Idő 
Értékelés 
Értékelés A gazdagok ezt tették az emberiséggel… mert a pénz az úr. Nekik nincs háborús halottjuk…
(leoninus csokor)
A mi földünket bekötötték lőporfüstbe és ez tették kicsinyeskedve…
Álmait békebeli szivárványszínbe, de nem látszik eme bűdös füstbe.
A mi földünk jó anya, kebelére öleli gyermekeit, így óvja magába…
Vannak azonban a hatalmasok, kik viszik fiatal férfiakat háborúba!
Már hallani is, hogy épp' három év alatt, egymillió lett a sok meghalt...
Családok meg csak sírnak otthon, nem tudják elképzelni a jövőt... kapaszkodón.
A nyomorékká sebesült, otthon kell e a családnak? Vagy hidak alá járnak?
Több millió hadiárva, hadiözvegy, mint élnek tovább? Mennek nagyvilágba?
Siratjátok egész nap az apa és férj hamvait? A lét száradt sivatagjait?
Még csak annyit, hogy az új élet hol, miként sarjad, ha sírástól már repedt az ajkad…
Fejedet erővel álomra hajtsad, mert más nincs, mint álomban éld át jó régmúltad.
Ma is éppen még tárgyalnak, hogy a föld-vagyont elosszák! Vége? Nincsenek gyors csodák!
Tovább is napi több ezer katona hal meg… reggel ágyúdörgés, vekker nem berreg…
Vecsés, 2025. február 27. -Kustra Ferenc József- íródott: Lőrincz Andrea, „Föld” c. verse, mint ötletadó ihletésével. Megírtam, mert a háborús eszkaláció veszélye nem a múlik! Sőt!
(leoninus csokor)
A mi földünket bekötötték lőporfüstbe és ez tették kicsinyeskedve…
Álmait békebeli szivárványszínbe, de nem látszik eme bűdös füstbe.
A mi földünk jó anya, kebelére öleli gyermekeit, így óvja magába…
Vannak azonban a hatalmasok, kik viszik fiatal férfiakat háborúba!
Már hallani is, hogy épp' három év alatt, egymillió lett a sok meghalt...
Családok meg csak sírnak otthon, nem tudják elképzelni a jövőt... kapaszkodón.
A nyomorékká sebesült, otthon kell e a családnak? Vagy hidak alá járnak?
Több millió hadiárva, hadiözvegy, mint élnek tovább? Mennek nagyvilágba?
Siratjátok egész nap az apa és férj hamvait? A lét száradt sivatagjait?
Még csak annyit, hogy az új élet hol, miként sarjad, ha sírástól már repedt az ajkad…
Fejedet erővel álomra hajtsad, mert más nincs, mint álomban éld át jó régmúltad.
Ma is éppen még tárgyalnak, hogy a föld-vagyont elosszák! Vége? Nincsenek gyors csodák!
Tovább is napi több ezer katona hal meg… reggel ágyúdörgés, vekker nem berreg…
Vecsés, 2025. február 27. -Kustra Ferenc József- íródott: Lőrincz Andrea, „Föld” c. verse, mint ötletadó ihletésével. Megírtam, mert a háborús eszkaláció veszélye nem a múlik! Sőt!
Messze távol ring a szántó,
Boronált föld magvat váró.
Lenge szellőt nap hevíti,
Kopár fákat rügy feszíti.
Nap sugara csalogató,
Felhőtlen ég mosolyt adó.
Borús lelket fény telíti,
Komorságát elveszíti.
A sok csíra feltörekvő,
Csiklandozza enyhe idő.
Kikandikál téltemető,
Tavaszi szél jeget verő.
A naptár is észre vette
Fagyos télnek olvad lelke.
Levetette hósapkáját,
Kigombolta nagy kabátját,
S mint egy bűvész átváltozott,
Kikeleti napot hozott.
Boronált föld magvat váró.
Lenge szellőt nap hevíti,
Kopár fákat rügy feszíti.
Nap sugara csalogató,
Felhőtlen ég mosolyt adó.
Borús lelket fény telíti,
Komorságát elveszíti.
A sok csíra feltörekvő,
Csiklandozza enyhe idő.
Kikandikál téltemető,
Tavaszi szél jeget verő.
A naptár is észre vette
Fagyos télnek olvad lelke.
Levetette hósapkáját,
Kigombolta nagy kabátját,
S mint egy bűvész átváltozott,
Kikeleti napot hozott.
OXIMORON szerű gondolatok, senrjúban…
Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Siklik kezedből.
Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Éppen szélcsend van.
*
Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Boldogság sziget.
Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Parton veszekszünk…
*
Menj fel egy dombra,
Nézd, virágzó almafák.
Lélekemelő.
Menj fel egy dombra,
Nézd, virágzó almafák.
Sírva, homályos
*
A szerelemben
Nem volt olyan nagy öröm.
Válás, boldogság…
A szerelemben
Nem volt olyan nagy öröm.
Sírva vigadni.
*
Lét gyöngesége
Küzd, látszat béküléssel.
Bénító ködfoltok.
Lét gyöngesége
Küzd, látszat béküléssel.
Győz képmutatás.
*
Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Tanulságvonás.
Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Figyelmetlenség.
Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Vad ellenállás.
*
Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Veréb tócsában.
Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Zuhany, nem segít
Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Árnyék, sehol sincs!
*
Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Fagyos förgeteg.
Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Mély hóba zártság.
Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Meleg nappali.
Vecsés, 2016. július 4. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Siklik kezedből.
Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Éppen szélcsend van.
*
Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Boldogság sziget.
Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Parton veszekszünk…
*
Menj fel egy dombra,
Nézd, virágzó almafák.
Lélekemelő.
Menj fel egy dombra,
Nézd, virágzó almafák.
Sírva, homályos
*
A szerelemben
Nem volt olyan nagy öröm.
Válás, boldogság…
A szerelemben
Nem volt olyan nagy öröm.
Sírva vigadni.
*
Lét gyöngesége
Küzd, látszat béküléssel.
Bénító ködfoltok.
Lét gyöngesége
Küzd, látszat béküléssel.
Győz képmutatás.
*
Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Tanulságvonás.
Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Figyelmetlenség.
Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Vad ellenállás.
*
Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Veréb tócsában.
Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Zuhany, nem segít
Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Árnyék, sehol sincs!
*
Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Fagyos förgeteg.
Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Mély hóba zártság.
Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Meleg nappali.
Vecsés, 2016. július 4. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe,
Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.
Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek,
Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének...
Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás,
Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás,
A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át
Én a tétlenségben téblábolok, ebédem meg csirke-farhát.
Gondolkoznom is kellene, hogy a továbbiakban mi legyen,
De nem látok a jövőbe, lehetőség meg... semmi-végtelen…
A füstkarikák sem oldottak meg semmit, köd is részben, maradt.
Folytatom a céltalan merengést, fent a terasztető alatt!
Közben eszembe jutott, hogy az élet véges, mégis mi lenne,
Ha mégis megmutatnám, hogy lehetek még az élet kegyeltje.
Pár hónap és már elmegy véglegesen a köd, és meglátom, hogy
Előbukkan-e nap, az elvonult felhők mögött, tél meg elfogy.
Akkor majd kivirul a lelkem, derűsen nézek majd... világra,
Igyekezni fogok, megtalálom én a helyemet... világba…
Vecsés, 2014. december 29. – Kustra Ferenc József
Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.
Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek,
Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének...
Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás,
Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás,
A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át
Én a tétlenségben téblábolok, ebédem meg csirke-farhát.
Gondolkoznom is kellene, hogy a továbbiakban mi legyen,
De nem látok a jövőbe, lehetőség meg... semmi-végtelen…
A füstkarikák sem oldottak meg semmit, köd is részben, maradt.
Folytatom a céltalan merengést, fent a terasztető alatt!
Közben eszembe jutott, hogy az élet véges, mégis mi lenne,
Ha mégis megmutatnám, hogy lehetek még az élet kegyeltje.
Pár hónap és már elmegy véglegesen a köd, és meglátom, hogy
Előbukkan-e nap, az elvonult felhők mögött, tél meg elfogy.
Akkor majd kivirul a lelkem, derűsen nézek majd... világra,
Igyekezni fogok, megtalálom én a helyemet... világba…
Vecsés, 2014. december 29. – Kustra Ferenc József
és tegnap…
Most kell átélni a mai történéseket
Holnap már más nincs, át kell élni emlékeket…
Most kell átélni a mai történéseket.
Monton pillanat a pipafüst felhőben,
Soha nem is pipáltam jelen életben…
Monton pillanat a pipafüst felhőben.
Az életem egyéni, saját keserű pirulám,
Holnap majd múltként -nagyon is szidva- elroppantja szám…
Az életem egyéni, saját keserű pirulám.
Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok,
Mindennap imádkozok, vagy tán' mérget mormolok…
Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok…
Vecsés, 2020. február 24. – Kustra Ferenc József
Most kell átélni a mai történéseket
Holnap már más nincs, át kell élni emlékeket…
Most kell átélni a mai történéseket.
Monton pillanat a pipafüst felhőben,
Soha nem is pipáltam jelen életben…
Monton pillanat a pipafüst felhőben.
Az életem egyéni, saját keserű pirulám,
Holnap majd múltként -nagyon is szidva- elroppantja szám…
Az életem egyéni, saját keserű pirulám.
Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok,
Mindennap imádkozok, vagy tán' mérget mormolok…
Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok…
Vecsés, 2020. február 24. – Kustra Ferenc József
