Furcsa játékot űz velem az élet
Sorakoznak az eltűntnek hitt emlékek
Mintha minden nap új fiók nyílna
Egy-egy tört pillanat a vállamat húzza
Felötlik mi voltam, s mivé lettem
Hideg a kezem, a szívem, a lelkem
Házam ereszén pattog a semmi
Jó lenne futni, örökre elmenni
Pörög, fel-le lódul bennem egy hinta
Kattog az agyam, súgja: palinta
Megtört szemem távolba pislog
Homlokomon hatalmas billog
Tudatom recseg, roszog: rossz kerék
Úgy sötétül mint viharos éjen az ég
Keresztül- kasul néha felvillan
Csetteg-csattog, aztán kisül, elillan
Kétségtelen: ez már a vénség jele
Másfelé kacsingat a sors kegye
Súlytalanná váltam mások szemében
Nem búcsúzok, csak meghalok szerényen

Első pillantás – egy lopott varázs,
szívem kihagyott egy dobbanást.
Mosolyod könnyű szélként ért,
s én már tudtam: elvesznék.
​
A szerelem, mondják, mély víz,
hát ugorjunk bele – miért is ne?
Ha süllyedünk, hát együtt tesszük,
s ha úszunk, hát nevetve.
​
Ölelésed parttalan óceán,
benne ringatózom csendesen.
Nem bánom, ha hullám ráz,
csak te legyél a végtelen.
​
És ha egyszer megkérded tőlem,
miért szeretlek, miért vagyok veled,
csak annyit mondok: mert mit sem érnék nélküled.

A föld oly békés ti veletek,
Óh, gyönyörű szép fenyvesek,
Kik védtek esőtől, melegtől,
Télen az erdő csak tőletek zöldül.

Ti otthont adtok vándoroknak,
Szép énekű madaraknak,
Édes illat szerte széjjel száll,
Szélben szívvel táncoló, szép daliák.

Suttogva álmodó fenyvesek,
Nyugalmat hozó értékek,
A nap is mosolyog rátok már,
Odakint az élet vidáman ránk vár.

Szép keleti napsugár,
A vadon ébresztője,
Természet éled, ha fényed elér már,
Hegyek fagyos tetejére.

Te vagyon e szülője,
Szép fenyvesek gyöngyszeme,
A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,
Óh, viharok üldözője.

Ha egyedül lennénk itt,
Te ránk ragyogsz fényeddel,
Te vagy éltetőnk, mely sokszor tovább vitt,
Bajtársunk leszel örökre.

Ha szorít, szúr nyelvem s kasom,
Zsibong és fáj a bal karom,
Friss levegőm meg nem kapom,
Pánik ül majd az agyamon.

A veríték buggyan, árad;
Hideg a bőr, s belesápad.
Ezer tőr döf, orvul támad;
Szorongással elme lázad.

Ha PéQéTé közt majd az eReS
Íves lesz és nem egyenes
Szívem se lesz tágas-eres
S tán az időm is végleges...

Totojázni itt nem lehet,
Ismerd fel a vészes jelet,
Gyors segítség menthet heget,
Vagy ez lesz a végső kenet,
S öröklétbe válthatsz jegyet...