Évente egyszer van húsvét... reális.
Nyuszika, ha már megsimogattalak,
Puszit kaptál, hol van a piros tojás?
Vedd elő, én parlagon nem hagytalak,
Tudod… nem ingyé volt a barátkozás!
Nos, ha már így minden megvolt, akkor kérdem én,
Lehet locsolni? Szilaj vagyok már, mint egy mén…
Vecsés, 2016. február 1. – Kustra Ferenc József
Zöld erdőben jártam,
Vadnyulakat láttam.
Útközben eláztatott a friss eső,
De most a locsolómat veszem elő!
Fogok-e itt sikert aratni?
Szabad-e itt nekem locsolni?
Vecsés, 2014. augusztus 13. – Kustra Ferenc József
Vadnyulakat láttam.
Útközben eláztatott a friss eső,
De most a locsolómat veszem elő!
Fogok-e itt sikert aratni?
Szabad-e itt nekem locsolni?
Vecsés, 2014. augusztus 13. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia…
(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.
A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***
(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*
Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.
(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.
Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!
A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.
(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*
(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!
Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József
(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.
A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***
(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*
Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.
(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.
Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!
A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.
(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*
(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!
Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József
Csókolózzunk nyakra-, főre,
Közben megkíván a dőre.
Én rendes úrinő vagyok,
Akárkivel, dehogy búgok.
Férfiak hiszik, egyszerű,
Tán’ borúra jön a derű.
Fiuk bizony, más az élet,
Én hozom a döntéseket.
Engem az anyám nőnek szült,
S vagyok életből felkészült.
Azért adott Isten eszet,
Használjam férfiak felett.
Rám hagyta anyám örökül,
Fogyassz férfit, szeretetbűl.
Csókolózni még csak lehet,
Tovább az eset nem mehet.
Szép vagyok és kívánatos,
Jó a férfi hogyha sármos.
Pár lenni azzal akarok,
Akit bizony én kívánok.
Ha ő kérdez, akarom-e?
Én kérdezem, akarod-e?
Így is, úgy is vagyok döntnök,
Valahogy, de csak én döntők.
Ezek után kérdezem én,
Ki evez élet tengerén?
Aki evez, biz’ a férfi,
A nő pedig, ki vezeti.
Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József
Közben megkíván a dőre.
Én rendes úrinő vagyok,
Akárkivel, dehogy búgok.
Férfiak hiszik, egyszerű,
Tán’ borúra jön a derű.
Fiuk bizony, más az élet,
Én hozom a döntéseket.
Engem az anyám nőnek szült,
S vagyok életből felkészült.
Azért adott Isten eszet,
Használjam férfiak felett.
Rám hagyta anyám örökül,
Fogyassz férfit, szeretetbűl.
Csókolózni még csak lehet,
Tovább az eset nem mehet.
Szép vagyok és kívánatos,
Jó a férfi hogyha sármos.
Pár lenni azzal akarok,
Akit bizony én kívánok.
Ha ő kérdez, akarom-e?
Én kérdezem, akarod-e?
Így is, úgy is vagyok döntnök,
Valahogy, de csak én döntők.
Ezek után kérdezem én,
Ki evez élet tengerén?
Aki evez, biz’ a férfi,
A nő pedig, ki vezeti.
Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József
Megy hegynek fel gyerek Cseke
Vén, kese Cseke gyereke.
Szekere gyenge kereke,
Csetteg, kerreg, leeshet-e?
Szekere kereke leeshet,
Ekképpen, eh, letenyerelhet.
Kerekezne Cseke szekere,
De nem fel erre, ferde hegyre.
Nyekergett Cseke kereke, de ment
Esetleg szeretve, de nem megkent.
Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele
Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve.
Hej! Leesett Cseke kereke,
Lehemperedett egy gederbe.
Hergelt, kese Cseke gyereke,
Hegyet, kereket egye fene.
Lehetne kese Cseke gyerekének
Szekercéje, és beleverne éknek
Kerekébe egy fellelt szegecset,
Mert menetben kereke leesett.
Enne, esetleg lehetne gesztenye,
Éhesen keres, de nem lel egyet se…
Lehetne egy telek eperke…
Enne epret… nem lel szemet se.
Hegyek meredekek, kellemes helyek,
Fenn, e hegyen messze reppennek szelek.
Cseke gyerek rendesen eltervezte,
Rendesen repdesve menne fel hegyre.
Menne, de ez lehetetlen, feltegye
Szekere kerekét Cseke gyereke.
Vén kese Cseke elég hergelt,
Hegyet, kereket egye fene…
Kese Cseke e gyereket kereste.
Kereste, kerestette. Hej, meglelte.
Meredeken lereppentek szelekkel,
Ernyedt testekkel, remek emlékekkel…
Hegyet, kereket egye fene…
Ebbe, lehetetlen helyzetbe.
Meglett kese Cseke gyereke!
Vecsés, 1998. december 19. – Kustra Ferenc József - eszperente nyelven…
Vén, kese Cseke gyereke.
Szekere gyenge kereke,
Csetteg, kerreg, leeshet-e?
Szekere kereke leeshet,
Ekképpen, eh, letenyerelhet.
Kerekezne Cseke szekere,
De nem fel erre, ferde hegyre.
Nyekergett Cseke kereke, de ment
Esetleg szeretve, de nem megkent.
Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele
Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve.
Hej! Leesett Cseke kereke,
Lehemperedett egy gederbe.
Hergelt, kese Cseke gyereke,
Hegyet, kereket egye fene.
Lehetne kese Cseke gyerekének
Szekercéje, és beleverne éknek
Kerekébe egy fellelt szegecset,
Mert menetben kereke leesett.
Enne, esetleg lehetne gesztenye,
Éhesen keres, de nem lel egyet se…
Lehetne egy telek eperke…
Enne epret… nem lel szemet se.
Hegyek meredekek, kellemes helyek,
Fenn, e hegyen messze reppennek szelek.
Cseke gyerek rendesen eltervezte,
Rendesen repdesve menne fel hegyre.
Menne, de ez lehetetlen, feltegye
Szekere kerekét Cseke gyereke.
Vén kese Cseke elég hergelt,
Hegyet, kereket egye fene…
Kese Cseke e gyereket kereste.
Kereste, kerestette. Hej, meglelte.
Meredeken lereppentek szelekkel,
Ernyedt testekkel, remek emlékekkel…
Hegyet, kereket egye fene…
Ebbe, lehetetlen helyzetbe.
Meglett kese Cseke gyereke!
Vecsés, 1998. december 19. – Kustra Ferenc József - eszperente nyelven…
