Idő 
Értékelés 
Értékelés Avagy rejtélyek és tán’ titkok a poéta körül…
Rejtélyek vannak mindenfelé?
Ettől az embert hideg lelé?
Rejtélyek vannak mindenfelé…
(sedoka)
Rejtélyek vannak,
Szerteszét, mindenfelé.
Az ember retteg tőlük.
Rejtély létezik
Mindenhol a földtekén.
A rejtélyek ijesztők.
*
A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
A rejtélyt, ki kell nyomozni és föl kell fedni!
A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
Keresd és kutasd,
Majd fedd is fel a rejtélyt.
Ne maradjon az titok.
Ha rátaláltál,
Fel kell fedned a rejtélyt.
Nem tarthatod titokban.
*
A rejtély, az maga a nagy titok?
Nem ismerik a földi halandók?
A rejtély, az maga a nagy titok…
Rejtély vagy titok,
Az embernek ugyanaz...
Nem tudhat róla soha.
A rejtély, titok…
A pórnép ne ismeri.
Az is marad örökre.
*
A rejtély, ha úgy alakul, akkor átváltozhat tabuvá?
Közben lehet, hogy így lett- lészen egy víz mosta homokvárrá?
Tabut is kezelni kell, de, átalakítani titokká…
Ha a rejtélyről
Nem beszélünk, tabu lesz.
A tabu sérthetetlen.
Ha már nagy titok
A rejtély, tabuvá lesz.
Azt megszegni nem szabad.
*
A rejtélyt, megfejtve felfedjük?
A rejtélyt felfedve megfejtjük?
Aztán ha, nem tetszik, elvetjük?
A rejtély addig
Rejtély, míg meg nem fejtjük.
Felfedjük-e? Az kérdés...
Ha már felfedtük,
Nincs már mit fejtegetni.
Kiderül az igazság.
*
Rejtélyek mindig is voltak és mindig lesznek!
Tán’ kell agytorna a halandó embereknek...
Mindegy neked, hogy a rejtélyed személyes érintettséget fed?
Őszinteséged nem befolyásolja alkotóképességed?
Volt, van s lesz mindig
Titkod, gondolkozz ezen...!
Ám őszinte szívvel írj.
Titkod mindig lesz,
Mégis őszintén mondd el,
Azt, amit szíved diktál!
*
Vecsés, 2018. április 1. – Szabadka, 2018. április 28. – Kustra Ferenc József – A 3 soros-zárttükrös –őket és a versszakokat én írtam, alá a sedoka-t szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe: ’Rejtély, titok tán’ tabu...?’
Rejtélyek vannak mindenfelé?
Ettől az embert hideg lelé?
Rejtélyek vannak mindenfelé…
(sedoka)
Rejtélyek vannak,
Szerteszét, mindenfelé.
Az ember retteg tőlük.
Rejtély létezik
Mindenhol a földtekén.
A rejtélyek ijesztők.
*
A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
A rejtélyt, ki kell nyomozni és föl kell fedni!
A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
Keresd és kutasd,
Majd fedd is fel a rejtélyt.
Ne maradjon az titok.
Ha rátaláltál,
Fel kell fedned a rejtélyt.
Nem tarthatod titokban.
*
A rejtély, az maga a nagy titok?
Nem ismerik a földi halandók?
A rejtély, az maga a nagy titok…
Rejtély vagy titok,
Az embernek ugyanaz...
Nem tudhat róla soha.
A rejtély, titok…
A pórnép ne ismeri.
Az is marad örökre.
*
A rejtély, ha úgy alakul, akkor átváltozhat tabuvá?
Közben lehet, hogy így lett- lészen egy víz mosta homokvárrá?
Tabut is kezelni kell, de, átalakítani titokká…
Ha a rejtélyről
Nem beszélünk, tabu lesz.
A tabu sérthetetlen.
Ha már nagy titok
A rejtély, tabuvá lesz.
Azt megszegni nem szabad.
*
A rejtélyt, megfejtve felfedjük?
A rejtélyt felfedve megfejtjük?
Aztán ha, nem tetszik, elvetjük?
A rejtély addig
Rejtély, míg meg nem fejtjük.
Felfedjük-e? Az kérdés...
Ha már felfedtük,
Nincs már mit fejtegetni.
Kiderül az igazság.
*
Rejtélyek mindig is voltak és mindig lesznek!
Tán’ kell agytorna a halandó embereknek...
Mindegy neked, hogy a rejtélyed személyes érintettséget fed?
Őszinteséged nem befolyásolja alkotóképességed?
Volt, van s lesz mindig
Titkod, gondolkozz ezen...!
Ám őszinte szívvel írj.
Titkod mindig lesz,
Mégis őszintén mondd el,
Azt, amit szíved diktál!
*
Vecsés, 2018. április 1. – Szabadka, 2018. április 28. – Kustra Ferenc József – A 3 soros-zárttükrös –őket és a versszakokat én írtam, alá a sedoka-t szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe: ’Rejtély, titok tán’ tabu...?’
Hétköznapi pszichológia…
Hatvan felett, állítják, hogy szép lehet az élet.
Mondják ezt azok, kiket még nem gyötört az élet,
Akikben még nem járt le, elkopva, ennyi élet.
Hittem... idősen gondtalan az élet,
Évekkel hátamon, nem találok szépet.
*
Aki fiatalabb, az állítja, hogy csodálatos az öregkor,
És nagyon szép lehet, hogy minden napra jut egy kortynyi pimpós bor.
Ez már nem az őszöm, de biz' a telem kezdete, itt már nincs por…
Fiatalon nem voltam tisztában,
Mit jelent lenni gyászban,
Élni levélhullásban.
*
Hatvan után, az ember újra végigjárja, a járt utat,
És ismét számba-sorba veszi, mi az mi múltjában maradt…
Hatvan után, mese vágyad már nem repít boldog-havas hegyeken át,
Már csak fotelban ülve mulasztod, igen lassan a havas éjszakát.
Múltbanézek, számadásba kezdek...
Találok-e érdemeset, amiért élni muszáj... imába kezdek.
*
Hatvan után, jól megdobál a sors, de száraz kenyérrel,
Sőt, hozzád vágott igen élhetetlen, véges élettel…
Idősen az agy már meddősködik, a kéz enyhén remegő,
Ahogy írok, a toll is hebegő, tenta pacacseppentő…
Életem már nehézkes,
Kezem zsibbad, agyam kihagy, létem már véges.
*
A telemben még megvan a megvett, ingyen bérletem,
De nincs pénzem, nincsen tűzifám, bár még van tűzhelyem…
Körülöttem van levegő, de hideg, nem élvezem…
Csonka létem tengetem,
Időmet lassan pergetem,
Értelmetlen... elveszett álmokat kergetem.
*
Hah! Juj, de régen én már rájöttem, nem csak a szeretet számít,
Bár én is tudtam régen, de hatvan után már, miért is csábít?
Öregségem monoton,
Mennék... sorsom kegyetlen, visszatart konokon.
Még létezek... romokon.
*
Az udvaron, már éles a levegő, sötét felhők a horizontom felett,
Ha még sokáig maradok, betegséget kapok, és nem élvezem kellemet.
Remény, honnan és minek, mihez? Örülök, ha így élhetem az életemet…
Vecsés, 2011. március 1. – Szabadka, 2018. február 20. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe: ’Még létezek... romokon’
Hatvan felett, állítják, hogy szép lehet az élet.
Mondják ezt azok, kiket még nem gyötört az élet,
Akikben még nem járt le, elkopva, ennyi élet.
Hittem... idősen gondtalan az élet,
Évekkel hátamon, nem találok szépet.
*
Aki fiatalabb, az állítja, hogy csodálatos az öregkor,
És nagyon szép lehet, hogy minden napra jut egy kortynyi pimpós bor.
Ez már nem az őszöm, de biz' a telem kezdete, itt már nincs por…
Fiatalon nem voltam tisztában,
Mit jelent lenni gyászban,
Élni levélhullásban.
*
Hatvan után, az ember újra végigjárja, a járt utat,
És ismét számba-sorba veszi, mi az mi múltjában maradt…
Hatvan után, mese vágyad már nem repít boldog-havas hegyeken át,
Már csak fotelban ülve mulasztod, igen lassan a havas éjszakát.
Múltbanézek, számadásba kezdek...
Találok-e érdemeset, amiért élni muszáj... imába kezdek.
*
Hatvan után, jól megdobál a sors, de száraz kenyérrel,
Sőt, hozzád vágott igen élhetetlen, véges élettel…
Idősen az agy már meddősködik, a kéz enyhén remegő,
Ahogy írok, a toll is hebegő, tenta pacacseppentő…
Életem már nehézkes,
Kezem zsibbad, agyam kihagy, létem már véges.
*
A telemben még megvan a megvett, ingyen bérletem,
De nincs pénzem, nincsen tűzifám, bár még van tűzhelyem…
Körülöttem van levegő, de hideg, nem élvezem…
Csonka létem tengetem,
Időmet lassan pergetem,
Értelmetlen... elveszett álmokat kergetem.
*
Hah! Juj, de régen én már rájöttem, nem csak a szeretet számít,
Bár én is tudtam régen, de hatvan után már, miért is csábít?
Öregségem monoton,
Mennék... sorsom kegyetlen, visszatart konokon.
Még létezek... romokon.
*
Az udvaron, már éles a levegő, sötét felhők a horizontom felett,
Ha még sokáig maradok, betegséget kapok, és nem élvezem kellemet.
Remény, honnan és minek, mihez? Örülök, ha így élhetem az életemet…
Vecsés, 2011. március 1. – Szabadka, 2018. február 20. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe: ’Még létezek... romokon’
(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is…
Becsap még a délibáb is.
Hol van ki becsületes és szavatartó?
Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó?
Hol van ki becsületes és szavatartó?
*
(Septolet)
Barátnak hinni?
Rokonban bízni?
Munkatárssal komázni?
Rábízni?
Barátom, mind becsapott,
Rokon eltaposott,
Munkatárs belém-taposott.
*
(Senrjon)
Nászok is ellen' voltak,
Velem sokat, sűrűn harcoltak.
Sőt fojtogattak...
*
Békés természet vagyok,
Másnak rosszat, sose akarok.
Majd' megfojtottak.
*
Elvesztettem, hitemet,
Lelkemet mások kilúgozták.
Csak, majd' megfojtás…
*
Nekem a sorsom könyvében mindez megvolt megírva,
Fölöslegesen éltem életem, folyvást harcolva.
Élet-ígéretek és élet-remények, mind csak délibáb,
Reménytelenség lett öregen a létem, puha viaszbáb.
*
(10 szavas duó)
Délibábos hitegetés életen át, nem kevés…
Reménykedő élet, így mesés?
Délibáb, mint nappali vágyálom,
Csúnyán, mindig becsapott, ezt nagyon fájom…
*
Csak vastagon hazudni, hogy szép az élet, boldog a világ,
Nem más, mint az ébredő délibábtól... egy, dőre kívánság.
Ki éltében végig peches, annak nem megy a kivagyiság...
(Oximoronos, 3 soros-zárttükrös)
Remegve, még ég a mécsesem lángja,
A lakást, nagyon hideg huzat járja…
Remegve, még ég a mécsesem lángja.
Vecsés, 2019. október 14. – Kustra Ferenc – vegyes versformákban
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is…
Becsap még a délibáb is.
Hol van ki becsületes és szavatartó?
Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó?
Hol van ki becsületes és szavatartó?
*
(Septolet)
Barátnak hinni?
Rokonban bízni?
Munkatárssal komázni?
Rábízni?
Barátom, mind becsapott,
Rokon eltaposott,
Munkatárs belém-taposott.
*
(Senrjon)
Nászok is ellen' voltak,
Velem sokat, sűrűn harcoltak.
Sőt fojtogattak...
*
Békés természet vagyok,
Másnak rosszat, sose akarok.
Majd' megfojtottak.
*
Elvesztettem, hitemet,
Lelkemet mások kilúgozták.
Csak, majd' megfojtás…
*
Nekem a sorsom könyvében mindez megvolt megírva,
Fölöslegesen éltem életem, folyvást harcolva.
Élet-ígéretek és élet-remények, mind csak délibáb,
Reménytelenség lett öregen a létem, puha viaszbáb.
*
(10 szavas duó)
Délibábos hitegetés életen át, nem kevés…
Reménykedő élet, így mesés?
Délibáb, mint nappali vágyálom,
Csúnyán, mindig becsapott, ezt nagyon fájom…
*
Csak vastagon hazudni, hogy szép az élet, boldog a világ,
Nem más, mint az ébredő délibábtól... egy, dőre kívánság.
Ki éltében végig peches, annak nem megy a kivagyiság...
(Oximoronos, 3 soros-zárttükrös)
Remegve, még ég a mécsesem lángja,
A lakást, nagyon hideg huzat járja…
Remegve, még ég a mécsesem lángja.
Vecsés, 2019. október 14. – Kustra Ferenc – vegyes versformákban
Hol van az élet? Mivé lett?
A haldokló avaron, már nem az élet dominál,
Ezen útján a levélhalál, bármunkában kaszál...
A haldokló avaron, már nem az élet dominál.
Állj
Készen!
Ha szólít,
Menni muszáj,
Élet már úgy sincs.
Élet már úgy sincs,
Menni muszáj.
Ha szólít,
Készen
Állj!
*
De, vajon meddig tart a lét, az avar már élettelen?
Ezek szerint az élet, véges, vagy kószán mérhetetlen?
A halál meg akármit is akarunk kérlelhetetlen?
Vár
Helyed
Odaát.
Visszaút nincs,
Ha lét végéhez ért.
Ha lét, végéhez ért
Visszaút nincs.
Odaát
Helyed
Vár.
*
Először az avar is, még szép, sok-sok színes részekből áll,
Az ember a levélhalmazt tapossa, megy benne, beleáll,
Először az avar is, még szép, sok-sok színes részekből áll.
Már
Később
Nem lehet,
Addig éljél
Míg fiatal vagy.
Míg fiatal vagy
Addig éljél,
Nem lehet
Később
Már
*
Ki lehet az, aki tudja, hogy az élet végén, még mi várható?
A levél sem tudja, hogy megjelenik egy vihar, az őt lefújó!
De, amikor már lefele repül az egyed, út vége... elszáradó...
Vecsés, 2018. február 13. – Szabadka, 2018. február 14. – Kustra Ferenc – a verset és a 3 soros, zárttükrösöket én írtam, alájuk a tükör apevákat, szerző és poéta társam: Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:” Visszaút nincs...”
A haldokló avaron, már nem az élet dominál,
Ezen útján a levélhalál, bármunkában kaszál...
A haldokló avaron, már nem az élet dominál.
Állj
Készen!
Ha szólít,
Menni muszáj,
Élet már úgy sincs.
Élet már úgy sincs,
Menni muszáj.
Ha szólít,
Készen
Állj!
*
De, vajon meddig tart a lét, az avar már élettelen?
Ezek szerint az élet, véges, vagy kószán mérhetetlen?
A halál meg akármit is akarunk kérlelhetetlen?
Vár
Helyed
Odaát.
Visszaút nincs,
Ha lét végéhez ért.
Ha lét, végéhez ért
Visszaút nincs.
Odaát
Helyed
Vár.
*
Először az avar is, még szép, sok-sok színes részekből áll,
Az ember a levélhalmazt tapossa, megy benne, beleáll,
Először az avar is, még szép, sok-sok színes részekből áll.
Már
Később
Nem lehet,
Addig éljél
Míg fiatal vagy.
Míg fiatal vagy
Addig éljél,
Nem lehet
Később
Már
*
Ki lehet az, aki tudja, hogy az élet végén, még mi várható?
A levél sem tudja, hogy megjelenik egy vihar, az őt lefújó!
De, amikor már lefele repül az egyed, út vége... elszáradó...
Vecsés, 2018. február 13. – Szabadka, 2018. február 14. – Kustra Ferenc – a verset és a 3 soros, zárttükrösöket én írtam, alájuk a tükör apevákat, szerző és poéta társam: Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:” Visszaút nincs...”
II. Világháborúban
Cassino városát, monostorát, Heidrich ejtőernyős hadosztálya védte.
Ők voltak még mindig a német hadseregnek a krémje, az elitek, elitje.
Létszámuk, vészesen, nagyon megfogyatkozott,
Egy zászlóalj, már csak tán' háromszáz főt számolt…
Egy század meg csak, talán negyven főből állott.
Az apátságra és környékére szórta bombáit, ötszázötven nehézbombázó…
És körben, minden egyéb más célokra tüzelt, kétszáz, szövetséges vadászbombázó…
Négy félórát tartott ez a terrorbombázás,
Cassino városa meg romhalmaz lett. Mi más?
Cassino városát a harmadik ejtőernyős ezred második zászlóalja védte.
A terrorbombázás után, már csak Foltin százados maradt meg és százhatvan embere.
Kihasználva a szünetet, újból tüzelőállást foglalt, volt még harc,- és tűzkészsége…
Az ejtőernyősök hozzászoktak az utolsó emberig tartó harchoz,
Erre lettek kiképezve, meg a túlélésre, nem öngyilkos kudarchoz.
Mikor... Új-Zélandiak bevonultak, hozzákezdtek élethalálharchoz.
Az utcák eltűntek, kizárólag csak, romok voltak,
Nem voltak támpontok, nem véltek látni, irányokat.
Hatalmas küzdelem kezdődött, másért nem is, a csak, várromokért,
Az indiai dandárban semmit nem adtak az emberéletért.
Német ejtőernyősöknek korlátlan kilátásuk volt a szövetségesekre,
A kemény harc, napokig eltartott, ez volt németek egyetlen lehetősége…
Heidrich őrnagy hol itt, hol ott, amott vetette be a tartalékait,
Annak érdekében, hogy kielégítse a védelem szükségleteit.
A német ejtőernyős-vadászok, minden kis hibát kihasználtak,
Minden szövetséges tévedést, nagyon és azonnal megtoroltak.
Az indiai dandár, halálra szánt rohamot intézett a romok ellen.
De az ejtőernyősök háromszáz embere, rohant védekezni ez ellen,
Bezárta őket a domb várromjai közé, ne kezdjen támadást az, ellen.
A németek engedték, hogy az angol orvosok átmenjenek a vonalaikon,
És gyorsan segítsenek a sok, még élő, sebesült, gurka, indiai harcoson…
Máskor az öregvár külső romfala leomlott, beterítette az essexi lövészeket.
De, amíg az angolok kiásták az embereket, addig beszüntették a tüzeléseket.
Így a németek, ebben a csatában is, szövetségesek ellen, győztek,
De, irtózatos árat fizettek, zászlóaljaik, negyvenfősök lettek.
Ezek az ejtőernyős-vadászok a németek legjobb egységei voltak,
Úgy hívták őket, hogy „zöld ördögök” és talán igazi ördögök is voltak…
Vecsés, 2016. október 1. - Kustra Ferenc József - Monte Cassinonál, az olasz fronton
Földi Pál: „Sasok harcban” c. valódi-dokumentum regénye ihletésével.
Cassino városát, monostorát, Heidrich ejtőernyős hadosztálya védte.
Ők voltak még mindig a német hadseregnek a krémje, az elitek, elitje.
Létszámuk, vészesen, nagyon megfogyatkozott,
Egy zászlóalj, már csak tán' háromszáz főt számolt…
Egy század meg csak, talán negyven főből állott.
Az apátságra és környékére szórta bombáit, ötszázötven nehézbombázó…
És körben, minden egyéb más célokra tüzelt, kétszáz, szövetséges vadászbombázó…
Négy félórát tartott ez a terrorbombázás,
Cassino városa meg romhalmaz lett. Mi más?
Cassino városát a harmadik ejtőernyős ezred második zászlóalja védte.
A terrorbombázás után, már csak Foltin százados maradt meg és százhatvan embere.
Kihasználva a szünetet, újból tüzelőállást foglalt, volt még harc,- és tűzkészsége…
Az ejtőernyősök hozzászoktak az utolsó emberig tartó harchoz,
Erre lettek kiképezve, meg a túlélésre, nem öngyilkos kudarchoz.
Mikor... Új-Zélandiak bevonultak, hozzákezdtek élethalálharchoz.
Az utcák eltűntek, kizárólag csak, romok voltak,
Nem voltak támpontok, nem véltek látni, irányokat.
Hatalmas küzdelem kezdődött, másért nem is, a csak, várromokért,
Az indiai dandárban semmit nem adtak az emberéletért.
Német ejtőernyősöknek korlátlan kilátásuk volt a szövetségesekre,
A kemény harc, napokig eltartott, ez volt németek egyetlen lehetősége…
Heidrich őrnagy hol itt, hol ott, amott vetette be a tartalékait,
Annak érdekében, hogy kielégítse a védelem szükségleteit.
A német ejtőernyős-vadászok, minden kis hibát kihasználtak,
Minden szövetséges tévedést, nagyon és azonnal megtoroltak.
Az indiai dandár, halálra szánt rohamot intézett a romok ellen.
De az ejtőernyősök háromszáz embere, rohant védekezni ez ellen,
Bezárta őket a domb várromjai közé, ne kezdjen támadást az, ellen.
A németek engedték, hogy az angol orvosok átmenjenek a vonalaikon,
És gyorsan segítsenek a sok, még élő, sebesült, gurka, indiai harcoson…
Máskor az öregvár külső romfala leomlott, beterítette az essexi lövészeket.
De, amíg az angolok kiásták az embereket, addig beszüntették a tüzeléseket.
Így a németek, ebben a csatában is, szövetségesek ellen, győztek,
De, irtózatos árat fizettek, zászlóaljaik, negyvenfősök lettek.
Ezek az ejtőernyős-vadászok a németek legjobb egységei voltak,
Úgy hívták őket, hogy „zöld ördögök” és talán igazi ördögök is voltak…
Vecsés, 2016. október 1. - Kustra Ferenc József - Monte Cassinonál, az olasz fronton
Földi Pál: „Sasok harcban” c. valódi-dokumentum regénye ihletésével.
