Idő 
Értékelés 
Értékelés Három szolgálati kutya, köszi, jól van,
Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van.
Etetem őket, igyekszem, és jól tartom,
Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom.
No, de nem is ezt akartam elmesélni,
Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri.
Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél,
Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél.
Hosszú kitartásomnak lesz eredménye,
Szegény kutyuskának helyre áll a lelke.
Mostanában már egyre közelebb jött,
Velem szemben már nem ennyire csökött.
Ma már a többivel együtt, odajött,
Orrával kezembe beleböködött.
Hagyta, hogy egyszer simogassam fejét,
Bízom benne, most már használja eszét...
Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József
Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van.
Etetem őket, igyekszem, és jól tartom,
Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom.
No, de nem is ezt akartam elmesélni,
Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri.
Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél,
Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél.
Hosszú kitartásomnak lesz eredménye,
Szegény kutyuskának helyre áll a lelke.
Mostanában már egyre közelebb jött,
Velem szemben már nem ennyire csökött.
Ma már a többivel együtt, odajött,
Orrával kezembe beleböködött.
Hagyta, hogy egyszer simogassam fejét,
Bízom benne, most már használja eszét...
Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József
Verset írok monotonon,
Zakatolunk vonatokon.
Utazzunk, és lássunk világot,
Ismerjük meg, egész világot.
Jó dolog menni, kirándulni,
Ismeretlen tájat is látni.
Embereket megismerni,
Az újba belemélyülni.
Van világba sok látni való,
Van világnak sok csodája, ó!
Minél többet lát az ember,
Annál inkább "igaz" ember.
Persze más a finn vagy olasz,
Lehetőséget ne szalassz!
Meg kell nézni, amit lehet,
Ha tudod, járd be az eget.
Budapest, 1998. július 29. – Kustra Ferenc József
Zakatolunk vonatokon.
Utazzunk, és lássunk világot,
Ismerjük meg, egész világot.
Jó dolog menni, kirándulni,
Ismeretlen tájat is látni.
Embereket megismerni,
Az újba belemélyülni.
Van világba sok látni való,
Van világnak sok csodája, ó!
Minél többet lát az ember,
Annál inkább "igaz" ember.
Persze más a finn vagy olasz,
Lehetőséget ne szalassz!
Meg kell nézni, amit lehet,
Ha tudod, járd be az eget.
Budapest, 1998. július 29. – Kustra Ferenc József
Agya sosem volt slampos.
Már mint vörös hajú,
szemüveges kis taknyos
komoly gondolkodó volt:
.
- Jaj! Mi lesz ha fütyülőm
többé nem fog felállni,
és egy táguló világban,
mit is fogunk csinálni?
Édesanyja megnyugtatta:
- Brooklyn viszont nem tágul!
Fütyülője csak annak lankad,
ki túlmértékben hozzányúl!
Egyszer megkínálták kokainnal,
de ettől hatalmasat tüsszentett.
Száz dollár értékű fehér hó
a levegőben elveszett.
Csínos leány lett szeretője.
de mire viszonyuk leromlott,
a leány bakancsban járt,
mert fasiszták kőzt kódorgott.
Sok filmje a zsidókról szólt,
Mert ő maga is zsidó.
Tudott önmagán nevetni,
és jó humorral szónokolt.
Úgy változtatta szeretőit,
mint más ember az alsóneműt.
Még él, de már nyolcvanhat.
Vajon fütyülője ép maradt?
Már mint vörös hajú,
szemüveges kis taknyos
komoly gondolkodó volt:
.
- Jaj! Mi lesz ha fütyülőm
többé nem fog felállni,
és egy táguló világban,
mit is fogunk csinálni?
Édesanyja megnyugtatta:
- Brooklyn viszont nem tágul!
Fütyülője csak annak lankad,
ki túlmértékben hozzányúl!
Egyszer megkínálták kokainnal,
de ettől hatalmasat tüsszentett.
Száz dollár értékű fehér hó
a levegőben elveszett.
Csínos leány lett szeretője.
de mire viszonyuk leromlott,
a leány bakancsban járt,
mert fasiszták kőzt kódorgott.
Sok filmje a zsidókról szólt,
Mert ő maga is zsidó.
Tudott önmagán nevetni,
és jó humorral szónokolt.
Úgy változtatta szeretőit,
mint más ember az alsóneműt.
Még él, de már nyolcvanhat.
Vajon fütyülője ép maradt?
Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös)
Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek,
De fegyvertek nem hozza az áhított eredménytek…
Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek.
(Senrjon trió)
Nem akarok elmenni,
Így legyilkoljátok lelkemet…
Sors mibenléte?
*
Mondom: fölöttem nincsen
Hatalma senkinek… szeretném!
Hétköznapokban?
*
Koldusként járok házban,
Nincs vagyonom, már nincsen lelkem…
Nyomorult vagyok!
*
(Kínai versformákból duó!)
{A csüe-csü négy sorból áll. Szótagszám: 7/sor. Rímképlet: Rímképlet: xaxaa}
Fegyveretek visszahull…
Támadjatok, bár vadul.
Oly’ mélyen szenvedek én…
Ha megölsz… úgy voltam én.
*
{„Vágyódás délre”: Huszonhét szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa}
Az élő
Alázat büntet!
Velem szemben alázat,
Nincs, de folyton csak kerget!
Sírba bekerget.
*
(Sedoka)
Életutamon
Csak zötykölődök, cél nincs.
Ha nincsen cél, így hová?
Életutamon
Tűzvész pusztít, ár rombol.
Sehová, percnek élek.
*
Nagy erők ellen nem lehet harcolni, mer' rám hullik…
Ki erről győzködik hittel, az hevenyül hazudik.
Mindig is átgázoltatok törve-zúzva sorsomon;
De az éjszakám, szép és szabad: szépeket álmodom!
Vecsés, 2022. január 4. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. Íródott: alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös)
Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek,
De fegyvertek nem hozza az áhított eredménytek…
Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek.
(Senrjon trió)
Nem akarok elmenni,
Így legyilkoljátok lelkemet…
Sors mibenléte?
*
Mondom: fölöttem nincsen
Hatalma senkinek… szeretném!
Hétköznapokban?
*
Koldusként járok házban,
Nincs vagyonom, már nincsen lelkem…
Nyomorult vagyok!
*
(Kínai versformákból duó!)
{A csüe-csü négy sorból áll. Szótagszám: 7/sor. Rímképlet: Rímképlet: xaxaa}
Fegyveretek visszahull…
Támadjatok, bár vadul.
Oly’ mélyen szenvedek én…
Ha megölsz… úgy voltam én.
*
{„Vágyódás délre”: Huszonhét szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa}
Az élő
Alázat büntet!
Velem szemben alázat,
Nincs, de folyton csak kerget!
Sírba bekerget.
*
(Sedoka)
Életutamon
Csak zötykölődök, cél nincs.
Ha nincsen cél, így hová?
Életutamon
Tűzvész pusztít, ár rombol.
Sehová, percnek élek.
*
Nagy erők ellen nem lehet harcolni, mer' rám hullik…
Ki erről győzködik hittel, az hevenyül hazudik.
Mindig is átgázoltatok törve-zúzva sorsomon;
De az éjszakám, szép és szabad: szépeket álmodom!
Vecsés, 2022. január 4. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. Íródott: alloiostrofikus versformában.
Hmm… már látom, hogy olyan vagyok, mint egy pici ólomkatona,
Belül, a saját életemnek az el nem mozduló, súlya…
De… az is látom én, már elhomályosodott tekintettel,
Hogy mások azok, akik mozgatnak, nevető tekintettel…
Csak… mindent további nélkül rakosgatnak a harcmezőjükön,
Én meg helytállok a vártán, ettől tobzódik öröm, lelkükön…
Meg… ólomkatona örök darab, ha festéke le is kopott,
Mert a beolvasztós halálig használható… mint öreg kokott…
Biz’… ez az élet oly’ nagy örömmel nem átkozta a katonát,
Mert ő csak fogja a puskáját, és folyvást így láttatja magát…
Hát… ez csatamezőn, puskával kézben, kopott felszereléssel,
Maga a hiányos lét, teletűzdelve út-létkereséssel…
Látom…, hogy ez a harcmező csak az ártatlanok bárkája,
Elsüllyednek! Míg gazdagok ívelésének röppályája.
Jaj, …! Ez oly' gyötrő mozdulatlanság… mit rám szabtak az öntéskor.
Meg már nem is látszik, mily’ volt a festéskor a ruha öltéssor…
Ha… volna nekem loboncos hajam, ami lobogna a szélben,
Hagynám és pihenőben leülnék egy fa nagy árnyéka-szélben.
Juj, …! De nagyon nagy izgalommal várom
Mikor osszák már nekem az obsitom…
Erről… persze csak, állva álmodozom,
Mert rám szabott sorsom át nem hághatom...
Lesz(!) itt vég beolvasztó kemencében,
Ha nem vesztenek el a harc hevében…
Vecsés, 2015. április 6. - Kustra Ferenc József
Belül, a saját életemnek az el nem mozduló, súlya…
De… az is látom én, már elhomályosodott tekintettel,
Hogy mások azok, akik mozgatnak, nevető tekintettel…
Csak… mindent további nélkül rakosgatnak a harcmezőjükön,
Én meg helytállok a vártán, ettől tobzódik öröm, lelkükön…
Meg… ólomkatona örök darab, ha festéke le is kopott,
Mert a beolvasztós halálig használható… mint öreg kokott…
Biz’… ez az élet oly’ nagy örömmel nem átkozta a katonát,
Mert ő csak fogja a puskáját, és folyvást így láttatja magát…
Hát… ez csatamezőn, puskával kézben, kopott felszereléssel,
Maga a hiányos lét, teletűzdelve út-létkereséssel…
Látom…, hogy ez a harcmező csak az ártatlanok bárkája,
Elsüllyednek! Míg gazdagok ívelésének röppályája.
Jaj, …! Ez oly' gyötrő mozdulatlanság… mit rám szabtak az öntéskor.
Meg már nem is látszik, mily’ volt a festéskor a ruha öltéssor…
Ha… volna nekem loboncos hajam, ami lobogna a szélben,
Hagynám és pihenőben leülnék egy fa nagy árnyéka-szélben.
Juj, …! De nagyon nagy izgalommal várom
Mikor osszák már nekem az obsitom…
Erről… persze csak, állva álmodozom,
Mert rám szabott sorsom át nem hághatom...
Lesz(!) itt vég beolvasztó kemencében,
Ha nem vesztenek el a harc hevében…
Vecsés, 2015. április 6. - Kustra Ferenc József
