Szófelhő » Szor » 119. oldal
Idő    Értékelés
Hajnalban elmentél dolgozni
Majd megjöttél,hazaértél
Egész nap vártalak,sütöttem
Főztem,hogy jól kínáljalak
Dolgozni voltál,elfáradtál bizony
Leülök Melléd, még ebédelsz
Elnézem,hogy eszel
Szememet Rólad, le nem veszem

Egész nap nyomtad,varrtad a ruhát
Jó munkád gyümölcse,megfizetik csúnyán.
Elmúlt már régen,vagy rabszolgaság csupán?
Kilenc órás munka,kikészül a szem is
Kemény a munka,megfizetik, nem is
Munka végeztével,sietsz hozzám haza
Szerelmes öleléssel, csókkal várlak

Örülök,itthon vagy,jobb kedvűnek látlak
Betelni Veled, nem tudok tán soha
Végtelen szerelemnek,eljött hát a kora
Selymes kis kezedet,mely annyiszor simogat
Őket,tenyerembe zárom,ajkam csókolgat
Majd ebéd után fáradt,kicsi tested
Elnyúl az ágyon,majd egy idő múlva
Mint Csipke Rózsikát,csókom felébreszt



Beküldő: Dér István
Olvasták: 1958
Bármihez ha hozzányúlsz
Bosszútól lesz szagos
Attól még nem leszel kapatos
Boszorkány konyhádban a menü
Levesbe mit szórsz bosszú
Ettől nem leszel nagy menő
Égnél inkább szerelemtől
Nem bosszútól sínylődő

Gondolj inkább arra
Jó volt mikor a lepedőt
Gyűrtem össze ágyadban?
Ha szereted,tudsz valakire hatni
Ha nem,kell inkább hagyni
Megkeseríted az életet
Karmaidat bosszúra élezed
Szívemet más királynő uralja
Mert voltál velem rossz és undok

Energiádat leveszi a harag
Lehettél volna Te a smaragd
Ki most van, az marad
Keresd magadban a békét
Ehhez már nem kell hét év
Figyelj magadra
Mert zátonyra futsz ismét
Mint hajó, kinek kapitánya
Nem tudta mekkora a víz mélység
Lehet,hogy mély és feneketlen
Gonoszságod ne legyél féktelen
Szolgáljon e vers alapul
Akkor életed jól alakul




Beküldő: Dér István
Olvasták: 3088
Hallani sem akartál rólam!
Vagy csak úgy tettél
Hogy bolondítsd szívemet
Kíváncsi legyek Rád!
Mint gyermek ültem le Eléd
Majd mosolyod
Bátorságot öntött belém

Emlékszel?Első sétánk
A Duna parton
Augusztus , nyár
Játszadozott Velünk
Akkor még nem tudtam
Mennyit jelent majd nekem
Szerelmet ígérve
Az a Duna parti séta
Éreztem tudtam
De nem mondtam el Neked
Akkor ott kezdődött
A nagy szerelem Veled

Emlékszel?Akkor ott!
A Duna parton
Emlékszel? Akkor ott!
Azon a Duna parti sétán
Akkor még nem mondtam el Neked
De most is érzem
Hogy valami ott történt velem
Törékeny derekad átölelve
Megremegett testem
Beléd ott szerettem

Emlékszel?Akkor ott!
A Duna parton
Összeforrt ajkunk forrón

Forró nyári estén
Az idő megállt
Valami átjárta szívemet
Az az ölelés , a csók
Éreztem ,tudtam
Te vagy ki kell nekem

Emlékszel?Akkor ott!
A Duna parton
Csak bámultam
Néztem a csillagokat
Forróságtól vibrálva tündököltek
Ragyogó csillagok
Melyek a Te két gyönyörű szemed
Szerelmet jósoltak nekem

Emlékszel! Akkor ott !
A Duna parton
Hányszor vissza visszatértünk
Újra és újra, szerelmet merítettünk
Ott azon a Duna parton
Mely annyit jelentett nekem
És mindent jelentett nekünk

Beküldő: Dér István
Olvasták: 1550
Miféle út ez a lábam alatt?
Hideg mint Antarktisz jege
Ismeretlen sarkamnak
mint errefelé a szeretet melege.


Száradt fák az út mentén s
szemben jő velem tegnapi magam
Lehajtott fején feketült átok,ami földi
teremtők szeméből a napba sugárzott.


Miféle út ez a lábam alatt?
Száradt fák az út mentén
Idegen szívemnek e táj már
Tündér Ilonám sem lelem én.


Milyen halvány ez a fény?
Itt van az Ősz,halottak évada
Gyűrött száradt koszorúk alatt
A megsemmisült ember maga.


Miféle út ez az én utam?
Pogány tenger hullámai
A hitetlenség szívemhez fért
Hívnám,reszketnék,ha lenne még kiért.


Beküldő: Korponai István
Olvasták: 2964


Szeretnék már másfelé nézni,
De szemem vonzza ez a kép.
Szeretnék végre megnyugodni,
Hogy engedjen fel már a jég.
Nézem az arcod. Mosolyogsz rám,
Szemed vidáman rám tekint.
Mintha jósként jövőbe látnál
Törékeny ujjad búcsút int.
A szívem elszorul megint.

Ha az ókorban éltél volna,
S viselsz tógát és bőrsarut,
Megvívtál volna Góliáttal,
Vagy Lehelként döngetsz kaput.
Átkelsz a hegyen Hannibállal,
Felfedezed Amerikát.
Senki szigetén kincset lelsz és
Legyőzöd a spanyol bikát.
Megnyertél volna száz csatát.

De te az újkorban születtél.
Jetek hasítják az eget.
Computer volt a te világod,
És popzene az életed.
Mégis, lehettél volna győztes,
Tudós, tűzoltó, vagy tanár,
Vagy mérnök apád nyomdokán,
Ha nem lett volna lehetetlen,
A kis fehér port tenyeredben
Legyőzni egy nap hajnalán?

S így: Emlék lettél Unokám.

Beküldő: Csók Ilona
Olvasták: 2923