Idő 
Értékelés 
Értékelés A védett természet része…
Hóvirág bimbó
Pattan, erdő avarján.
A növény, védett!
*
Pici hóvirág,
Glédában, az erdőben.
Szép virágszőnyeg.
*
Hóvirág nyílott
A hátsó kertek szélén.
Már szép idő lesz...
*
Langymeleg, völgyet
Eluralja. Ébredés.
Hóvirág csokrok.
*
Hajnal, reményben
Előtör a sötétből.
Hóvirágcsokor.
*
Kidugja fejét
Avarból a hóvirág.
Csendes szemlélő.
*
Bimbót bontanak
A kerti virágok is.
Réten, hóvirág.
*
Nézd csak, olvad már…
Kíváncsi hóvirágok.
Végre új élet…
*
Kinyílt hóvirág,
Nem szedhető le! Védett!
Új idő szele.
Vecsés, 2017. február 28. – Kustra Ferenc József - Készült, eredeti Baso féle haiku (senrjú) stílusban… ha már tavasz kezdődik!
Hóvirág bimbó
Pattan, erdő avarján.
A növény, védett!
*
Pici hóvirág,
Glédában, az erdőben.
Szép virágszőnyeg.
*
Hóvirág nyílott
A hátsó kertek szélén.
Már szép idő lesz...
*
Langymeleg, völgyet
Eluralja. Ébredés.
Hóvirág csokrok.
*
Hajnal, reményben
Előtör a sötétből.
Hóvirágcsokor.
*
Kidugja fejét
Avarból a hóvirág.
Csendes szemlélő.
*
Bimbót bontanak
A kerti virágok is.
Réten, hóvirág.
*
Nézd csak, olvad már…
Kíváncsi hóvirágok.
Végre új élet…
*
Kinyílt hóvirág,
Nem szedhető le! Védett!
Új idő szele.
Vecsés, 2017. február 28. – Kustra Ferenc József - Készült, eredeti Baso féle haiku (senrjú) stílusban… ha már tavasz kezdődik!
Még hideg a hajnal, még sötétek a felhőfodrok,
Még szárazak a füvek, levéltelenek, fák, bokrok.
Még nem látjuk, hogy milyen is a virágok mosolya,
A színpompa varázsát még csak az agyunk hordozza.
Lesz itt tavasz, ha énekes madarak, egy fülbemászó dallal,
Vidámkodnak, szaporodnak, röpdösnek, az ideért tavasszal.
Majd akkor az új hajnal pirkadat, beköltözik a szívünkbe,
A sok szép, az új meg, nagy-nagy reménnyel költözik a lelkünkbe.
A napsugarak, majd a fényükkel kísérnek, kint az udvarba,
Ha az arcod odatartod, melengetik azt... úgy simogatva.
Akkor már nem lesz hajnali harmat, meleg lesz az idő,
Köszöntheted az újító tavaszt, mert máris megjött ő.
Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket,
A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget.
Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát,
Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát.
Vecsés, 2015. február 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Piszár Éva: „Tavaszi pezsdülés” c. verse ihletésével.
Még szárazak a füvek, levéltelenek, fák, bokrok.
Még nem látjuk, hogy milyen is a virágok mosolya,
A színpompa varázsát még csak az agyunk hordozza.
Lesz itt tavasz, ha énekes madarak, egy fülbemászó dallal,
Vidámkodnak, szaporodnak, röpdösnek, az ideért tavasszal.
Majd akkor az új hajnal pirkadat, beköltözik a szívünkbe,
A sok szép, az új meg, nagy-nagy reménnyel költözik a lelkünkbe.
A napsugarak, majd a fényükkel kísérnek, kint az udvarba,
Ha az arcod odatartod, melengetik azt... úgy simogatva.
Akkor már nem lesz hajnali harmat, meleg lesz az idő,
Köszöntheted az újító tavaszt, mert máris megjött ő.
Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket,
A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget.
Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát,
Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát.
Vecsés, 2015. február 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Piszár Éva: „Tavaszi pezsdülés” c. verse ihletésével.
(anaforás, 10 szavas duó)
Ahogy beáll a süket csend,
A magány beijed és esend!
Ahogy eluralkodik a süket csend,
A magány is fékez! Esend…
*
(Bokorrímes)
Az ember a farkasa az embernek,
Ránézésre tarthatjuk lehetetlennek…
De az életben ez jutott a főemlősnek!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Csak ebben az ezeregyszáz évben,
Voltak tragédiáink nagyon is bővében…
Csak ebben az ezeregyszáz évben.
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták,
Irtottak harciasak, példamutatók, jó, hogy elszúrták…
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták.
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász,
És ezek, ha beáll a csend, rögtön a jók lelkébe markolász…
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász.
*
(Septolet)
Enyészni,
Nem akarni
Nem ördögtől való
Szaltó!
Azért sem akarjuk!
Enyészetet elmarjuk!
Rosszat elhajtjuk!
*
(15 szavas-6 sorban)
Sziklából lettünk,
Megteremtettünk,
Nincs vesztünk!
Fájdalomnál legyen több öröm,
Megújítólag kijelölőm: életöröm.
Felöltözve nem képzelődőm!
*
(Senrjú csokor)
Azért sem fogunk
Elenyészni, nem tenni!
Fájdalomnak, huss…
*
Magyarság marad!
Szeretet újra fakad!
Egybetartozás!
*
Pusztulásidő
Lejáróban, harc: kemény!
Tovább: utunkon!
Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában (Vegyesen, más szerkezetű versszakokból állót jelent!) a történelmünkről!
[3 soros-zárttükrös: én szerkesztettem alkalmazható formába! Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!]
Ahogy beáll a süket csend,
A magány beijed és esend!
Ahogy eluralkodik a süket csend,
A magány is fékez! Esend…
*
(Bokorrímes)
Az ember a farkasa az embernek,
Ránézésre tarthatjuk lehetetlennek…
De az életben ez jutott a főemlősnek!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Csak ebben az ezeregyszáz évben,
Voltak tragédiáink nagyon is bővében…
Csak ebben az ezeregyszáz évben.
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták,
Irtottak harciasak, példamutatók, jó, hogy elszúrták…
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták.
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász,
És ezek, ha beáll a csend, rögtön a jók lelkébe markolász…
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász.
*
(Septolet)
Enyészni,
Nem akarni
Nem ördögtől való
Szaltó!
Azért sem akarjuk!
Enyészetet elmarjuk!
Rosszat elhajtjuk!
*
(15 szavas-6 sorban)
Sziklából lettünk,
Megteremtettünk,
Nincs vesztünk!
Fájdalomnál legyen több öröm,
Megújítólag kijelölőm: életöröm.
Felöltözve nem képzelődőm!
*
(Senrjú csokor)
Azért sem fogunk
Elenyészni, nem tenni!
Fájdalomnak, huss…
*
Magyarság marad!
Szeretet újra fakad!
Egybetartozás!
*
Pusztulásidő
Lejáróban, harc: kemény!
Tovább: utunkon!
Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában (Vegyesen, más szerkezetű versszakokból állót jelent!) a történelmünkről!
[3 soros-zárttükrös: én szerkesztettem alkalmazható formába! Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!]
Harcunk a sok közül…
Három holló károg a fán.
Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván,
Hogy én is károgjak, mint ők,
Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők.
Most látom, nem három varjú károg, na!
Eget befeketítik és ez a tömeg záloga,
Hogy büntetlenül kárognak nép ellen,
Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen.
Nem tudnak gyököt vonni és jól összeadni,
Nem tudnak… gondtalanul és folyvást károgni.
Ha nem szólunk valamiért, azt mondják, hogy kár…
Ha meg szólunk valamiért, akkor meg, kár… kár…
Budapest, 2005. június 15. – Kustra Ferenc József- szabadságharcaink emlékére!
Három holló károg a fán.
Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván,
Hogy én is károgjak, mint ők,
Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők.
Most látom, nem három varjú károg, na!
Eget befeketítik és ez a tömeg záloga,
Hogy büntetlenül kárognak nép ellen,
Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen.
Nem tudnak gyököt vonni és jól összeadni,
Nem tudnak… gondtalanul és folyvást károgni.
Ha nem szólunk valamiért, azt mondják, hogy kár…
Ha meg szólunk valamiért, akkor meg, kár… kár…
Budapest, 2005. június 15. – Kustra Ferenc József- szabadságharcaink emlékére!
Szabadságharcainkra emlékezve…
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Szabadság bizony azt jelenti, nem vagyok én korlátozva!
Tetteimnek, cselekedeteimnek, nincsen akadálya.
Korlátlanul élhetek az élet adta lehetőséggel,
És a helyzeti előnyöket kihasználhatom bőséggel.
Tudjuk, hogy már az ókori "demokráciák" is léteztek,
De ez, hogy lehetett, amikor rabszolgákkal rendelkeztek?
Ott a szabadság és demokrácia gazdagok sajátja volt,
Aki bizony más rétegbe tartozott, az ebből biz’ kizárt volt.
Ismerünk ma szabadsághirdető államokat,
De ott is rendfenntartók gátolják az „álmokat”!
*
Lélek, börtönét
Irányítja, test vágya.
Vágya… szabadság.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
*
Szabad emberek parancsra mennek háborúba,
Meg az erdőbe laknak, éhezve, nylon sátorba…
Szabad ember kétszázzal száguld autópályán,
És szabad ember az őr, a vagonok közti vártán?
Szabad a gyermek, ki iskolába jár, művelt legyen...
De ha, ellóg, akkor törvény kényszeríti, hogy menjen.
Szabadság, hogy a tolvaj, bátran lophat, ilyet tehet,
Ha elkapják, jog kényszeríti, börtönbe is mehet.
Szabad-e a tigris, India ősi lakója?
Hogy lenne az, amikor épp ember az irtója.
*
Vágy, szabadságra,
Boldog élet, nincs korlát.
Megtestesült lét.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Az ember mindig is, nagyon vágyta a korlátlan szabadságot,
És mindig szította a lelkében, az ezért lobogó lángot.
Már az ősember, ha jóllakott, leült és a semmit tette,
Ez volt a szabadsága, ezt vágyta és ezt meg is tehette.
De ha megéhezett, mi kényszer... ő meg a családja… mehetett!
Ha enni akartak, jöttek a körülmények… mi mást tehetett?
Szabadság és demokrácia, embertömegek vágyálma,
Ha ez megvalósulna, ez volna az élet netovábbja…
*
Vágyott szabadság,
Lét boldog, nincs korlátja.
Felszabadultság.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Ember fia és lánya, csak áltatja magát,
Mikor hangoztatja fennen a szabadságát.
Jó is lenne, ha ez volna, de mindig vannak új körülmények,
Meg vannak mások által generált, kedvezőtlen események.
Talán a szabadság inkább az, hogy alkalmazkodunk,
És ennek keretén belül, úgy teszünk, ahogy tudunk.
Vágyhatjuk persze a korlátlan demokráciát, szabadságot,
Lélek hadd örüljön, és várja... szabadságot, szabad világot.
*
Vágy szabadsága…
Korlát nélkül lét boldog?
Teljestelen lét…
Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban…
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Szabadság bizony azt jelenti, nem vagyok én korlátozva!
Tetteimnek, cselekedeteimnek, nincsen akadálya.
Korlátlanul élhetek az élet adta lehetőséggel,
És a helyzeti előnyöket kihasználhatom bőséggel.
Tudjuk, hogy már az ókori "demokráciák" is léteztek,
De ez, hogy lehetett, amikor rabszolgákkal rendelkeztek?
Ott a szabadság és demokrácia gazdagok sajátja volt,
Aki bizony más rétegbe tartozott, az ebből biz’ kizárt volt.
Ismerünk ma szabadsághirdető államokat,
De ott is rendfenntartók gátolják az „álmokat”!
*
Lélek, börtönét
Irányítja, test vágya.
Vágya… szabadság.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
*
Szabad emberek parancsra mennek háborúba,
Meg az erdőbe laknak, éhezve, nylon sátorba…
Szabad ember kétszázzal száguld autópályán,
És szabad ember az őr, a vagonok közti vártán?
Szabad a gyermek, ki iskolába jár, művelt legyen...
De ha, ellóg, akkor törvény kényszeríti, hogy menjen.
Szabadság, hogy a tolvaj, bátran lophat, ilyet tehet,
Ha elkapják, jog kényszeríti, börtönbe is mehet.
Szabad-e a tigris, India ősi lakója?
Hogy lenne az, amikor épp ember az irtója.
*
Vágy, szabadságra,
Boldog élet, nincs korlát.
Megtestesült lét.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Az ember mindig is, nagyon vágyta a korlátlan szabadságot,
És mindig szította a lelkében, az ezért lobogó lángot.
Már az ősember, ha jóllakott, leült és a semmit tette,
Ez volt a szabadsága, ezt vágyta és ezt meg is tehette.
De ha megéhezett, mi kényszer... ő meg a családja… mehetett!
Ha enni akartak, jöttek a körülmények… mi mást tehetett?
Szabadság és demokrácia, embertömegek vágyálma,
Ha ez megvalósulna, ez volna az élet netovábbja…
*
Vágyott szabadság,
Lét boldog, nincs korlátja.
Felszabadultság.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Ember fia és lánya, csak áltatja magát,
Mikor hangoztatja fennen a szabadságát.
Jó is lenne, ha ez volna, de mindig vannak új körülmények,
Meg vannak mások által generált, kedvezőtlen események.
Talán a szabadság inkább az, hogy alkalmazkodunk,
És ennek keretén belül, úgy teszünk, ahogy tudunk.
Vágyhatjuk persze a korlátlan demokráciát, szabadságot,
Lélek hadd örüljön, és várja... szabadságot, szabad világot.
*
Vágy szabadsága…
Korlát nélkül lét boldog?
Teljestelen lét…
Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban…
