(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni…
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!

Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni…
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
*

(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!)
Érezném
Érintésedet.
Boldogság.
*
Meglátnám
Veled, mily’ gyönyör.
Boldogság.
*
Oly’ sokat
Jelentesz nekem.
Boldogság.

Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben.

Színezett forma,
Festmény születik éppen...
Talán művészi.

Vászonra kenve,
Felszínre lélekből tör.
Biztos kéz vezet.

Paletta tarka,
Finomra keverés szép...
Kép harmonikus.

Jó meglátás kell,
Részlet fontos tényező.
Sokaknak élmény.

Forma a színben,
Finom részlet metszésbe.
aranyat érő!

Vásznon él a kép,
Színekben. Ha sikerült...
Egy kis öröklét.

Dunatőkés, 2024. június 22. - íródott: senrjú csokorban.

Esti számadás…

A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.

Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.

Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.

A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?

Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?

Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.

Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József

Esik az eső, de csöndesen,
Hallom, hogy kopog a flaszteren.
Időnként meg dézsából öntik,
Néha annyi van, hogy kiömlik.

Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József

(leoninus)
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!

Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.