Idő 
Értékelés 
Értékelés Gyertyaláng fényében a szobában úszva-kúszva éled a csend,
Majd felcsendül szép ívű karácsonyi énekünk, és az már zeng.
Kint az udvaron, a szavak… majdnem mind belefagyott a hóba,
De bent a meleg szobában élednek, egymás szívéhez szólva!
Látod-e, hogy egy szent ünnep ez a karácsony?
Havas az egész udvar, a hó a barátom…
Menj éjféli misére, téged is vár templom.
És egy lehetőség, hogy méltóan ünnepelj!
Adj ajándékot, a szeretettel menetelj…
Ne mulaszd el, hogy esti imához térdepelj.
Figyeld meg, és fedezd fel, hogy mit rejt bennünk a hit,
És ha másban nem... de a reményben higgy egy kicsit…
Szeretet uralja elmédet, testedet... picit.
Ha holnap új napon, újabb reggelre ébredsz,
Felkeltél, már nem pihensz, de így visszanézhetsz…
Ha ködben is, utad előtted, még remélhetsz.
A gyertyák lángja felélesztette-e már bennünk a lángot?
Jó, így helyes, legalább kicsit jobbá tettük a világot!
Ehhez azért kell kérnünk, némi pénzt és pici gazdagságot,
Mert manapság e nélkül nem tehetjük szebbé a világot.
Tárd ki ajándékaidat, nagy szeretettel,
Mutasd meg, mi rejlik bennük ajándék hittel...
Higgy magadban és másokban mellszélességgel.
Kérdések nagyon kavarognak a fejemben,
Már a holnapot várom, hogy választ megleljem,
Válaszokat a hajnal, derengő fényében,
Mert hátra megszületnek az élet méhében.
Kitekintve ablakon, látjuk, öklömnyi pelyhekben hull a hó,
Kristálytiszta minden, ragyog, mint a hófehér gyermektakaró.
Holnap kint hóember is készül, szemekben boldog várakozás…
Míg kész lesz, lesz sok mosoly, messzire hallatszó gyermekkacagás.
Vecsés, 2014. január 7. - Kustra Ferenc József
Majd felcsendül szép ívű karácsonyi énekünk, és az már zeng.
Kint az udvaron, a szavak… majdnem mind belefagyott a hóba,
De bent a meleg szobában élednek, egymás szívéhez szólva!
Látod-e, hogy egy szent ünnep ez a karácsony?
Havas az egész udvar, a hó a barátom…
Menj éjféli misére, téged is vár templom.
És egy lehetőség, hogy méltóan ünnepelj!
Adj ajándékot, a szeretettel menetelj…
Ne mulaszd el, hogy esti imához térdepelj.
Figyeld meg, és fedezd fel, hogy mit rejt bennünk a hit,
És ha másban nem... de a reményben higgy egy kicsit…
Szeretet uralja elmédet, testedet... picit.
Ha holnap új napon, újabb reggelre ébredsz,
Felkeltél, már nem pihensz, de így visszanézhetsz…
Ha ködben is, utad előtted, még remélhetsz.
A gyertyák lángja felélesztette-e már bennünk a lángot?
Jó, így helyes, legalább kicsit jobbá tettük a világot!
Ehhez azért kell kérnünk, némi pénzt és pici gazdagságot,
Mert manapság e nélkül nem tehetjük szebbé a világot.
Tárd ki ajándékaidat, nagy szeretettel,
Mutasd meg, mi rejlik bennük ajándék hittel...
Higgy magadban és másokban mellszélességgel.
Kérdések nagyon kavarognak a fejemben,
Már a holnapot várom, hogy választ megleljem,
Válaszokat a hajnal, derengő fényében,
Mert hátra megszületnek az élet méhében.
Kitekintve ablakon, látjuk, öklömnyi pelyhekben hull a hó,
Kristálytiszta minden, ragyog, mint a hófehér gyermektakaró.
Holnap kint hóember is készül, szemekben boldog várakozás…
Míg kész lesz, lesz sok mosoly, messzire hallatszó gyermekkacagás.
Vecsés, 2014. január 7. - Kustra Ferenc József
Felkészítem a
Szívemet, odamegyek.
Halottaimhoz.
*
Csendes a téli
Sírkert, be van havazva.
Minden hófehér.
*
Karácsony napján,
Tisztelegnem kell nekik.
Egyedül vagyok.
*
Itt lakik immár
A rokonságom, végleg.
Ősök… enyémek.
*
Beszélgetek én
Ővelük. Karácsony van.
Közös emlékek.
*
Ők nem halottak,
Csak ide kiköltöztek.
Szívemben élnek!
*
Hó alatt minden,
De így ők is fehérek.
Sírkő nem látszik.
*
A sok zord márvány,
Fehér lepel mögé bújt.
Szeretetteljes.
*
Csendesen mozog
A szellő, hideg átjárt.
Soká időztem.
*
Már megyek haza
Várnak leszármazottak!
Jövőre jövők.
Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban…
Szívemet, odamegyek.
Halottaimhoz.
*
Csendes a téli
Sírkert, be van havazva.
Minden hófehér.
*
Karácsony napján,
Tisztelegnem kell nekik.
Egyedül vagyok.
*
Itt lakik immár
A rokonságom, végleg.
Ősök… enyémek.
*
Beszélgetek én
Ővelük. Karácsony van.
Közös emlékek.
*
Ők nem halottak,
Csak ide kiköltöztek.
Szívemben élnek!
*
Hó alatt minden,
De így ők is fehérek.
Sírkő nem látszik.
*
A sok zord márvány,
Fehér lepel mögé bújt.
Szeretetteljes.
*
Csendesen mozog
A szellő, hideg átjárt.
Soká időztem.
*
Már megyek haza
Várnak leszármazottak!
Jövőre jövők.
Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban…
Zúg a világmindenség, szentesti csendességtől,
Az egymásra csodálkozók szemének tűzétől…
Lelkekből szabaduló féktelen szeretettől.
*
Együttérzéssel,
Más baján könnyíteni.
Meghitt karácsony.
*
Hallé, bejgli, hal,
Töltött káposzta, zserbó.
Ünnepi étsor.
*
Havas karácsony.
Kinyílunk egy kis szépre.
Tekintsünk égre.
*
Fehér karácsony.
Szívbe költözik, béke.
De, béke múlik?
*
Gyertyalángban a szemünk is csillog
Meggyulladt a csillagszóró, villog…
Éljük meg, úgy szeretetet… az nem billog,
És a sok karácsonyfadísz, nekünk csillog…
*
Szeretet ünnep
Lehetne mindennapos.
Békesség földön.
Vecsés, 2015. november 30. - Kustra Ferenc József írtam: versben és senrjúban.
Az egymásra csodálkozók szemének tűzétől…
Lelkekből szabaduló féktelen szeretettől.
*
Együttérzéssel,
Más baján könnyíteni.
Meghitt karácsony.
*
Hallé, bejgli, hal,
Töltött káposzta, zserbó.
Ünnepi étsor.
*
Havas karácsony.
Kinyílunk egy kis szépre.
Tekintsünk égre.
*
Fehér karácsony.
Szívbe költözik, béke.
De, béke múlik?
*
Gyertyalángban a szemünk is csillog
Meggyulladt a csillagszóró, villog…
Éljük meg, úgy szeretetet… az nem billog,
És a sok karácsonyfadísz, nekünk csillog…
*
Szeretet ünnep
Lehetne mindennapos.
Békesség földön.
Vecsés, 2015. november 30. - Kustra Ferenc József írtam: versben és senrjúban.
Házak ablakában még meg vannak, látszanak a régi fények,
De a fázós tél hó arcát (nincs is hó!) nem érezzük a télnek…
Pedig már sokan be is állnának fázós partnernek… a télnek!
Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre,
Nagy robbanással indul, mint rakéta, föl a magas égbe…
Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre.
Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
Pont úgy, mint az emberiség... az emberi értékét veszti…
Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
Még mostanában van rántott hal és méz ízű kalács,
Van még halászlé, meg sütemények, meg mesterszakács.
Karácsonyra tedd le a bánatot, orcádon mosoly legyen,
Kívánjuk, az idei karácsony legyen jó... rutinszeren.
*
(Septolet!)
Régi ösvényeken,
Szenvedélyesen,
Szeretetteljesen,
Igaz karácsonyunk legyen!
Méltóságteljesen, kényelmesen megfigyelhetem,
Heveny szeretetem,
Köztetek elhinthetem.
*
(Senrjú)
A kis gyertyákból
Sugárzik Jézus lelke.
Jő; szíve-lelke.
Vecsés, 2019. december 16. – Kustra Ferenc József
De a fázós tél hó arcát (nincs is hó!) nem érezzük a télnek…
Pedig már sokan be is állnának fázós partnernek… a télnek!
Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre,
Nagy robbanással indul, mint rakéta, föl a magas égbe…
Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre.
Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
Pont úgy, mint az emberiség... az emberi értékét veszti…
Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
Még mostanában van rántott hal és méz ízű kalács,
Van még halászlé, meg sütemények, meg mesterszakács.
Karácsonyra tedd le a bánatot, orcádon mosoly legyen,
Kívánjuk, az idei karácsony legyen jó... rutinszeren.
*
(Septolet!)
Régi ösvényeken,
Szenvedélyesen,
Szeretetteljesen,
Igaz karácsonyunk legyen!
Méltóságteljesen, kényelmesen megfigyelhetem,
Heveny szeretetem,
Köztetek elhinthetem.
*
(Senrjú)
A kis gyertyákból
Sugárzik Jézus lelke.
Jő; szíve-lelke.
Vecsés, 2019. december 16. – Kustra Ferenc József
Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.
A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.
A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.
Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.
Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.
Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...
Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.
A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.
A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.
Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.
Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.
Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...
Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József
