(Leoninus csokorban)
Kibontja magát lassan a természet és elballag a téli enyészet.
Igaz, volt már ilyen máskor is, de majd visszaállt a régi… értünk csakis.
Körbe-körbe nézek és lám a határ, ha lassan is, de színesedik már.

Majd
Várva
Érkezik,
Megjelenik,
Hozza fényeit.
*
Látni már a nyomát, hogy megindul az élet, most már tényleg megy enyészet!
A pár hónapi, a volt téli, sírva megyen könnyfelhőkkel, mint egy régi.
Végre elmúlt, megy hó nélküli tél, egy szélviharral meg még bajszán kefél.

Igen,
Indult,
Térhetetlen,
Ismeretlen
A hideg emlék.
*
Az újkort elhozza nekünk az éltető napsugár, ő meg igyekszik, senkire nem vár.
Remélem, a természet rendőrség nem tereli vissza telet, volt az itt már eleget
S amúgy sem voltunk vele megelégedett, menjen az egyenlítőre, ott miket lehet…

Nincs,
Elment,
Eltűnt ő,
A tél nyoma
Nagy távolságra.
*
Vecsés, 2023. március 21. – Arad, 2023. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltásról, a leoninust én írtam. Az apeva: szerző-, és poéta társam Ghica Izabella Iasmina munkája.

Színes lélek-foton
Kitárt ablakomon
Áramlik.
Hozzád repül innen,
Téged erősítsen...
Szeretet.
Megfeszült gondolat
Szorítja torkomat.
Hiányzol!
Távolság...karma tép,
A nap hiába szép.
Fájdalmas!
Te vagy másik felem,
Ha nem lehetsz velem...
Gyötrelem!
Várom már...érkezzél,
Múljon a hideg tél.
Felhevíts!

Dunatőkés, 2024. április 15.

Agg magyar nyelvünk, ősi korok tanúja,
Titkát ki fejti meg, hol leledzik kulcsa?
Kőlapok, pergamen; sok rész-igazságot
Rejt, ismeretlen múlt csoda valóságot.

Medence üstjében a nyelv csiszolódott,
Egyik a másiknak gazdagságot adott.
Eddig szépen lassan, finoman változtak,
Ma a médiától szárnyalva torzulnak!

Angloszászok nyelve, hogy is lett oly menő?
Ezt majmolva terjed, mint vírus...a fertő!
Páváskodni nem kell idegen szavakkal,
Keress megfelelőt, alkossál ragokkal.

Büszke tollforgatók, vagánykodó kúlok,
Hiányosság csak, ha nem magyarul szóltok!
Hiúság mit hisztek, - stílusotok pazar;
Csak szóbugyorban erjedő szennyes zavar.

Nyelvünkből biz lehet formára alkotni,
Ismeretlen dolgot magyarba foglalni.
Bőséges kincsestár, nemzet ékessége,
Tolladdal úgy írjál, minden magyar értse!

Dunatőkés, 2024. március 24.

Mint végtelen űr,
Ego-világegyetem.
Lélek sosem zárt!

Hosszú gyökere,
Elődökhöz nyúl vissza.
Génbefolyásolt!

Lelket érik nagy
Hatások...csiszoló-kő.
Tudat besegít!

Szív pitvarából
Tárul, ott van az ajtó.
Lélek-kulcs nyitja.

Rozsda nem fogja,
Zárba szeretet illik.
Varázserejű!

Szép szó olajoz,
Tett rügyet fakaszt szívben.
Raktároz időt.

Tiszta lélekben
Tavasz virágzik, nyíltság.
Angyalszem-tükör!

Évgyűrű fásul,
Jó kertész gyümölcsöt óv.
Táplálja művét!

Kor utat seper,
Pitvarban a múlt tisztul.
Lélek megbékél!

Agg kor lelket rág,
Istenben bizodalom.
Hív az öröklét!


Dunatőkés, 2024. március 20.

Rácsosan úsznak
Csíkfelhők, égen furcsa.
Nem természetes.
A látvány már megszokott,
Nem firtatjuk az okot.

Gyárkémény füstje
Tornyos, kötél lég nyakán.
Jólét fontosabb!
Ember pusztít nagy hévvel,
Édent tapos erővel.

Elhízott beton,
Tápföld rég aszalódik.
Lét-tér kalitka!
Olaj ömlik naponta,
Életvíz már nem tiszta.

A Természet csonk,
Virtuális való...drog.
Jövő keserve!
Tanítás irányított,
I-gazság kuszálódott!

Látszat valóság
Kiváló, káprázatos.
Elrejt titkokat!
Pénz ma az elégtétel,
Utódoknak rossz vétel!

Tudás, vegyszer túsz
A lét. Föld jó áldozat.
Még facsarható!
Elit hiszi...túléli,
Sátán vihogva nézi.

2024. április 15.
A Föld napjára .