Óvatosan szórja színeit maszatolva
A horizonton szunnyadozó nap
Rongyos felhőket nem kerget a szél
Az ég búrája álmokról regél
A fákon fakuló levél sem rebben
Csak a pára gőzölög rejtelmesen.
Elfojtott néma csendben
Settenkedik a magány
Aztán hirtelen
Csörtetve közeleg szikkadt avaron
A táguló homály
S mint Krisztus a kenyeret
Harangszó töri ketté az estet

Fennhangon hirdeti a népnek
A múló nap egy imát megérhet

Anyagtalanná vált szellemi lét
Hitre alapozott misztériuma
Hullámzik
Borzoló melankólikus fuvallattal
Az üres szoba
Áporodott falai között
Miután az öreg elköltözött.

A tegnapi szuszogás ritmusa
Csupán dobhártya-illúzió
Ahogy az eleven lépések alatt
Felszisszen a megkopott parketta .

Az örökkévalóság dimenziójába
Betekintett az utolsó pillanat
S a falakba ivódott múlt
Párologva szivárog
Az emlékek fakuló fényével.

Olykor szembesülünk
Viszolygó tiltakozás ellenére
A végtelenbe nyíló ajtó
Köszöbéről derengő ismeretlen
Titkokat rejtő félelem fagyos
Szívszorító leheletével.

Tágul a világ
Tágul a lét
Hosszú az út
Magas a tét
Tágul a vágy
Halmozza fegyverét
Tágul a pénz
Ledobja értékét
Csak a sok a menő
Ma kevés az elég
Táguló szemekben
A hit is elég

Ósdi a múlt
A valóság sem trendi
Virtuális lélekkel
Kuúlnak kell most lenni
Művilágban kiber a tér
Oda minden belefér
A választás is több lehet
Fekete vagy épp fehér

Szuper élet várhat reád
Bankszámlád az előleg
Sorsod ott a pénztárcádban
Bármi lehet belőled
Világsztár vagy menő zseni
Csak jó helyre kell klikkelni

A fantázia messze szárnyal
Ilyen csoda sosem volt
Minek hinni egy istenben
Ki már régen úgyis holt
Processzorok szerelvényén
Száguld a lét előre
Ki vaskalapos régimódi
Fejre állhat majd tőle.

Felültem egy gondolatra
Idő s tér suhant alatta
Az út messze elrobogott
És a csend némán hallgatott

A tegnapi fény kifakult
Az élmény emlékké alakult
Zakatolva mint a vonat
Messze vitte az álmokat

Az alkonyati olvadt árnyék
Levendulaillatú perce
Sokszor juttatja eszembe
Egy-egy múlt-idő szellő
Simogató fuvallatát

Pszicho-meditáció…

(anaforás, 3 soros-zártükrös duó)
Nagy a kérdésem, hogy a végtelen kör is csak egy egyenes?
Nagy végtelen egyenes... bármekkora kör is, ha egyenes?
Nagy a kérdésem, hogy a végtelen kör is csak egy egyenes?

Egy végtelen nagyságú kör?
Dehogy, egy egyenes, ami igazi gyönyör.
*
(anaforás, háromszoros belsőrímes, önrímes)
Majd a halálunk végtelen kör lesz, vagy a végtelenben csak egyenes?
Majd a halálunk megmutatja, hogy merre vezet az út, az egyenes…
Majd a halálunk végtelen kör lesz, vagy a végtelenben csak egyenes.

Halál, azt meg nem éljük!
Életünk egyenesét álltunk és néztük...
*
(anaforás, belsőrímes, önrímes)
Egy biztos: nincsen ember, aki a halálát túlélné, lettlégyen kör vagy egyenes,
Egy biztos: a halál értünk akkor jön, ha ellipszis a kör, vagy görbült az egyenes…
Egy biztos: Majd jő halálunk… ami végtelen kör lesz, vagy végtelenben csak egyenes?

Vagy mégis halálát túléli?
Lehet, ember e egyenest nem érti...
*
(anaforás leoninus, kétszeres belsőrímes.)
Az is biztos; a halállal vége az életnek, akkor már nincs szerepük a fékeknek.
Az is biztos; hogy ha halálunkban kecskénk legeli sírt, mi már régen nem halljuk a hírt.
Az is biztos; nem tudni előre, hogy pokolba kerülünk, avagy mennybe emelkedünk…

De ha valahova kerülünk,
Akkor mégis nincs halál, élünk!

Vecsés, 2023. április 3. – Arad, 2023. június 18. -Kustra Ferenc József- a 3 sorosokat én írtam. Alájuk a 10 szavasokat; szerző-, és poétatársam Ghica Izabella, Iasmina.