Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.
Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!
Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám pajkosan, bután.
Szemed fényárban úszik,
s egy ujj nyomata karodra kúszik.
Csak egy pillanat, katt,
mégis örökre megmaradt.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.
Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!
Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám pajkosan, bután.
Szemed fényárban úszik,
s egy ujj nyomata karodra kúszik.
Csak egy pillanat, katt,
mégis örökre megmaradt.
Azon az estén rád gondoltam
s titokban téged vártalak,
azon az estén azt hittem hogy
nem lesz majd nálam boldogabb.
Azon az estén benned láttam
a legfényesebb csillagot,
mely a sötétből rám nevetve
egyedül énreám ragyog.
Azon az estén nem akartam
hízelgést,hazug bókokat,
csak karjaid forró ölelését,
melytől csitulnék boldogan.
Azon az estén tőled vártam
a letűnő nap sugarát,
s azon az estén tőled kaptam
az esti köd szürke fátyolát.
Azon az estén elborult minden,
eltűnt a hold,s a csillagok,
azon az estén ráébredtem,
én csak a játékod vagyok!
Öblös partjainál szerelem szigetének,
Tiszta forrásba rejted arcodat.
Valahol a szívedben felhangzik egy ének.
Elhalkul a szél s hallom hangodat.
Nem könnyű habok közt már túl az élet felén.
Ötvenöt éve úszol az élet tengerén.
Téged találtalak meg magányos sziklán.
És úgy látszott te már tudod az élet titkát.
Vagy még csak kutatod a fénylő csillagokban?
Ötvenöt év nem elég lelni a titokra?
Tiszta pirosra festetted az átlátszót.
Vérzett a lelked mégis adtál pár jó szót.
Elillan életünk, elillan ötvenöt év.
Nekem legszebb az volt, amikor megszerettél.
Ölelnek a lángok, amiket gyújtottál.
Tán, tested izzó parazsán olvadok.
És hála Istennek tegnap felém futottál.
Végre tudom, hogy életben vagyok!
Azt hiszed már halálon túli a pillanat, mikor az ütőszeg üres lyukra csattan. Túlélted ,s gondolod tudója lettél a nagy titoknak: Ilyen meghalni. Amikor az ütőszeg golyóra csattan ,akkor megfogod tudni ,milyen meghalni.
Ez a mai is csak egy nap
Lehetne olyan mint a tegnap
Vagy akár a holnap
Hiszen ez csak egy szombat
De elkezdődött egy új év
Mindenki mondja BUÉK
Petárdákat lövöldöznek
A körházakban meg lökdösődnek
A szórakozó helyek megtelnek
Az utcákon is hemzsegnek
Az állatok nem értik
Hogy az emberek miért ünneplik
Hiszen ez csak egy szombat
Amikor sarló alakú Hold van
A kutyák este aludnának
Ők már búcsút intettek a mának
De az emberek? Ők nem
Ők mind kint, bent ünnepelnek
És ettől boldogok lesznek
Hogy zajt csapnak és esznek
Én is ember vagyok
Ezért előttem nem titok
Hogy miért vagyunk boldogok
Mert ez egy új év holnaptól!
Lehetne olyan mint a tegnap
Vagy akár a holnap
Hiszen ez csak egy szombat
De elkezdődött egy új év
Mindenki mondja BUÉK
Petárdákat lövöldöznek
A körházakban meg lökdösődnek
A szórakozó helyek megtelnek
Az utcákon is hemzsegnek
Az állatok nem értik
Hogy az emberek miért ünneplik
Hiszen ez csak egy szombat
Amikor sarló alakú Hold van
A kutyák este aludnának
Ők már búcsút intettek a mának
De az emberek? Ők nem
Ők mind kint, bent ünnepelnek
És ettől boldogok lesznek
Hogy zajt csapnak és esznek
Én is ember vagyok
Ezért előttem nem titok
Hogy miért vagyunk boldogok
Mert ez egy új év holnaptól!