A kiragadott napszak
Az idö végtelenjében
Oly sebesen múlik el.
Parányi kevésnek tünik
Az érzékelés
Korlátai közt szorítva
Veled lehetek a Most-ban.
Tisztelem hálával
Nagyra értékelem
Csak ez számít
Ez a fontos Nagykincs
Mely túltesz mindenen
Hogy szeretetedbe csomagolva
Létezem.

Zümmög a rekkenő hőség
Rövidre zsugorodott árnyék
Meglapulva ásít
Függőlegesek tövében
És a közeli táj délibábja
Torkát köszörüli
Egy hűsítő imára.

Fuldokol mező-erdő-lélek.
Adatrekordot jegyeznek buzgón
Olvashatod a neten
Itt a földön ilyen is megterem.
Születőben van még
Több egyéb más
Csodás csapás
Észlelhető emberöltőn át
Eddig nem tapasztalt változás.

A Régiek megmondták
Más felé fordul a világ
De ki ad az agg károgása.
Haladni kell fejlődve
A mai korral előre
Tudományos ostorral
Az evolúció tetejére.
Alkotni Mű-remekeket
Nem mint a barlangi emberek.

Táguló légüres térben
Úszik a Föld a szemétben
S közben csapból folyik el a vére
Beton kerül amputált tüdejére.
Kórt fecskendez kapzsi módon
Ostobaság tüneteivel
A büszke bölcs-ő-ember.

Szemünk előtt haldoklik
Lendületes ütemben
A megsebzett Földelem.
A nemzedék ha elalszik
Elalél-szik-es talajon
Nézhet az űr-ablakon
Tudományát a zsebébe teheti
Nem lesz
Az ki dicsérgeti.

Itt az otthon, ez a haza
Itt volt az Éden maga
Valaha.

Hová fejlődik az ember agya....

Lassú hömpölygéssel
Kúszva cserkész
Mohón kebelez
Apró cseppekben
permetez
Nyirkos reggelt
A megsüllyedt
Tejes felhőrengeteg

Köd van
Se Nap
Se Hold
Se fény
Se éj

Láng melege
Fénye kellene
Körülöttem
Bennem
A szürke-tejes színre
Szivárvány kerülhetne
Hegycsúcsokon a nap
Vakítón szór
Hevítő sugarat

De itt lent
Se nap
Se éj
Se szín
Se fény

Hosszú sorban állva
Egy birokratikus tábla
Mögött
Szemembe csapódott
Váratlan meglepetéssel
A barátság értéke
A nosztalgikus ifjúság fénye
Hogy szívemből a vér
Melegen tódult arcomba
S majdhogy nem dadogva
Kitártam karom
Úgy öleltem régi barátom...

Öröm s emlékek zamata
Kavargott ott bennem
Jóidőben jóhelyen
Itt kellett most lennem
Szó szót váltott
A derűs pillantásban
A nap is mosolygott
E nagy találkozásban
Más utakon jártunk
És próbára tett a kor
De olykor
Összeért szellemünk
És a tartás hűsége
Megmaradt még bennünk.

Kávét s bort szopogatva
Meséltünk még volna
E rohanó világban
Mert a téma kifogyóba
Nem került a polcra
Csak az idő szűkös
Beszorult a mába
Így aztán a többit
Hagytuk valamikorjára.

Lépted alig érint talajt
Miközben bimbózik nyomában
Szívek óhajával
Egy szerényen kedves
Tettekkel lendületes
Üde-fénylő ragyogás.

Csillag születik a pillantásban
Amerre tekinteted veted
A remény angyala száll
Sokak szemében
Kapaszkodnak
Mosolyod erejében.

Páratlan jellemben
Az egyéniség kivételes
Összehasonlíthatatlan
Vonzáskörében tündököl
Ezernyi hálás köszönet
Mely mind Téged illet.

A gyötrelem nyomasztó
Súlya megolvad
Érintésed alatt szétfolyik
Csermely erekben
Még egyszer
A hit újra
gyökeret ver.

A megfáradt életet
Ápolja két kezed
S ha olykor kimerülten
Könnyed lecseppen
Lelkedben
Feletted az angyalod
Megkettőzi erővel akaratod

Bűvös pálca trükkös kalap
Nincs kéznél a nap alatt
A kór szolgálatában
Csak alázat van
Sokszor
Ünnepek s család hiányában.