Idő 
Értékelés 
Értékelés Biztonságos távolságból a roppant pusztítás
Nem olyan szörnyűséges, borzasztó ártás.
Képernyőkről szemlélve sántít...az igazság csámpás.
Népek előtt pislákol hamis illúzió, látszat-lámpás.
Sokasodnak a tervezett, gyilkos harc-terek,
A lufi duzzad, de még örülnek a partnerek.
Úgy tűnik, most a profit biz nő, szép kerek.
Még jól taposnak a monstrum-szerkezetek.
Dunatőkés, 2024. május 3.
Nem olyan szörnyűséges, borzasztó ártás.
Képernyőkről szemlélve sántít...az igazság csámpás.
Népek előtt pislákol hamis illúzió, látszat-lámpás.
Sokasodnak a tervezett, gyilkos harc-terek,
A lufi duzzad, de még örülnek a partnerek.
Úgy tűnik, most a profit biz nő, szép kerek.
Még jól taposnak a monstrum-szerkezetek.
Dunatőkés, 2024. május 3.
Sápadó Vénusz,
Fénye botladozik már.
Hajnal-hasadás!
Nyirkos fű mosdat,
Folyó parti izzadtság.
Ébredés vacog.
Nádirigó fütty
Fényt keleszt...ég pirkadó,
Bíbor-sáv dereng.
Víz párát lehel,
Hűs leple lassan úszik.
Illata terjeng.
Mocorog a táj,
Bíbor alatt sárga sáv.
A nap felébred.
Nyirkos levelek
Csillognak. A fényt gyűjtik.
Foto-szintézis.
Sugarát szórja,
Pezsdül a lét buborék,
Hangok pattognak.
Éled az árnyék,
Napkorong emelkedő.
Foton felhevít!
Harang kong, hangja
Messzire száll. Reggel van.
Vidék felébredt!
Fénye botladozik már.
Hajnal-hasadás!
Nyirkos fű mosdat,
Folyó parti izzadtság.
Ébredés vacog.
Nádirigó fütty
Fényt keleszt...ég pirkadó,
Bíbor-sáv dereng.
Víz párát lehel,
Hűs leple lassan úszik.
Illata terjeng.
Mocorog a táj,
Bíbor alatt sárga sáv.
A nap felébred.
Nyirkos levelek
Csillognak. A fényt gyűjtik.
Foto-szintézis.
Sugarát szórja,
Pezsdül a lét buborék,
Hangok pattognak.
Éled az árnyék,
Napkorong emelkedő.
Foton felhevít!
Harang kong, hangja
Messzire száll. Reggel van.
Vidék felébredt!
Napsugár már tűz,
Fű sarjad egy ütemben.
Rét is bimbózik.
Visszajött a tavaszunk,
Forró Napra szavazunk.
*
Hideg nap nincsen,
Új illatok röpdösnek.
Bimbózó rügyek.
A madarak érkeznek,
Életüknek örülhetnek.
*
Virágba borult
Fák erdeje mindenütt.
Jó termés lehet!
Nagy a színes természet,
Minden szem gyönyörködhet.
*
Cseresznyevirág
Szirmok nagy fellegekben.
Arany napsugár.
Fészkek töltik a fákat,
Születik az új állat.
*
Idő, derűs már,
Faágak égbe nyúlnak,
Égkékje virít!
Ugyan arra ébredek,
Majd virágok közt lépek.
*
Lila orgonák,
Lengő gyöngyvirág illat.
Csókoló napfény.
Kellemes ez az érzés,
Mostantól minden békés.
Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – 2 szerzősnek íródott: eredeti Baso féle tankában. A haikukat én írtam. Alájuk a verset; Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
Fű sarjad egy ütemben.
Rét is bimbózik.
Visszajött a tavaszunk,
Forró Napra szavazunk.
*
Hideg nap nincsen,
Új illatok röpdösnek.
Bimbózó rügyek.
A madarak érkeznek,
Életüknek örülhetnek.
*
Virágba borult
Fák erdeje mindenütt.
Jó termés lehet!
Nagy a színes természet,
Minden szem gyönyörködhet.
*
Cseresznyevirág
Szirmok nagy fellegekben.
Arany napsugár.
Fészkek töltik a fákat,
Születik az új állat.
*
Idő, derűs már,
Faágak égbe nyúlnak,
Égkékje virít!
Ugyan arra ébredek,
Majd virágok közt lépek.
*
Lila orgonák,
Lengő gyöngyvirág illat.
Csókoló napfény.
Kellemes ez az érzés,
Mostantól minden békés.
Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – 2 szerzősnek íródott: eredeti Baso féle tankában. A haikukat én írtam. Alájuk a verset; Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
Volt… micsoda ravasz tavasz!
Hír volt: hegyekben még havaz!
Pedig most volt, kemény telünk,
Hogy vége, örömélményünk!
Lassan túl vagyunk tavaszon,
Már nem csúszkálunk havakon.
Lassan tavasz is elmúlik,
Idő is előbbre csúszik!
Mezőn, virágok kinyíltak,
Fű is vastag, ülni hívnak!
Hajnali harmatcseppek már
Nincsenek, mentes a határ.
Légben a lepkék játszanak,
Méhek, már nagyon dolgoznak.
Állatvilág szaporodik,
A jövőben gondolkozik!
Megjöttek a vándoraink,
Utazó hazafijaink!
Nyárelőre új lakosztály
Kell… nem alkalmatlan hodály.
Magyar fa nyílik már, akác!
Gyalogakác és gömbakác.
Napmeleg, lassan már nyári.
Nap, sárga sugarát hinti!
Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
Hír volt: hegyekben még havaz!
Pedig most volt, kemény telünk,
Hogy vége, örömélményünk!
Lassan túl vagyunk tavaszon,
Már nem csúszkálunk havakon.
Lassan tavasz is elmúlik,
Idő is előbbre csúszik!
Mezőn, virágok kinyíltak,
Fű is vastag, ülni hívnak!
Hajnali harmatcseppek már
Nincsenek, mentes a határ.
Légben a lepkék játszanak,
Méhek, már nagyon dolgoznak.
Állatvilág szaporodik,
A jövőben gondolkozik!
Megjöttek a vándoraink,
Utazó hazafijaink!
Nyárelőre új lakosztály
Kell… nem alkalmatlan hodály.
Magyar fa nyílik már, akác!
Gyalogakác és gömbakác.
Napmeleg, lassan már nyári.
Nap, sárga sugarát hinti!
Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
Örült vagyok, hogy egyedül csámborgok?
Vagy tán azért, mert magamban csacsogok?
Marakodnék koncért, mint silány ebek…
Közben észlelném, beköptek a legyek…
Mit velem etetnek, az, mint nadálytő…
Mit néznek rajtam, ez színtiszta fertő.
Ímhol, szívemre célzó gyilkot látok,
Disznóvérbe én csak fakardot mártok.
Mondják bolond, aki ma éhen hala.
Isten ily’ világot teremtett vala.
Még nem fekszem síromban sem, de ez már
Sakálkutyáknak olyan, mint ódon vár.
Budapest, 2000. augusztus 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Vagy tán azért, mert magamban csacsogok?
Marakodnék koncért, mint silány ebek…
Közben észlelném, beköptek a legyek…
Mit velem etetnek, az, mint nadálytő…
Mit néznek rajtam, ez színtiszta fertő.
Ímhol, szívemre célzó gyilkot látok,
Disznóvérbe én csak fakardot mártok.
Mondják bolond, aki ma éhen hala.
Isten ily’ világot teremtett vala.
Még nem fekszem síromban sem, de ez már
Sakálkutyáknak olyan, mint ódon vár.
Budapest, 2000. augusztus 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
