Szöszmötölget a
Csend, az erdő sűrűjén…
Avar, zajt elnyom.
*
Csend! Ütközet a
Hóesés. Hajnali fagy.
Jégség most arat.
*
Tűztől a jégig
Átéltem, poklot, mennyet.
Boldog megnyugvás?
*
Hegyi patakban,
Picike vízesés zúg.
Csend, uralkodó.
*
Madárijesztő,
Csendben letette lantot.
Ijesztőn kóró.
*
Csend sikítása
Szaggatja az éjszakát.
Dörgés, villámlás.
*
Csendnek a tava
A sírkertet idézi.
Szív, csendben ordít.

Vecsés, 2016. július 7. – Kustra Ferenc – a csend-filozófia senrjú –ban és oximoronban.

Síró felhők…

Szilaj fellegek,
Beborítják a tájat.
Ebből eső nincs.
*
Komor szürkeség,
Őrzi távoli csendet.
Ég, mégis hol zeng…
*
Nap és fellegek
Küzdenek, ki lesz az úr?
Napsütés… eső.
*
Felhők röpködnek,
Konokul az ég alatt!
Eső készülődik…
*
Sok felhőpárna,
Nagy felhőnek áll össze!
Zivatar zúdul.
*
Már szemerkélni
Kezd, majd zuhogássá lesz.
Megállítani?
*
Cseppek, csillogva
Csak hullnak, egyre jobban.
Özönvízszerű…
*
Zivatar kitört,
Esőcseppek hullanak.
Vizes fű csúszik.
*
Zápor lemossa,
Fűről, fáról út porát.
Párás levegő.
*
Felhőcsatorna
Törött, eső meg ömlik.
Tarolt növényzet.
*
Gyönyörű vihar,
A maga szépségében.
Átélni kínos.
*
Szivárványpajzsot
Generál meleg eső.
Felhő elröppen…

Vecsés, 2017. június 30. – Kustra Ferenc József - Eredeti Baso féle haikuban írva…

Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt,
Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
Ó, a meleg nem űzi el az oly' beizzad felhőt,
De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt!

Zord eső csak úgy leverte, mindenhol lehullott a virág,
Virágok ágyásában pedig romba dőlt a dália ágy.

Vecsés, 2014. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: nyárról…

Ó, Te drága lélek, Izuska!
Ó, Te szívem szottya Izuska!
Nagy poétatárs vagy.
Írj jó verseket, vagy…
Papírt tedd ki, ötlet indula!

Á! Te édes drágám Izuska!
Szert tettem rád… mesés poéta.
Tollad ontja sok sort,
Papír fogadja sort.
Jó, hegy szert tettem rád, Izuska!

Óh, te kis poétám Izuska!
Veled dolgoznom szívem vágya.
Írunk közösöket,
Három szerzősöket.
Még majd tanítalak… Izuska!

Vecsés, 2023. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott; romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’!

Sötét est éled,
Ráomlik vastag pokróc.
Éjnek pitvara.
Dunna alatt már a nap,
Újabb eséjt reggel kap.

Feketén villan
Szellem fák lombja között...
Denevér röpte.
Ultrahangban ereje,
Rovarokat fog vele.

Szólal a kuvik,
Csendet borzol erdőben.
Éberségre int.
Ház tetején rossz e jel,
A hagyomány megfigyel.

Éj sűrűsödik,
A holdvilág késésben.
Vadász-alkalom.
Ragadozók kutatnak,
Mély álomra lecsapnak.

Hörgő ugatás,
Préda némán meglapul.
Bandázó rókák.
Nem válogat az alom,
Ha eljön jó alkalom.

Szél félelmet fúj,
Ropog a táguló nesz.
Feszült nyugalom.
Felhangolt a vész húrja,
A könnyelműt sors sújtja.

Ösztön nem alszik,
Mint penge a figyelem.
Pásztázó radar.
Nyugtalanság súlya nő,
Kételyt hordoz a jövő.

Rejtelmes erdőn
Vak éjszaka botorkál...
Lépte felriaszt.
Kormos éjjel titkot sző,
Pók hálója remegő.