(bokorrímes duó)
Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj,
De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj.
Az, hogy már állandóan bottal kell járni
Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni…

Olvasni sem megy már úgy, mint régen.
A mennyezeti kis égő elég és tart féken.
Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem,
De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem.
*
(leoninus)
Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó.
Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja.
Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek.
Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák.
*
(bokorrímes)
Sok év eltelt a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz,
Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz.
*
(Senrjú csokor)
Kevés a nyugdíj,
Nem is telik már semmire.
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Ágy már magától recseg.
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Kevés a nyugdíj… bús élet?
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Hajfestésre sem telik.
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Gyógyvíz tán’ segítene.
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Várja idő leteltét…
Kevés a nyugdíj!

Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 & 2+3)

Nagy béke-sziget,
Anyánknak ölelése.
Összetartozás!
Fájó gyermek szíveket,
Véd, gyógy-anya-szeretet.

Becsüld míg lehet!
Késő bánat fenyeget...
Síron nincs vigasz!
Mindig öleld jó anyád,
Ölében van a hazád!

Nagy tetteket véghez sohasem vittem,
Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.
Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,
Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.

Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,
Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.
Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,
Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.

Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,
Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.
Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,
Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.

Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,
Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.
Múlik az idő, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.
Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.

A természet...dolgát jól elvégzi,
Behívónkat majdan Isten idézi.
Amikor menni kell, a lelkünket visszük,
Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.

Dunatőkés, 2024. május 3.

Itt hon, ott haza...
Anyám magyarnak nemzet-t.
Szívben nincs határ!

Itt vagyok ott-hon,
Hol idegen a nyelvem,
Csak polgár lettem.

Világ közepe,
Éden-Kárpát-medence...
Nemzet-t...haza!

Szívben nincs határ,
Hon, nyelv, vér, szív...összetart.
Ősi ötvözet!

Magyarságtudat
Népet össze kovácsol.
Sosem veszünk el!

Dunatőkés, 2024. május 4.- íródott: senrjú csokorban.

Somló Tamást én
Ismertem, teát főzött.
Japán szertartás!
*
Évszázadokat
Őriznek, hegyi sziklák.
Kiemelkedők.
*
Őserős erdő
A fenyők sokasága.
Rég’ örökzöldek.
*
Kezd meleg lenni...
Lélekből távozzon baj!
Kakaó készül?
*
Az esőfelhő
Lemossa a könnyeket!
Bánat, még maradt.
*
Tört szilánkokon
Ülni esőben… ázás.
Búbánat, marad…
*
Soraidon, jól
Szórakoztam! Nagy élmény.
Sírós mulatság…
*
Most már csönd legyen,
Vagy tovább, én hallgatok!
Bátorság nélkül?
*
Koldusélet jó?
"Emberi" társadalom?
Kutyájával él...
*
Didergő tegnap
Helyett, fűágyon alvás.
Lakhely nélküli…
*
Alak, árny nélkül…
Így nincs, ami rád vetül.
Mulasztott esély.
*
Madár, búgósan…
Vadgalamb, csicsergősen…
Bolondult világ!

Vecsés, 2013. május 5. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.