Idő 
Értékelés 
Értékelés Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
Lépj
Egyet,
Egy lépést.
Nem észleled,
Lelkem zenéjét?
Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
Ébredezek, mert megyek messze.
Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
De, lehet esetleg remek reményem?
Mért
Vezet
Képzelet
Téves helyre?
Reményt nem vesztek.
Erre kell lenned, mert emerre
Vezet lelkek képzelete, messze.
Nem erre kell keresnem?
Még
Remény
Bennem él,
Kereslek én.
Mért rejt messzeség?
Elmém lépett, eme nem rest lehetségest,
Megmenthetetlen létemet, e fényességest.
Kell
Érzés,
S szeretet,
Kellesz kedves!
Mért lehetetlen?
Menjek esetleg egy egyben,
Te meg, esetleg, helyben, szemben?
Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben!
Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben.
Még
Merre
Kell mennem?
Merre vesztél?
Képzeletben élsz?!
Hej! Megleltelek, de nem értem,
Szeretet a fék-elem és én sejtem.
Menten lever lélekben e félelem.
Keresem éjeken… ez szerelem?
Lenn
Délben,
Fenn éjjel,
Kereslek én.
Kétség nem ér el.
Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:
,,Kereslek, de nem lellek...’’
Lépj
Egyet,
Egy lépést.
Nem észleled,
Lelkem zenéjét?
Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
Ébredezek, mert megyek messze.
Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
De, lehet esetleg remek reményem?
Mért
Vezet
Képzelet
Téves helyre?
Reményt nem vesztek.
Erre kell lenned, mert emerre
Vezet lelkek képzelete, messze.
Nem erre kell keresnem?
Még
Remény
Bennem él,
Kereslek én.
Mért rejt messzeség?
Elmém lépett, eme nem rest lehetségest,
Megmenthetetlen létemet, e fényességest.
Kell
Érzés,
S szeretet,
Kellesz kedves!
Mért lehetetlen?
Menjek esetleg egy egyben,
Te meg, esetleg, helyben, szemben?
Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben!
Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben.
Még
Merre
Kell mennem?
Merre vesztél?
Képzeletben élsz?!
Hej! Megleltelek, de nem értem,
Szeretet a fék-elem és én sejtem.
Menten lever lélekben e félelem.
Keresem éjeken… ez szerelem?
Lenn
Délben,
Fenn éjjel,
Kereslek én.
Kétség nem ér el.
Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:
,,Kereslek, de nem lellek...’’
Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik!
Kik velem ott vannak… csak integetek nekik.
Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne,
Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke.
A lét miben élsz,
Egy fekete, fehér lap.
Ki körül vesz, nem mind jó.
Életed nehéz,
Mert van ami fekete,
És te fehérnek hitted.
*
Sakkozni szeretsz-e,
Kedves? Kedves vagy, tán nem is?
Én feketén, te nem.
Ketten vagyunk a sakktábla,
Vagy bábuk lettünk mi mára?
*
Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük,
Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük,
Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük.
Űzzük a rosszat,
Jóból is kicsi jusson.
Így teng-leng az életünk.
Harcolunk jóért,
Néha sikerrel járunk.
Hol fenn, hol lenn? Így élünk.
*
Te király vagy, Édes...
Én paraszt. Védelek drágán.
Erőn túl is, játszom.
Veled, érted vagyok, ne félj.
Bolondok királya, remélj!
*
Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós,
Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós.
Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok,
És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok.
Kemény az élet,
S ha élet-titkot írok,
Ha megfejted őrizd azt.
Ha vérzik szívem,
És titkom versbe öntöm,
Csak olvasd, ne fejtegesd.
*
Titkot súgok, fülelj!
Versbe sírom bánatomat.
De hiába kérlek…
Te király, én paraszt vagyok.
A Halál kaszája ragyog.
*
Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat,
Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat...
Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat.
A sors ha üldöz,
S megfoszt attól kit szeretsz,
Ha túléled... csak szenvedsz.
A sors kegyetlen,
Néha rugdos, nem csak ver.
Túlélni alig lehet.
*
Neked is Kedvesem,
Ugyanúgy csillan az éle,
Mint nekem. Nem választ.
Engem visz el előbb, tudom,
De játékot el nem unom.
*
Amióta világ a sakk-világ,
S mióta az egér mindent megrág,
Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája
És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája.
Játszma az élet,
Csak sakkfigurák vagyunk,
Az élet sakktábláján.
Sakkozik a sors,
Keze húz...bábuk vagyunk.
Sakktáblán telik létünk.
*
Jössz majd Te, Királyom
Utánam. Leszek szeretve,
Általad ölelve.
Mert halálon túl nem számít,
Ki, mi volt, éppen mit állít...
*
Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben,
Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen…
Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen…
Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szője Margit (a sedoka -k címe:”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla.
Kik velem ott vannak… csak integetek nekik.
Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne,
Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke.
A lét miben élsz,
Egy fekete, fehér lap.
Ki körül vesz, nem mind jó.
Életed nehéz,
Mert van ami fekete,
És te fehérnek hitted.
*
Sakkozni szeretsz-e,
Kedves? Kedves vagy, tán nem is?
Én feketén, te nem.
Ketten vagyunk a sakktábla,
Vagy bábuk lettünk mi mára?
*
Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük,
Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük,
Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük.
Űzzük a rosszat,
Jóból is kicsi jusson.
Így teng-leng az életünk.
Harcolunk jóért,
Néha sikerrel járunk.
Hol fenn, hol lenn? Így élünk.
*
Te király vagy, Édes...
Én paraszt. Védelek drágán.
Erőn túl is, játszom.
Veled, érted vagyok, ne félj.
Bolondok királya, remélj!
*
Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós,
Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós.
Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok,
És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok.
Kemény az élet,
S ha élet-titkot írok,
Ha megfejted őrizd azt.
Ha vérzik szívem,
És titkom versbe öntöm,
Csak olvasd, ne fejtegesd.
*
Titkot súgok, fülelj!
Versbe sírom bánatomat.
De hiába kérlek…
Te király, én paraszt vagyok.
A Halál kaszája ragyog.
*
Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat,
Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat...
Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat.
A sors ha üldöz,
S megfoszt attól kit szeretsz,
Ha túléled... csak szenvedsz.
A sors kegyetlen,
Néha rugdos, nem csak ver.
Túlélni alig lehet.
*
Neked is Kedvesem,
Ugyanúgy csillan az éle,
Mint nekem. Nem választ.
Engem visz el előbb, tudom,
De játékot el nem unom.
*
Amióta világ a sakk-világ,
S mióta az egér mindent megrág,
Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája
És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája.
Játszma az élet,
Csak sakkfigurák vagyunk,
Az élet sakktábláján.
Sakkozik a sors,
Keze húz...bábuk vagyunk.
Sakktáblán telik létünk.
*
Jössz majd Te, Királyom
Utánam. Leszek szeretve,
Általad ölelve.
Mert halálon túl nem számít,
Ki, mi volt, éppen mit állít...
*
Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben,
Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen…
Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen…
Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szője Margit (a sedoka -k címe:”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla.
Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt,
Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
Lét-vonat fékez,
Itt egy állomás.
Lét-vagon terhes,
Lesz-e megnyugvás?
*
Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
Csodás est,
Hoz fénylő hajnalt?
Világít az ezüst Hold,
Bút felold, hint nyugalmat.
Fény éjbe’ hamvadt.
*
Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Már
Holnap múlt a ma... nem vár!
A csodát
Éld meg most, ma már!
*
Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Álmomban útra kelek
Tétován,
Nehezek
Lépéseim.
Éjben merengek,
Hoz-e vajon a holnap
Reményt, fényt s
Jeleket?
*
Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Harang szól, kiért vajon?
Dallama, szívembe hatol.
Dúdolgatom: Odaát
Találkozunk valahol...
Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
Lét-vonat fékez,
Itt egy állomás.
Lét-vagon terhes,
Lesz-e megnyugvás?
*
Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
Csodás est,
Hoz fénylő hajnalt?
Világít az ezüst Hold,
Bút felold, hint nyugalmat.
Fény éjbe’ hamvadt.
*
Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Már
Holnap múlt a ma... nem vár!
A csodát
Éld meg most, ma már!
*
Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Álmomban útra kelek
Tétován,
Nehezek
Lépéseim.
Éjben merengek,
Hoz-e vajon a holnap
Reményt, fényt s
Jeleket?
*
Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Harang szól, kiért vajon?
Dallama, szívembe hatol.
Dúdolgatom: Odaát
Találkozunk valahol...
Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
Honnan erednek azok az őselvek?
Folyton előttem állnak mint kőhegyek.
Százszor, bizton nem néhányszor
Üti fel fejét hogy erősnek ismernek.
Mászom, utamban áll egy szerpentin.
Vétek uralkodnom békés területein
A völgynek, nem találok nyugalmat
Az elnyomottak hamar múló könnyein.
Rang és létra, csodás szimbolika.
Az észak hegyei jobb retorika,
Mihelyst csúcsra törni akar s fog
Hálátlan harcosoknak legjobbika.
Felfelé ösvényen gyengül a növényzet.
Zöldellő színek nem borítják környéket,
Alázat hűlt helye és annak hivatott
káromlói rombolják az összképet.
Mit akarok Én, kósza vágyálmot?
Elhiszem, és vállalom a vakságot,
Átgázolok utolsó méterein a gyopárnak
S követelem a legmagasabb ábrándot.
A maradék meghátrált, egyedül állok
Hófödte magaslatról én diktálok.
Ridegség fog el nyomban, felelősség
Terhe nyom mi ellen szembeszállok.
Vezetem a hegy lakóit, fagyoskodva.
Gyáva hatalom másokat ostorozva
Őrzi saját helyét. Nem értek vele egyet,
Lelkem szól mint zászló, fentről s lobogva.
Visszaindulok a völgyekbe, a béke hív.
Domináns egyén itt nem csatát vív,
Akaratommal rendet teremtek, mely
Oly hatalmas, mint az emberi szív.
Folyton előttem állnak mint kőhegyek.
Százszor, bizton nem néhányszor
Üti fel fejét hogy erősnek ismernek.
Mászom, utamban áll egy szerpentin.
Vétek uralkodnom békés területein
A völgynek, nem találok nyugalmat
Az elnyomottak hamar múló könnyein.
Rang és létra, csodás szimbolika.
Az észak hegyei jobb retorika,
Mihelyst csúcsra törni akar s fog
Hálátlan harcosoknak legjobbika.
Felfelé ösvényen gyengül a növényzet.
Zöldellő színek nem borítják környéket,
Alázat hűlt helye és annak hivatott
káromlói rombolják az összképet.
Mit akarok Én, kósza vágyálmot?
Elhiszem, és vállalom a vakságot,
Átgázolok utolsó méterein a gyopárnak
S követelem a legmagasabb ábrándot.
A maradék meghátrált, egyedül állok
Hófödte magaslatról én diktálok.
Ridegség fog el nyomban, felelősség
Terhe nyom mi ellen szembeszállok.
Vezetem a hegy lakóit, fagyoskodva.
Gyáva hatalom másokat ostorozva
Őrzi saját helyét. Nem értek vele egyet,
Lelkem szól mint zászló, fentről s lobogva.
Visszaindulok a völgyekbe, a béke hív.
Domináns egyén itt nem csatát vív,
Akaratommal rendet teremtek, mely
Oly hatalmas, mint az emberi szív.
(3 soros-zárttükrös)
Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz,
Lelkem polcáról minden rosszat lerakodsz…
Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz.
Bújjunk össze, legyünk együtt szerelmi vétkesek,
Így, lovagoljuk meg összefonódva éjeket,
Beléd bújok és az lesz a kéjem,
Ott bennem nem lesz semmi értelem…
(Bokorrímes)
Neked hagyom érző átölelésem,
Ide már nem kell, bíz' semmi védelem,
Szerelmetes testedbe megérkezem...
Megadjuk a módját, Te semmit senem, el nem kapkodsz,
Kielégülésünk után, Te semmin nem bosszankodsz…
Megadjuk a módját, Te semmit senem, el nem kapkodsz,
Jó szeretni veled,
Szép a kecses tested.
Oly' finom a lelked...
(Halmazrímes)
A vad testedre megéheztem,
Jó, ha puha melled érezem,
Ritmikádat igen élvezem,
Kis rezgéseid is észlelem,
A testedből árad… végzetem...
Vecsés, 2018. április 13. – Kustra Ferenc József – Ó, Te erotika… (Ebben íródott és Alloiostrofikus versformában!) A 3 soros-zárttükröst úgy kell olvasni, hogy az első és második sort egyben. Értékelni! Utána a 2. és 3. sort egyben és értékelni. A különbség adja a sava-borsát…
Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz,
Lelkem polcáról minden rosszat lerakodsz…
Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz.
Bújjunk össze, legyünk együtt szerelmi vétkesek,
Így, lovagoljuk meg összefonódva éjeket,
Beléd bújok és az lesz a kéjem,
Ott bennem nem lesz semmi értelem…
(Bokorrímes)
Neked hagyom érző átölelésem,
Ide már nem kell, bíz' semmi védelem,
Szerelmetes testedbe megérkezem...
Megadjuk a módját, Te semmit senem, el nem kapkodsz,
Kielégülésünk után, Te semmin nem bosszankodsz…
Megadjuk a módját, Te semmit senem, el nem kapkodsz,
Jó szeretni veled,
Szép a kecses tested.
Oly' finom a lelked...
(Halmazrímes)
A vad testedre megéheztem,
Jó, ha puha melled érezem,
Ritmikádat igen élvezem,
Kis rezgéseid is észlelem,
A testedből árad… végzetem...
Vecsés, 2018. április 13. – Kustra Ferenc József – Ó, Te erotika… (Ebben íródott és Alloiostrofikus versformában!) A 3 soros-zárttükröst úgy kell olvasni, hogy az első és második sort egyben. Értékelni! Utána a 2. és 3. sort egyben és értékelni. A különbség adja a sava-borsát…
