Imádom azt a napot
Amikor Veled vagyok
Szeretem a percet
Ha érintem tested
Tehetem mindent Neked adni
Semmiből nem kimaradni

Mézét a csókomnak
Nagy kanállal adni
Vágyamat vele kimondani
Szavak helyett szemünk
És ölelésünk beszél
Szerelmet a jövőnek mesél

Ha Tőled csak egy percre is
Elszólít a kötelesség,munka
Hiányod törtet a nyomomban
Csengjen a füledben
Dobogjon a szívedben
A ki nem mondott szó
Az szerelem csókkal írható

Időmet máshol nem pazarlom
Minden percemet Neked adom
Figyelmemet Rád szentelem
A gondolat is Veled legyen
Szerelmet ha keresed
Nálam mindig megleled

Menyasszonyi ruhába öltözött rét és föld
Hófehér nagy virágok húzzák le fáknak ágait
Most minden vastag fehér
Virágzott már rét és aranyeső
Fák virágok rügyei duzzadtan nőtt
De vastag hótakaró lett a nyerő
Tavaszt várta rét és erdő
Talpam alatt megcsikordul a hó
Hideg és hó most nem jó

Rovarok, bogarak és madarak
Fáznak, elbújnak az odúban
Igaz, most így kell lenni
Mókus, madár mit fog enni?
Nem látni csak fehérséget
És sok fekete varjút az égen
Fúj a szél, hó belep mindent
Ki most teheti, nem kint
Bent marad a melegben

Gyerekek örülnek nagyon
Hógolyóznak szánkóznak
Orruk piros, szemük ragyog
Gyúrják is hóembert sorba
Lesz nekik sárgarépa orra
Hó most puha, ragad
Majd kisüt a Nap,hóember elolvad
Belőle csak emlék marad

Imádom azt a napot
Amikor Veled vagyok
Szeretem a percet
Ha érintem tested
Tehetem mindent Neked adni
Semmiből nem kimaradni

Mézét a csókomnak
Nagy kanállal adni
Vágyamat vele kimondani
Szavak helyett szemünk
És ölelésünk beszél
Szerelmet a jövőnek mesél

Ha Tőled csak egy percre is
Elszólít a kötelesség,munka
Hiányod törtet a nyomomban
Csengjen a füledben
Dobogjon a szívedben
A ki nem mondott szó
Az szerelem csókkal írható

Időmet máshol nem pazarlom
Minden percemet Neked adom
Figyelmemet Rád szentelem
A gondolat is Veled legyen
Szerelmet ha keresed
Nálam mindig megleled

Jó szeretni.
Mikor átfog az odaadó érzés,
Mikor viszont szeretnek,
Mikor a lelked csordultig teli ,
Hát szeress.
Te leszel a legkülönb a világon.
Add át szíved. Szeress.

Még jobb gyűlölni.
Mikor a szíved düh markolja,
Mikor vérig sértettek,
Mikor a lelked tehetetlen,
Hát gyűlölj.
Talán kevésbé becsülöd önmagad,
De könnyebb lesz. Hát gyűlölj.

CS.I. 1997

Szálltam az ismeretlenben
kerestelek,kerestem arcod ívét
leány alakod ifjú báját,hangod finom
rezdülését,de te már nem voltál sehol.
Találtam egy csokor szegfűt,
fehéret,sárgát egyszerű papírban
becsomagolva.
Láttam a régen hordott ruháidat
kicsit megnyugodtam és megsimogattam őket .
Itt vagy ismét ,láttam a fényképed
ismeretlen nőkkel voltál együtt-kiabáltam
Hívtalak,de elmondták hagyjalak mert te már mással
élsz ismét boldog vagy és szerelmesnek látnak.
Megtudtam hogy gyermeket vársz, és már vasalod
a kis jövevény ingeit,pontosan egymásra
hajtva a ruhák részeit,foltos volt némelyik
rejtegetted is előlem.
Majd megtaláltam az irataidat,kis fecniket,
semmit sem értettem.
s ahogyan haladtam a nemlét hálójában
verekednem kellett,hogy élhessek,
ekkor már nem számított veszítek e.
Amikor már azt gondoltam sosem látlak
érezlek többé,gyengéden befűzted vékony ujjaid
az enyéim közé,illettek egymáshoz mint
amikor igazán szerettél.
Látod? Mit tehetnék?Itt vagy velem, s bennem.
Betöltöd életem
minden apró pillanatát.
Velem vagy nappal,s velem vagy éjjel
amikor egymagam fekszem és álmodom.