"Játszodtunk gyerekként,
Gondtalan felhőként,
Szánkoztunk,hó várat építettünk
Nyakig vizesen haza siettünk;

Nem voltunk betegek,
Depresziósak sem lelki pszichések
Élveztük a fogocskát,bujócskát
Büntetés volt ha bent maradtál;
Könyvtárba jártunk,
Nem az Internetröl tanultunk,
Nem volt Google,Youtube
mégis jelesen vizsgáztunk;

A Vasárnap Szent,
Mindenki eggyütt ünnepelt,
Az ebéd tálalva,
Imádság volt mondva.

Van még idö gyerekek,
hogy felnöttek legyetek;
Én! Köszönöm Istenem,
hogy még gyermek lehettem..."

Miki,Miki,Mikulás,
hóban járó öreg srác.
December 6-a a te napod,
ilyenkor még a nap is felragyog.
Hosszú útról érkezel,
el is fáradsz rendesen.
Szeret téged minden gyerek
Fogadnak is szeretettel.
Jó gyerekeket megjutalmazod,
de a rosszat se bántalmazod.
Van egy társad,ő a krampusz,
virgácsokat osztogat a kis huncut.
Aranyos vagy,és jóságos,
hogy vagy nekünk,az csodálatos.

Minden,mit ígértél nékem
csak hazug szavak,
lopott percek és órák,
eltűnt pillanat.

Mindent ami szép volt,
tönkretetted rég,
mért is küzdjek érte?
Úgysem értenéd!

Azt mondod szerettél?
Hazug szavak!
Eltapostál mindent,
hol virág fakadt.

tagadtad merre jársz
s észre sem veszed,
csalárd ,hazug szavad
szívem tépi meg.

Nem sírok már többé,
könnyem elfogyott,
kinek lelke fáj
szíve is halott.

Gondolataid és terved
meg sem tudod számolni,
nem is tudod, hogy melyiket
kell valóra váltani.

Feladatod, mint a tenger,
oly rengeteg a dolgod,
fabatkát sem ér az egész,
ha meg nem valósítod.

Szándék cselekedet nélkül
soha nem elegendő,
tetteidre szükség van,
ez életedben sorsdöntő!

Szüld meg gondolataidat,
minél előbb cselekedj,
nem válik valóra terved,
ha soha nem cselekedsz!

Ne késlekedj, fogj már hozzá,
hisz Te vagy a Teremtő,
Istened fogja a kezed,
ad hozzá elég erőt!

Egy nyári reggelen bekopogtál,
bár zord,és goromba voltál,mégsem morogtál.
Olyan hirtelen jöttél,
és sok jóval nem is kecsegtettél.
Nem beszéltél,kegyetlen voltál,és néma,
és én úgy terültem ki,mint egy rémült béna.
Sírva könyörögtem,hogy ne bántsál,
de te az eszközökbe nem válogattál.
De erős voltam,és dühös harcos,
te meg brutálisan morcos.
Nem adtam fel a reményt,
és te láttad rajtam,hogy ez a nő nagyon kemény.
Kértelek,hogy hagyjál békén,
és te némán engedelmeskedtél.
Már nem vagyok beteg,vidám vagyok,
a mogorva látogató így végleg elhagyott.