Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(leoninus duó)
Minél sötétebb a mostani idő, annál többet kell nekünk szenvedni… sőt illő!
Minél többet senyvedünk belül, annál jobban kell az igazsághoz ragaszkodni, kívül.
Minél több embertelenséggel találkozunk, annál több emberséget kell mutatnunk.

Csak gyűlöletet látunk szinte mindenhol, de álljunk ellent és küzdjünk mindenhol.
Ellenállást segítő isteni adomány ad erőt, használjuk ki ezt a lehetőt.
Csakhogy minél többet akarnak megtörni belül, annál jobban kell küzdeni kívül.
*

(3-soros zárttükrös)
Van bennünk egy isteni adomány, ápoljuk!
Szelídséget és szeretetvágyat használjuk…
Van bennünk egy isteni adomány, ápoljuk!
*

(leoninus)
Nagyobb zűrzavarban, nagyobb rend is kell! Nagy gonddal, a kisebbekben is így kell…
*

(senrjon duó)
Az arrogáns és buta
Háború tapos mindent, mi jó!
Rendet kell vágni…
*
Ha háború van, szívnek
Úgy kell tiszteletet mutatni.
Rendet kell vágni…
*

(Leoninus)
Sötétül az élet hazugságoktól, így kell növekedni a tiszteletnek magától…
*

(Senrjú)
Minél nagyobb baj…
Igazságra törekvés.
Nem kell engedni!
*

(leoninus)
A pénzemberek gerjesztik a hazugságokat, de csak mi járjuk be a poklokat!
*

(3 soros-zárttükrös trió)
A pénzemberek hazugságokkal terjesztik a sötétséget,
De minél sötétebb éje… újult fénye igazság is lehet…
A pénzemberek hazugságokkal terjesztik a sötétséget.
*
Zűrzavaros, súlyos-sötét időkben vizsgálni kell az elmét is…
Zűrzavaros, besötétült időben; tenni hithű lélekért is…
Zűrzavaros, súlyos-sötét időkben vizsgálni kell az elmét is.
*
A dolgok törékenyek, nehogy mi pusztítsuk őket,
Jót, a szépet, igazat terjesszük, mint kelendőket…
A dolgok törékenyek, nehogy mi pusztítsuk őket.
*

(senrjon duó)
A hírért, az álhírért,
A médiák a felelősek!
Megtestesítők!
*
A gyarló emberekkel
Úgy bánnak, mint a rabszolgákkal…
Háború… tovább.
*

(HIAQ duó)
Kímélet kiveszett,
Kíméletlenség… így lehet!
Háború meg folyik…
*
Lenyaklik a világ,
Irányítók haramiák…
Háború meg folyik!
*

(leoninus duó)
Akik újságnak, mikrofonnak, nyilatkozók, azok mosolygó háborús uszítók!
Hadügyminiszternők tudattalanul úgy nyilatkoznak… főzni nem tudásban, konokak…
Férfi nyilatkozók bután a magasabb beosztásban… aspirálnak új magasságban…
Ezek mind semmit tudva had ügyiről, okosok! Ők igy a halottakat marcangolók!

A háború, mint vad folyam haragos, még erős szél nélkül is tarajosan hullámos.
A katonák életét lehazudják égről, mikrofonban meg csöpögnek kedvességtől.
Hadurak egymásnak esnek, közben lehet; nagy pénz... libériás inasokat keresnek.
Mi lesz a még élő néppel, a még ép családokkal? Mi lesz a még élő harcosokkal?
Isten segedelméért akkor, imádkozzunk, mert eme helyzetben most, nincsen más dolgunk…

Vecsés, 2023. júl. 9. – íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… (Úgy írtam meg, mint egy főpap szószéki beszédét…)

(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes)
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!

De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!

És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!

Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.

Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek,
csak olyan messze vagyok!
Nem tudok hozzád közel lenni,
és félek: sosem tudok.

Tengernyi gond, mely húzza a vállam,
s ledobni mégsem tudom,
bárhogy próbálom. Béklyóba zár, és
úgy érzem: megroppanok.

A távolság szinte éket ver közénk,
de mégis: úgy féltelek!
Mint a szekrényem mélyén őrzött
értékes emlékeket.

Mint a hegedű elszakadt húrja,
nélküled olyan vagyok,
ajkamról nem csendül többé víg dal,
és olyan üres vagyok.

Repülnék hozzád, mint a szélvész,
mely néha olyan heves,
hogy tövestől tép ki fát és bokrot,
míg végül utat keres.

Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek!
Úgy fáj, hogy messze vagyok!
Bármi is jöjjön, tudnod kell, hogy
Szeretlek! Nagyon- nagyon.

Mit remélsz mondd, mikor feledni vágyol
mindent, mi bántott oly nagyon,
s mégis: mindennap arra ébredsz,
hogy könnyek folynak az arcodon?

Hiába űznéd mindenáron, mégis:
mindennap úgy jön el,
hogy pokollá teszi ébredésed,
s testedből szinte tűz lövell.

Felednél mindent. S tán megbocsájtasz
annak, ki ártott oly sokat,
de szemébe nézve szinte látod,
milyen hatalmas bűne van.

Mit remélsz, mondd? Lépj hát túl rajta!
Sok minden van, mi szebb lehet,
annál mi most van. Ne sajnáld többé
ami elmúlt, hisz jobb jöhet.

Nem szerettem így senkit a földön,
s félek. Félek, hogy elveszel,
mint az árnyék a vaksötétben,
mit az éjszaka eltemet.

Magamban látom most is arcod,
olyan furcsa most énnekem,
mintha valami láz gyötörne,
és most annyira féltelek.

Nem mondod el. Én mégis megérzem
rögtön, ha valami bánt,
olyankor halványul a fény is
szemedben, s nem nézel rám.

Gonosz a sors, és ezernyi gondot
rakott a vállunkra már,
szúrós tövisét egyre nyomva
bőrünkbe, s annyira fáj.

Mégis átvenném vállaidról!
Az enyém megszokta már,
de nem tudom. S annyira kínoz,
szinte a húsomba váj.

Imádkozom. Kérem az Istent.
Ne rakjon több súlyt reánk!
Oly sok a gonosz! Mért nem rakja
azokra, kiknek kijár?