Minden ború és
A csillogó könnyedség
Átmeneti állapot.
Reggelre
Új napra virradok.
Ahogy áramlik
Az örökös változás
Más lesz a hozzáállás.
Tükörkép a világ
Szemekből vetül a tér
S a tartalom.
Mást jelent a fogalom
A hangulat pólusain.
Az öröm intenzitása
Távolodik szinkronban
A közeledő jövővel
És a fájdalom
Bár nehézkesen
Elsorvad a múlt időben.
A hangulat pólusai közt
Mint az inga
Lüktet létünk
Vidám s bús periódusa.
A csillogó könnyedség
Átmeneti állapot.
Reggelre
Új napra virradok.
Ahogy áramlik
Az örökös változás
Más lesz a hozzáállás.
Tükörkép a világ
Szemekből vetül a tér
S a tartalom.
Mást jelent a fogalom
A hangulat pólusain.
Az öröm intenzitása
Távolodik szinkronban
A közeledő jövővel
És a fájdalom
Bár nehézkesen
Elsorvad a múlt időben.
A hangulat pólusai közt
Mint az inga
Lüktet létünk
Vidám s bús periódusa.
Mintha csak rámfújnád
Lágyan a levegőd
Hagyom
Hogy a szél
Bőrömön simogasson
A fuvallat csak játszik
Tovább
Érzem hajad illatát
S ahogy világom kitárom
A Most-ot
Magamat
Álmaid közt találom
Átsiklik a pillanat varázsa
Akár csak valóság volna
Ölelkezik sok gondolat
Lopott idő az öröklétben
És nem kellett hogy felébredjem.
Lágyan a levegőd
Hagyom
Hogy a szél
Bőrömön simogasson
A fuvallat csak játszik
Tovább
Érzem hajad illatát
S ahogy világom kitárom
A Most-ot
Magamat
Álmaid közt találom
Átsiklik a pillanat varázsa
Akár csak valóság volna
Ölelkezik sok gondolat
Lopott idő az öröklétben
És nem kellett hogy felébredjem.
Fenyőillattal szálljon a Béke
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja
Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének
Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban
A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban
Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja
Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének
Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban
A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban
Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.
Hétköznapi pszichológia…
Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának
Lehet csak véleménye, vagy mondandója!
Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának
S
Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka!
Ő generálója, párja alanya a játszmának.
Ui. És ne reménykedj, Te földi halandó olvasóm, hogy ez nálatok nem így van,
meg ilyen nincs is. Legföljebb a témában nem vagy képzett és így nem ismered
föl a helyzetet, vagy nem ismered föl annak okát, hogy miért nem éltek
kifogástalan boldogságban… (Kivétel erősíti a szabályt!)
Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc József
Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának
Lehet csak véleménye, vagy mondandója!
Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának
S
Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka!
Ő generálója, párja alanya a játszmának.
Ui. És ne reménykedj, Te földi halandó olvasóm, hogy ez nálatok nem így van,
meg ilyen nincs is. Legföljebb a témában nem vagy képzett és így nem ismered
föl a helyzetet, vagy nem ismered föl annak okát, hogy miért nem éltek
kifogástalan boldogságban… (Kivétel erősíti a szabályt!)
Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia…
Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül,
Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe.
A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül,
S
Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe
Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül…
Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc József
Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül,
Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe.
A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül,
S
Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe
Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül…
Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc József