Felültem egy gondolatra
Idő s tér suhant alatta
Az út messze elrobogott
És a csend némán hallgatott

A tegnapi fény kifakult
Az élmény emlékké alakult
Zakatolva mint a vonat
Messze vitte az álmokat

Az alkonyati olvadt árnyék
Levendulaillatú perce
Sokszor juttatja eszembe
Egy-egy múlt-idő szellő
Simogató fuvallatát

Műanyag a cipőm talpa
Műkő porzik most alatta
A palackozás üvegtelen
Mikor az italom megveszem
Rákattantunk már a plasztra
Rothadóban a föld alatta
Itt terem a nagy kultúra
Fóliába csomagolva
Ez a modern menő anyag
Kinek kell már ami agyag
Ahogy ma a kőpiramis
Rejtély lesz a műanyag is
Nem értik majd miért kellett
Fojtogatni a létteret.

A gesztenyefa fehér gyertyáiról
Elődeim sírja jut eszembe
S ahogy anyám kezét
Fogtam kezembe
Vasárnap gyerekként templomba igyekezve.
Apám is jött
Mögöttünk ballagott
S ahogy csacsogtunk
Minket hallgatott.

Most ott nyugosznak egymás mellett
A sír csak hallgat
Nincs felelet.
Csendben hajtok felettük fejet
Szívemben most az űr
Tölti ki a helyet
Nincs felelet, csak a csend van
Régen voltunk a templomban

Mint a madár, messze szálltak
Vissza Ide nem találnak
Fehér virág mint a gyertya
Nekik nyílik egy pillanatra
Csak a csend van, nincs felelet
Magamban Velük beszélgetek
A szívemben jelen vannak
Talán olykor meg is hallnak.

Ez a nyár egyik áldása

Zúduló zivatar
Áztatja földet, füvet, fát.
Kitisztult levegő.
Sűrű párafelhő
Trópusi esőerdőben…
Zöld szín félhomályban.
Események vége,
Emberek lelke fájdalmas.
Sötétség kezdődik.
Növénynek nagy áldás
A friss, langymeleg esővíz.
Szél, esernyőt fordít!
Fűszálak sarjadnak.
Rügyek pattannak ágakon.
Zöld újjászületés.
Haza indul a nép,
Már egy jó ideje sötét.
Órákig így marad.
Erdő szélén, őzek
Már pocsojában vágtatnak.
Biztos megijedtek.
Dús lombkoronáktól
Zöldek erdők és ligetek…
Madarak otthona.
Az ég fekete lett,
Csillagok világítanak.
Ilyen az éjszaka.
A fű még vízeses.
Madársereg újra dalol.
Jó tiszta levegőn.
Zöld növénytakaró
Virágoktól színesedik…
Allergiaszezon.
Utcai veszélyek,
Előjönnek az állatok.
Biztonság hiánya.
Égbolt is kitisztult,
Este előtt, a nap is süt.
Lesz-e nagy-bíbor fény?
Vérvörös alkonyfény
Smaragdzöld lombokra vetül…
Mélybarna levelek.
A pihenő idő,
Tartja még a sötétséget.
Órákig szünetel.
Bajban a bőszoknyás
Nők, szélben bíz’… nyakba szoknya.
Eső elállt, látvány…
Napsugár tündöklő.
Pázsiton harmatgyöngyöcskék.
Csillogó, zöld szőnyeg.
Kánikula nélkül,
Mert a hőmérséklet lemegy.
Ilyenkor kellemes.

Vecsés, 2023. július 8. – Pápa, 2023. július 27. - Arad. 2023. július 20. -Kustra Ferenc József- íródott: 3 szerzős Renga-szerű HIAQ csokorban. (6-8-6) Én írtam az esőről. A szépen zöldült természetről Nagyné Vida Renáta és az esti sötétedésről: Ghica Izabella Iasmina irt.

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(leoninus duó)
Minél sötétebb a mostani idő, annál többet kell nekünk szenvedni… sőt illő!
Minél többet senyvedünk belül, annál jobban kell az igazsághoz ragaszkodni, kívül.
Minél több embertelenséggel találkozunk, annál több emberséget kell mutatnunk.

Csak gyűlöletet látunk szinte mindenhol, de álljunk ellent és küzdjünk mindenhol.
Ellenállást segítő isteni adomány ad erőt, használjuk ki ezt a lehetőt.
Csakhogy minél többet akarnak megtörni belül, annál jobban kell küzdeni kívül.
*

(3-soros zárttükrös)
Van bennünk egy isteni adomány, ápoljuk!
Szelídséget és szeretetvágyat használjuk…
Van bennünk egy isteni adomány, ápoljuk!
*

(leoninus)
Nagyobb zűrzavarban, nagyobb rend is kell! Nagy gonddal, a kisebbekben is így kell…
*

(senrjon duó)
Az arrogáns és buta
Háború tapos mindent, mi jó!
Rendet kell vágni…
*
Ha háború van, szívnek
Úgy kell tiszteletet mutatni.
Rendet kell vágni…
*

(Leoninus)
Sötétül az élet hazugságoktól, így kell növekedni a tiszteletnek magától…
*

(Senrjú)
Minél nagyobb baj…
Igazságra törekvés.
Nem kell engedni!
*

(leoninus)
A pénzemberek gerjesztik a hazugságokat, de csak mi járjuk be a poklokat!
*

(3 soros-zárttükrös trió)
A pénzemberek hazugságokkal terjesztik a sötétséget,
De minél sötétebb éje… újult fénye igazság is lehet…
A pénzemberek hazugságokkal terjesztik a sötétséget.
*
Zűrzavaros, súlyos-sötét időkben vizsgálni kell az elmét is…
Zűrzavaros, besötétült időben; tenni hithű lélekért is…
Zűrzavaros, súlyos-sötét időkben vizsgálni kell az elmét is.
*
A dolgok törékenyek, nehogy mi pusztítsuk őket,
Jót, a szépet, igazat terjesszük, mint kelendőket…
A dolgok törékenyek, nehogy mi pusztítsuk őket.
*

(senrjon duó)
A hírért, az álhírért,
A médiák a felelősek!
Megtestesítők!
*
A gyarló emberekkel
Úgy bánnak, mint a rabszolgákkal…
Háború… tovább.
*

(HIAQ duó)
Kímélet kiveszett,
Kíméletlenség… így lehet!
Háború meg folyik…
*
Lenyaklik a világ,
Irányítók haramiák…
Háború meg folyik!
*

(leoninus duó)
Akik újságnak, mikrofonnak, nyilatkozók, azok mosolygó háborús uszítók!
Hadügyminiszternők tudattalanul úgy nyilatkoznak… főzni nem tudásban, konokak…
Férfi nyilatkozók bután a magasabb beosztásban… aspirálnak új magasságban…
Ezek mind semmit tudva had ügyiről, okosok! Ők igy a halottakat marcangolók!

A háború, mint vad folyam haragos, még erős szél nélkül is tarajosan hullámos.
A katonák életét lehazudják égről, mikrofonban meg csöpögnek kedvességtől.
Hadurak egymásnak esnek, közben lehet; nagy pénz... libériás inasokat keresnek.
Mi lesz a még élő néppel, a még ép családokkal? Mi lesz a még élő harcosokkal?
Isten segedelméért akkor, imádkozzunk, mert eme helyzetben most, nincsen más dolgunk…

Vecsés, 2023. júl. 9. – íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… (Úgy írtam meg, mint egy főpap szószéki beszédét…)