Idő 
Értékelés 
Értékelés Megittam életem korty vizének javát,
Tüzes életem ott bolyongott a karavánút nyomán.
Angyal szállt felettünk, vállán koporsó,
Édeni életben utunk poklokon vezetett nyomorgón.
Sokmilliónyi vágyálom után
Megálltunk az evolúció zsákutcáján.
Ősi szellők őrzik vándorlásaink nyomát,
Sárkunyhók épültek az idők folyamán.
Ősanya varázsán nyíltak iskolák,
Csillogó dübörgéssel lettek diplomák.
Kalapunkat elfújta a szél is,
Táncunk, dalunk megmaradt mégis.
Tüzes életem ott bolyongott a karavánút nyomán.
Angyal szállt felettünk, vállán koporsó,
Édeni életben utunk poklokon vezetett nyomorgón.
Sokmilliónyi vágyálom után
Megálltunk az evolúció zsákutcáján.
Ősi szellők őrzik vándorlásaink nyomát,
Sárkunyhók épültek az idők folyamán.
Ősanya varázsán nyíltak iskolák,
Csillogó dübörgéssel lettek diplomák.
Kalapunkat elfújta a szél is,
Táncunk, dalunk megmaradt mégis.
Háborúból hazafelé,éhezett a katona.
Bárhová is kopogtatott,enni nem kapott soha.
Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.
De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.
El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.
Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet
Első falu első házán kopogott a katona.
Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.
Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.
Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.
Vizet, s lábost tud-é adni?Főzni valót hoztam ám.
Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.
Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?
Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.
Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.
Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.
Lábost, vizet hozzon kend,tegye fel a tűz fölé.
Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.
Kevergette,kevergette.Az öregasszony meg csak leste.
Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.
Kóstolgatta,kóstolgatta.Csettintgetett nagyokat.
Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.
Hogyne lelkem akad az itt.Van kint a kis kamrában.
Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.
Csipet só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.
Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.
Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.
A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.
Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.
Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.
Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.
Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.
Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.
Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.
Sokat ér az. Sokat ér az. Kőből levés. Nahát!
Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.
Add el nékem a csodakövet. Kérlelte a legényt.
Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.
Nohát, legyen. Nohát, legyen. Száz forint az ára.
Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.
Bárhová is kopogtatott,enni nem kapott soha.
Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.
De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.
El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.
Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet
Első falu első házán kopogott a katona.
Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.
Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.
Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.
Vizet, s lábost tud-é adni?Főzni valót hoztam ám.
Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.
Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?
Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.
Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.
Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.
Lábost, vizet hozzon kend,tegye fel a tűz fölé.
Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.
Kevergette,kevergette.Az öregasszony meg csak leste.
Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.
Kóstolgatta,kóstolgatta.Csettintgetett nagyokat.
Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.
Hogyne lelkem akad az itt.Van kint a kis kamrában.
Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.
Csipet só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.
Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.
Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.
A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.
Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.
Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.
Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.
Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.
Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.
Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.
Sokat ér az. Sokat ér az. Kőből levés. Nahát!
Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.
Add el nékem a csodakövet. Kérlelte a legényt.
Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.
Nohát, legyen. Nohát, legyen. Száz forint az ára.
Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.
Titokról filozofált a szerzőpáros…
Titkok tudójának lenni nagyon felemelő
Titkot kifecsegni... biz' lélek felszeletelő.
Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy,
Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy.
Más titkát őrizni
Megtisztelő s felelősség.
Bizalom kérdése.
*
Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord,
Benne bízni olyan, mint zongorán leütni... mi nagyon hamis akkord.
Más titkát ki ne mond!
Olyan, mint ha elárulnád.
Becsüld meg bizalmát.
*
(sedoka)
Akármekkora
Akármilyen a titok,
Azt biz' meg kell őrizni.
Bármekkora is,
A titkot, azt óvni kell.
Titokőrző köteles.
*
Ki titkok őrzőjének áll, az kemény-fába vágja bele a fejszéjét,
Ki titkok őrzőjének áll, annak éreznie kell a saját lényegét.
Ne fecsegj túl sokat,
Gondold meg jól mit, hol mondasz.
Felelősséggel tartozol.
*
A titkok világában is pont úgy van, a víz nem válik vérré,
Így a bizalom is gyorsan leapad, ő meg lesz... kegyvesztetté.
Titok őrzőnek kész bukás, ha csak áll és néz, mint borjú az új kapura,
Ha éppen ő nem érti, hogy a világ miért ilyen, miért ilyen fura.
Ne játszd el bizalmát,
Kibeszélve az ő titkát.
Kegyvesztetté válhatsz.
*
Milyen titok az, ha érkezett levél fekszik az asztalon,
Mit az előbb fujt be a viharos szél, a nyitott ablakon?
Kell-e itt titoktartás, vagy mécses-árnyjáték a falakon?
Ha napfény derül rá,
A titok többé nem titok.
Eljátszott bizalom
*
(3 soros-zárttükrős)
A titok tudója, jó, ha hallgat és hangosan is hangtalan,
Az a helyes, ha titkok tudójának a csendje is parttalan…
A titok tudója, jó, ha hallhat és hangosan is hangtalan.
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve,
Tűnhet úgy, mint a végső titokgazdák kiderült tézise...
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve.
*
(Bokorrím)
A titoktudónak, még bizony kémekkel is meg kell küzdenie,
Bár, inkább neki kell az ellenről adatokat begyűjtenie.
A titok megőrzésének az őrző fejében kell eldőlnie,
Minden más mellékkörülmény… neki, magában kell szervezkednie.
Ha más titkát őrzöd,
Mindenáron védened kell.
Tudatos tettel is.
*
(3 soros-zárttükrös)
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Ha tökéletesség kedvelő... nem lesz kiszivárogtatója…
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Vecsés, 2018. április 20. – Szabadka, 2018. április 26. – Kustra Ferenc – a verset a sedoka -t és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a HIAQ -at szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Más titkát ki ne mond!”
Titkok tudójának lenni nagyon felemelő
Titkot kifecsegni... biz' lélek felszeletelő.
Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy,
Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy.
Más titkát őrizni
Megtisztelő s felelősség.
Bizalom kérdése.
*
Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord,
Benne bízni olyan, mint zongorán leütni... mi nagyon hamis akkord.
Más titkát ki ne mond!
Olyan, mint ha elárulnád.
Becsüld meg bizalmát.
*
(sedoka)
Akármekkora
Akármilyen a titok,
Azt biz' meg kell őrizni.
Bármekkora is,
A titkot, azt óvni kell.
Titokőrző köteles.
*
Ki titkok őrzőjének áll, az kemény-fába vágja bele a fejszéjét,
Ki titkok őrzőjének áll, annak éreznie kell a saját lényegét.
Ne fecsegj túl sokat,
Gondold meg jól mit, hol mondasz.
Felelősséggel tartozol.
*
A titkok világában is pont úgy van, a víz nem válik vérré,
Így a bizalom is gyorsan leapad, ő meg lesz... kegyvesztetté.
Titok őrzőnek kész bukás, ha csak áll és néz, mint borjú az új kapura,
Ha éppen ő nem érti, hogy a világ miért ilyen, miért ilyen fura.
Ne játszd el bizalmát,
Kibeszélve az ő titkát.
Kegyvesztetté válhatsz.
*
Milyen titok az, ha érkezett levél fekszik az asztalon,
Mit az előbb fujt be a viharos szél, a nyitott ablakon?
Kell-e itt titoktartás, vagy mécses-árnyjáték a falakon?
Ha napfény derül rá,
A titok többé nem titok.
Eljátszott bizalom
*
(3 soros-zárttükrős)
A titok tudója, jó, ha hallgat és hangosan is hangtalan,
Az a helyes, ha titkok tudójának a csendje is parttalan…
A titok tudója, jó, ha hallhat és hangosan is hangtalan.
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve,
Tűnhet úgy, mint a végső titokgazdák kiderült tézise...
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve.
*
(Bokorrím)
A titoktudónak, még bizony kémekkel is meg kell küzdenie,
Bár, inkább neki kell az ellenről adatokat begyűjtenie.
A titok megőrzésének az őrző fejében kell eldőlnie,
Minden más mellékkörülmény… neki, magában kell szervezkednie.
Ha más titkát őrzöd,
Mindenáron védened kell.
Tudatos tettel is.
*
(3 soros-zárttükrös)
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Ha tökéletesség kedvelő... nem lesz kiszivárogtatója…
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Vecsés, 2018. április 20. – Szabadka, 2018. április 26. – Kustra Ferenc – a verset a sedoka -t és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a HIAQ -at szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Más titkát ki ne mond!”
Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.
Rózsaszirmokkal
Teleszórt ágy hívogat.
Szerelmi mámor.
Férfiak, van rózsátok?
Gondozzátok, óvjátok!
*
Lebeg langymeleg
Légóceán. Átölel.
Hűség reménye.
Gyönyörű, akár a Nő,
Lesz kertedben, királynő.
*
Szenvedély nyílik…
Lélekben, dalol a kéj.
Elvarázsoltság.
Amíg zsenge fiatal,
Vonz, csábít illatával.
*
A fák és bokrok
Zöldeknek, szellő derűs.
Patak csörgedez.
Embert, Napot elbájol,
Téged levesz lábadról.
*
Tarka réten már,
Lepkék szállnak, játszanak.
Boldogságlátvány.
Minden reggel és este
Szeretettel bánj vele.
*
Érzelemvetés
Ideje dívik, már most.
Szerelem is új!
Öntözgesd, őrizd féltve,
Lenyűgöz szépségével.
*
Kertbe a jó idő,
A hajnallal lopódzott.
Rózsa, virágzik.
Csodás rózsává válik,
Büszkeséged lesz váltig.
*
Gyümölcsfa éled,
Dús cseresznyefa virág.
Nap is rávirít.
Ha el nem hanyagolod,
Új rügy lesz ajándékod.
*
Remeteségnek
Vége, lét nem hallódik.
Felhő megáll… néz…
Ne hagyd, hogy gaz belepje,
Erejét tönkre tegye.
*
Csodaszép élet.
Egész világ szerelem.
Természet virul.
Szétszórtságod torolja,
Tövissel kezed szúrja.
*
Mocsár kiszárad,
Éltető fél, újra él.
Boldogságfolyam.
Varázsa vonzza lelked,
Leld meg benne örömed.
*
Lágy fuvallatok
Hozzák a megújulást.
Szerelem szellő.
Időd jusson rá mindig,
Veled marad mindvégig.
Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a „rózsádra”!
Rózsaszirmokkal
Teleszórt ágy hívogat.
Szerelmi mámor.
Férfiak, van rózsátok?
Gondozzátok, óvjátok!
*
Lebeg langymeleg
Légóceán. Átölel.
Hűség reménye.
Gyönyörű, akár a Nő,
Lesz kertedben, királynő.
*
Szenvedély nyílik…
Lélekben, dalol a kéj.
Elvarázsoltság.
Amíg zsenge fiatal,
Vonz, csábít illatával.
*
A fák és bokrok
Zöldeknek, szellő derűs.
Patak csörgedez.
Embert, Napot elbájol,
Téged levesz lábadról.
*
Tarka réten már,
Lepkék szállnak, játszanak.
Boldogságlátvány.
Minden reggel és este
Szeretettel bánj vele.
*
Érzelemvetés
Ideje dívik, már most.
Szerelem is új!
Öntözgesd, őrizd féltve,
Lenyűgöz szépségével.
*
Kertbe a jó idő,
A hajnallal lopódzott.
Rózsa, virágzik.
Csodás rózsává válik,
Büszkeséged lesz váltig.
*
Gyümölcsfa éled,
Dús cseresznyefa virág.
Nap is rávirít.
Ha el nem hanyagolod,
Új rügy lesz ajándékod.
*
Remeteségnek
Vége, lét nem hallódik.
Felhő megáll… néz…
Ne hagyd, hogy gaz belepje,
Erejét tönkre tegye.
*
Csodaszép élet.
Egész világ szerelem.
Természet virul.
Szétszórtságod torolja,
Tövissel kezed szúrja.
*
Mocsár kiszárad,
Éltető fél, újra él.
Boldogságfolyam.
Varázsa vonzza lelked,
Leld meg benne örömed.
*
Lágy fuvallatok
Hozzák a megújulást.
Szerelem szellő.
Időd jusson rá mindig,
Veled marad mindvégig.
Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a „rózsádra”!
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.
Kell
Kezed!
Kezembe
Helyezd eme
Percben. Ne kérdezz!
Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek.
Mért
Kérnem,
Mert enyém?
Éppen ezért,
Nem kérem, veszem.
Megérkeztél, remek lesz nekem veled,
Kedvesem, remek ez elméd… fejedben.
Lehet szétesett? Mert, én meghegesztem…
Neked ezt, segedelemmel megteszem.
Még
meg sem
tetted, mért
Vezekelnél?
Ne emészd lényed.
El kell még mesélnem, szerencse lett végre gyermekem,
Vele kelek-fekszek. Nevetségesen he-herészek.
Ez év embere, ezt elnézte nekem. Reménykedek.
Ne
Engedj
Kedvesem!
Szeretetre
Éhezve mennem.
Én szerencsémre leheveredtem,
Fejem letettem, Bécs térképemen.
Fekve, de remegve vezekelek.
Te
Velem,
Én veled,
Lehetetlen!?
Ez reménytelen?
Lélek leheveredett, megértést keresve,
Heverésznem kell de, nem heveny elmerengve.
Kedvesem, emlékek bennem megrekedtek,
Lét végén... régen-fényében elmerengek.
Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 13. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Tedd kezed kezembe...”
Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.
Kell
Kezed!
Kezembe
Helyezd eme
Percben. Ne kérdezz!
Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek.
Mért
Kérnem,
Mert enyém?
Éppen ezért,
Nem kérem, veszem.
Megérkeztél, remek lesz nekem veled,
Kedvesem, remek ez elméd… fejedben.
Lehet szétesett? Mert, én meghegesztem…
Neked ezt, segedelemmel megteszem.
Még
meg sem
tetted, mért
Vezekelnél?
Ne emészd lényed.
El kell még mesélnem, szerencse lett végre gyermekem,
Vele kelek-fekszek. Nevetségesen he-herészek.
Ez év embere, ezt elnézte nekem. Reménykedek.
Ne
Engedj
Kedvesem!
Szeretetre
Éhezve mennem.
Én szerencsémre leheveredtem,
Fejem letettem, Bécs térképemen.
Fekve, de remegve vezekelek.
Te
Velem,
Én veled,
Lehetetlen!?
Ez reménytelen?
Lélek leheveredett, megértést keresve,
Heverésznem kell de, nem heveny elmerengve.
Kedvesem, emlékek bennem megrekedtek,
Lét végén... régen-fényében elmerengek.
Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 13. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Tedd kezed kezembe...”
