Sorok az öregségről…

Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön.
Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön
Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél.

Nyár
Ősztől
Elköszön.
Őszi szellő,
Elmúlást jelez.

Ha volt még szép nyarad,
Elszállt hűvös szellő szárnyán.
Ősz-fejed gondterhelt.
*

Van, akinek még maradt egy kis madárdal
És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg.
Van, kinek az életében csak nő a fal,
És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg.

Ősz
Nyújthat
Apró szép
Élményeket,
Enyészetet is.

Egy barát ki szeret,
Ha ősz is fejed, nagy érték.
Megért... mért fáj a lét.
*

A nyár elvonul a téli lakba...
A hideg, beköltözik sokakba…

Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét”

Nap
Enyhe,
Őszi szél
Sárgít, aszal.
Beérik minden.
*
Ősz
Színez,
Rőtre fest.
Nappal hűvös,
De szél még szikkaszt.
**
Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék.
Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség.
De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden hideg-kék…
**
Ősz
Tűnik
Szótlan. Tél
Ködöt lehel,
Jégvirág nyílik.
*
Tél
Hamar
Érkezik,
Jégvirágot
Ablakomra fest.

Vecsés, 2014. január 21. – Kishegyes, 2017. július 7. – Kustra Ferenc József –
A verset én írtam, hozzá az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.

Talpra magyar, hí a haza.
A sublótnak a zára laza.

De a kocsma bezzeg hangos,
mert jól beszívott a cimbalmos.

A Szamosba dobta a cimbalmát,
és emígy szégyeníti a hazát.

Hát lefektették, betakarták.
Még a sliccét is bevarrták.

Aztán csak álltak, töprenkedtek,
és majdnem összeverekedtek.

De nem mentek haza a legények,
mert a mennyek haragjától féltek.

Hát leültek és spekuláltak,
és kora hajnalig piáltak.

S mikor már a tyúkok ébredeztek,
A legények tántorogva haza mentek.

Lenyomtad szívem kilincsét
megláthattad magad benne,
te vagy nekem az öröklét
szívem szerelmével telve.

Építsünk körénk kerítést
soha ne légy tőlem messze,
őrizd meg szívem szerelmét
csak ez az egy vágyam lenne.

Hullámzik a járdán a tömeg
szürke színű összefolyó massza,
vezér parancsszava pereg,
vezeti a népet a gazda.

Nincsenek már egyéni szavak
csak kilúgozott gondolatok,
mit tehetsz megmondják a nagyok
jó, hogy én kívülálló vagyok.