Riadtan ébredtem.
A közelben acélmonstrum lánctalpa dübörgött.
Huh, szerencsére!
Szomszédos telken serényen csak a munka pörgött.
Megnyugodtam?
Szívemben a félelem visszhangja tovább zörgött.

Érinthetetlenek!
Csak mézes hasznot láttok, számlátok milyen tömött?
Ti hiszitek még?!
Hatás nem érint, csak dolgos nyomorult ördögöt?
Ostobán gőgteltek!
Milliárdok átkoznak, hozzátok az üstököt!

Dől a dominó.
Pusztítás effektus éppen szétterül a földön.
Pukkan a ballon,
Már nem látni át a sűrűsödött, füstös ködön.
Bábúk még ugrálnak,
Nem élnek, már keselyűk lakmároznak a dögön!

Dunatőkés, 2024. március 17. -Ostrozánsky Gellért - íródott: félrím formátumban.

A hajnali sötétség
Most olyan mint a lelkem
Nem látok csak kontúrokat
Mélyen a szívemben.
Nem mesél a szél sem,
Most nagyokat hallgat.
Elkerül az álom,
Csak a fájdalom vallat.

Hunyorgó szemem
Még álmokat látna,
De járkálva könnyebb,
Hát kilépek a mába.
Reggeli kávém
Már gőzölög éppen,
S közben e sorokat
Pötyögtetem géppel.

Kerülök még egyet,
Szétjárom a lábam.
Jobb lesz a pillanat
Kávéval a számban.
Óvatosan a nap is
Megfesti az eget;
Tolni kell újra
Az élet-szeketet.

Lassaként enyhül
Porcaim kínja,
Mert mozgásban a titok;
A nagykönyv is ezt írja.
Most példája lettem
E nagy bölcseletnek,
Mozogj te is ha fáj
Amennyit teheted !

Lazítani-
Hátra dőlve
A karos székben
Lágy zene szó kíséretében
Gyakran járok
Felfedezésre
A versek kiállító termébe.

Arra amerre-
Ízes szavak,
Finom falat
Közben okít a tapasztalat.
Öröm óda cseng,
És fájó sorsok,
Szépre festett letűnt korok.
Jó emberek,
Tiszta lelkek;
Így boldogítva üldögélek.

Ilyenkor-
Két strófa közt
Mélyen elmerülve
Megtisztulok a szívembe.
Béke honol
Körülöttem,
Dalos madár szól kertemben.

Itt nincs-
Szószátyár felesleg
Csak a precízen írt lényeg.
Minden egyes
Történetben
Poéták szelleme ölel engem.

Így aztán
Megpihenve
Öröm kedvvel
Felvértezve
Kiléphetek az életbe.

Mezítláb a forró kövön
Miközben
Verejtékem letörölöm
Felhevült talpammal kacsázva
Lépkedek a holnap utánba,
És megyek még tovább
Ameddig lehet...
Ameddig bírom.

Mindeközben a térben
Araszolgat
A mindig gördülő
Híguló idő,
Hol hűsítő remény
Kecsegtet,
Hol majd vacogva
Reszketek,
Örökre elcsendesedek.

A ma pirító sugara
Elkísér utamra,
Mert csaltam
Még némi fényt
Szemembe,
Tüzet loptam
Szelíd szivembe
És Istentől
Ráadásul kaptam
Reményt a holnapra.

Az emlékek üstjében
Hogy oda ne égjen
Kavargatom
A gyermekkorom.

Mert hiszen az életben
A legszebb véletlen
Ami történt
Akkor volt gyerekként.

A Nagy ismeretlen világ
Mind felfedezésre várt
A sok haverral közösen
Osztoztunk az örömökben.

Együtt nőttünk cseperedtünk
Mint a legjobb testvérek
Volt bizony hogy olykor-olykor
Megfenyítettek a bölcs vének.

Részletezni nem is tudom
Kalandjaink hosszú sorát
Mert olyan sok volt az alkalom
És az időben elvesztette aktualitását.

A szívemben még most is őrzöm
Sok pillanat ízes zamatát
És lelkemben mindenkivel törődöm
Ha nem is halljuk egymás szavát.

Más utakon járunk
Így kellett hogy legyen
De néha lelkünk összeér
Fenn az üveghegyen.