Mily fenséges észrevenni
a természet
kupolája alá rejtett
isteni alkotás
ezernyi apróságait,
ahogy az univerzum végén
túl egy másik
végtelen
időkristály megcsillant
fénye tükrözi szívedből
felém
szereteted csodáját.

Bizalmad és hited
bennem
a korlátlan szeretetet
terraegységen túlra emeli.

Belédrészegedve
szeretem
az életem.
Szívemig hatolna hiányod,
hogy
aritmiás lennék nélküled.

Én szeretem a hazámat…

Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell,
Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el!
Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában,
Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában…
*
(Septolet duó)
Beszélek magyarul,
Élek magyarul,
Halálom majd magyarul!

Hazugok,
Árulók…
Megbüntet majd magyarok Istene,
Mindene!
*
Magyar vagyok, szeretem…
Hazát is szeretem…
Itt lélegzem!

Csak létezzem,
élvezzem.
Nem vétek,
Tévedek?
*
(Senrjon duó)
Bántanak itt ezerek,
Dőlhetnek bár, magas hegyek rám…
Én itthon vagyok!

Nem népmese… maradok,
Én is egy vagyok magyarok közt!
Én magyar vagyok!
*
(15 szavas-6 sorban)
Föld anyám!
Úgy
Szeretlek Hazám!
Magyarok közt idegenek
Itthon le pökhetnek,
Szállnak belőlem hazafias énekek…
*
(Anaforás senrjú)
Hazám el ne vessz!
Hazám itt vagyok veled!
Hazám: egy vagyunk…

Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában.

Látunk egy közeli háborút, és éledőn fölütötte a fejét a -sajnálatos- világháborús világhelyzet…

(leoninus trió)
A fekete kosokat becsvágy vezérli… érzem, kezüket nem fogja erő… türelmi.
Minél nagyobbak szarvai, annál önzőbbek, ösztönösek a türelmetlenségei!
Hozzá is elhallatszik, hogy „tűz és roham”! De őt csak egy irányítja: pénzügyi roham”!

A frontokon meg csak dúl az öldöklés, megállás nincs, napi ezer fő pedig nem kevés…
Ráadásul az otthonokban családok hullanak… szerencsétlenek hová bújjanak?
Fölséges film a háború, micsoda horror! Nem szeretem, hiába színes… nem color.

Ja! És a gazdagokra, nem vonatkozik... szeretet? A papok prédikálják eleget…
A gazdagság valakit felhatalmaz, hogy nem kell szeretni? Akkor a pénzt mért szereti?
Szerintem, ők nem is hallgatnak papokat, mert ’nekik Isten; számolni a milliókat’.
*

(Senrjon csokor félhaiku lánc mintára)
Háborúban a halál
Az élet versengő, hű társa!
Szerencse élni!
*
Nekem is, mert hallom ám,
Hogy röpködnek a tűzparancsok!
Szerencsém élni!
*
Háborúban nem lehet
elég gyorsan hasra vágódni!
Szerencse élni!
*
Bennem is él életvágy...
Robbanás és lövés hangzanak…
Szerencse élni!
*
Én most írásba adom,
Emberiség egy része posvány…
Szerencse élni!
*
Valós ok nincsen, mások
Meg már betegre gazdagodnak!
Szerencse élni!
*

(leoninus duó)
Tűzparancsra lőnek, majd rohamoznak, újabb falut újra visszafoglalnak!
Csak a süvítés ne volna, mert ez a halál lova… nem tudja meg, hogy meghala…
Vannak katonatársak, akik két bomba között megőrülnek, rángatózva hebegnek.

Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor sem értenék, hogy ők milyen alakok.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor is az járna eszükbe, hogy ők ’vastagok’.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, biztos, hogy ők mind lennének megfutamodók…
*

(Senrjon duó)
Juj, pont láttam, hogy
Egy repülő lőtt házba…
Ez, nem ember lét!
*
Lánctalpas közelg’!
Láttam ilyet hírekben.
Ez, nem ember lét!
*

(10 szavas)
Utálom a rothadt gyilkos háborút,
Látjuk… egész földre hoz bút!

Vecsés, 2023. augusztus 29. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”

Ötvenegy év, de nem bánok semmit,
s ma is ugyan úgy gondolom,
akkor voltam csak igazán boldog,
mikor még kicsik voltatok.

Amikor egyszerre mind a hárman
félve, karomba bújtatok,
mintha az égig emeltek volna
hófehér szárnyú angyalok.

Ma is szeretlek mindhármatokat
s tiétek minden sóhajom,
Amely az éji szellő szárnyán
áramlik be az ablakon.

Szeretlek titeket. S Őt is épp úgy,
bár tudom: nem lehet velem,
mégis hozzá száll minden álmom,
s bármi is jöjjön, szeretem.

Mint a kertemben nyíló rózsák,
amelyek szirmot bontanak
édes illattal, elbódított
Épp úgy, egy röpke perc alatt.

Ha tehetném, szívem négy darabra
osztanám széjjel köztetek,
hogy egyformán áradjon mindőtökre,
a szívemben lévő szeretet!

Kinézek az ablakon, ez gyönyörű az ősz,
Megyek udvarra, látom, jó idő elidőz.
Felhő az égen? Egy sem száll fenn a magasban,
Csak a nap süt hétágra, élvezem magamban.

Mai napon is szép vénasszonyok nyara van,
Férfiként is örülök neki, mert amolyan
Kellemes nyárutó, amit jól átélek,
Levetem ingem is, így jobban átérzek.

Ma talán nincs is ború csak igazi derű,
Lelkemet ez úgy áthatja, mint a hegedű
Szereplését a szép, nagy gálán… szépen szól
Hallom hangját, biztat… mesél boldogságról.

Nagyszerű nap! A kutyáknak is nagyon tetszik,
Süttetik hasukat, rájuk… béke telepszik.
Sok szép, még zöld növényt látok és békés kutyákat,
Idilli az egész, szeretem az ilyen mákat.

Látok bogarakat, csak úgy… merre futnak?
Húzzák maguk után a nagy potrohukat.
Lilaakác terpeszkedik, már várja telet,
Ha volna szél, susogná: lesz még itt kikelet.

Nekem most csak e gyönyörű nap a fontos,
Lelkemet frissíti, mi oly dimbes-dombos.
Most béke uralkodik lelkem zugaiban…
Óh, napsütés add még… ne csak az álmaimban!

Vecsés, 2011. október 1. - Kustra Ferenc József