Pihe cica kedves, pelyhes,
édes, tüneményes,
de rest, egeret nem kerget.
A fene egye meg!

Rendre hempereg.
Emeletes helyre fel sem megy
rendetlen, renyhe teste.
Egér? - Ne merészelj te! s elterül meredve.

?Egér nem kell nekem,
mert rettenetesen eleven.
Lehetetlen elérnem, s a belem sem veszi be.
Megbetegedem.Helyette tejet lefetyelek.

Szívesebben heveredek eme fekhelyre,
s elmélkedem lehunyt szemmel rejtelmeken.?
Esteledve meleg helyen, Pihe cica heverész.
Egér nevet fent a szekrény tetején:
Ez aztán a hős legény!

Siófok, 2025 február 11. -Gránicz Éva-

Próbáltam már elmondani neked,
mit is jelentesz, de nincsen szavam.
Nagyon, nagyon ? csak ennyit súg szívem,
szüntelen zeng legbelül e visszhang.

Nem tudom, hogyan mondhatnám el még,
Csak érzem: mióta vagy, más minden.
Fény ölel át, s a világ is szebb rég,
mert benned nyugszik meg fáradt szívem.

Mint kismadár költöztél szívembe,
fészket raktál, s többé nem üres már.
Belül kibélelted szeretettel,
s jóságod minden fájdalmat kizár.

Keresem a szót, mi elmondhatja:
nagyon, nagyon... ennyit mondhatok ma.

Siófok, 2025. február 8. -Gránicz Éva- irtam: Szonett -ben.

Bennem élsz még.
Te vagy szívemben
a tél.
Mikor itt hagytál,
azt mondtad: te mindig szerettél...
Visszajöttél, nevettél, mondtad:
most is szeretsz, s átöleltél...
Felemeltél, mélybe löktél!
Ma tudom, megint visszajönnél...
Te vagy szívemben a tél... hiszen
megint elmentél.
Lassan elolvadnak a jégvirágok,
kérlek, többé ne, ne keressél.

Nyári eső

Éji holdfényben
Csillagport gyűjt az erdő.
Hajnalra… esik.
*
A reggeli fényt,
Megtöri, vizes levél.
Délben, tűz a Nap.
*
Felhőgomolyok
Gördülnek, esőt szórva.
Sötétes árnyak.
*
Eső kopogtat
Az ablakon. Zivatar.
Párkányon folyik…
*
Zivatar vize
Az ablakokat veri.
Párkányon folyik.
*
Kihalt utcában,
Vígan szakadó eső.
Vizes a beton.
*
Fuvallat simít,
Gyors zápor, így várható.
Szántás-ivólé…
*
Gyümölcstől duzzadt
Faágak, csak lógnak le.
Lemosó eső.
*
Csepegő eső
Monoton dallamra hull.
Nincsen villámlás.
*
Meleg cseppekben
Esik, gyorsan egy zápor.
Tócsákban, napfény.
*
Még kicsit csepeg,
De, szivárvány, már látszik.
Ég, acélkék lesz.
*
Az ég hosszában
Szomorú felhő mereng.
Szertefoszlóban.

Vecsés, 2016. december 20. – Kustra Ferenc József- írtam: haikuban, eredeti Baso féle stílusban…

Első, id. Kustra Ferenc volt a nagyapám,
Neje, Szivák Mária meg a nagymamám.
Foglakozása ácsmester volt, robotolt.
Nagymama, mint háztartásbeli otthon volt.

Nagyapa jó ember volt emlékszem,
Nem ért rá, nem sokat játszott velem.
Nagymama főzött és sütött tortát,
Ő csinálta a legjobb matutkát.

Róluk kevesebb, de jó az emlékem,
Nagyon szerettek, erre is emlékszem.
Sírjukon látom, kint van a fényképük,
Így nem halványul el kedves emlékük.

Gyermekkorom szép emlékei voltak,
Jó nevelésemhez hozzájárultak.
Sajnos örökké ök sem élhettek,
De a szívember tovább léteznek…

Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.