Veled vagyok boldog,
Neked nincs más dolgod,
hagyd, hogy szeresselek,
lelked része legyek.

Szíved átkarolom,
szeretettel tartom,
stólával megkötöm,
Benned gyönyörködöm.

Hagyj szívedben lakni,
leszek egy falatnyi
kenyér a lelkedben
úszó szeretetben.

Az
emberélet változékony,
olyan, mint a természet,
sík terepek, emelkedők,
lejtők, mezők, dzsungelek.

Vannak buckák, dombok, hegyek,
és jön még egy alagút,
meg kell mászni mindegyiket,
s utána jön sima út.

Ha
problémák és viharfelhők
tornyosulnak felettünk,
kuszaságból ki nem látszunk,
megoldást kell keresnünk.

Nehéz nap után jöhetnek
pozitív változások,
türelemmel, kitartással
jönnek a megoldások.

Gondtalan, könnyű napokkal
sivár lenne életünk,
szükség van kihívásokra,
így lesz ember belőlünk.

Szereted a testedet,
Őt minden nap táplálod,
kényezteted, babusgatod,
mindennel ellátod.

Étterembe hívod,
mindig vele vacsorázol,
ernyőt tartasz feje fölé,
ha esetleg ázol.

Adsz rá díszes kelméket,
mindig divatosakat,
büszkén hordja, viseli
ezeket a ruhákat.

Észre vetted, hogy Veled
mindig ott van valaki?
Aki folyton szomorú,
s magát egyedül érzi!

Nem kapott még törődést,
jó bánásmódot Tőled,
pedig a te hű barátod
az Egyetlen Lelked!

Ne rekeszd ki életedből,
ne gondolj csak a MA-ra,
még nem késő, hívd meg Őt is
egy Szeretet Vacsorára.

Te lettél életem értelme
Szerelem gyúlt a szívemben.
Te vagy minden óhajom,
Hozzád száll minden sóhajom.

Szemedben millió csillag fénye ragyog,
Ha velem vagy én boldog vagyok.
Nem vágytam én semmi másra,
Csak sírig tartó boldogságra.

Te vagy a lombok susogása,
A lehullott avar halk nesze.
Te vagy a patak csobogása,
Fodrozó habok hűs vize.

Te vagy minden sóhajomban,
Ott vagy minden gondolatban.
Benne vagy a gyertya fényben,
Csillagok közt sötét éjben.

Bús a szívem, fáj a lelkem,
Tenélküled miért éljek?
Te vagy lelkem kívánsága,
Te vagy testem forrósága.

Ez a világ már nem kell nékem,
Nélküled én nem élek!
Te álltál énmellettem,
Két kezem el miért engedted?

Sírod mellett csendben állok,
Kezemben kedvenc virágod.
Emlékek járnak a fejemben,
Mondd Kedvesem! - Nélküled most mihez kezdjek?

Út mentén a büszke platán,
Mely minden vihart kiállt,
Úgy álltál Te is mellettem,
A bajban fogtad a két kezem.

Hálát adok az égnek,
Hogy megismerhettelek Téged.
Ezerszer köszönöm a szépet és a jót,
Minden igaz és őszinte szót.

Boldog voltam, hogy Veled lehettem,
Boldogságom immáron odalett.
Nélküled az élet már nem menne,
Mert Te voltál életem nagy szerelme!

Érezd meg a boldogság rezgését,
tartsd meg, hogy el nem illanjon,
éld át, élvezd ölelő melegét,
ne küld el, hogy elhervadjon.

Megmutatja bódító illatát,
szemedben vibráló képek,
engedd el tiszta szíved sóhaját,
öleled és mondd: Érted élek.

Anyaként megölel, megsimogat,
hajtsd vállára a fejedet,
vigyázza mindig az álmaidat,
simogatja a lelkedet.

Éltető erejét Neked adja,
élj Vele, soha el ne hagyd,
vérré váljon Benned minden vágya,
hogy Te igaz testvére vagy.