Ó, az a karácsony…
Van kinek rémálom.
Nincs mindenhol ajándék gyereknek,
Gyereket, nem mindenhol szeretnek.

Ó, az a karácsony…
Van hol tündérálom.
Van hol együtt díszítik a fát,
Élvezik egymás ajándékát.

Ó, az a régi karácsony…
Hajléktalannak, félálom,
Mert tudja, ez a szeretet ünnepe,
De neki, totál kint van az ülepe.

Ó, az a karácsony…
Én azt, már úgy várom.
Nálunk mindig van ajándék,
Szeretet megnyilvánulék.

Ó, a karácsonyt… ha várják,
Mindenhol kellene, hogy várják!
Szétosszák Isten ajándékát…
Szétszórják, a szeretet magját.

Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József

Karácsony van, a táj nem havas,
Ezért a szívem fáj… az havas.
Jót eszünk és ajándékozunk,
Gyerekek vágya… nem szánkózunk.

Hányan vannak, akik egyedül,
Ülnek fa alatt… de egyedül…
Nincs mindenhol oly nagy szeretet,
Pedig az sugároz meleget.

Vecsés, 2008. december 24. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Már évek óta nem volt fehér karácsony,
De most aztán van, mínusz tizenegy fokon.
Azért, mert fehér, boldog is a karácsony?
Hogyne: égünk magas érzelmi hőfokon.

A karácsonyi szeretet mese habbal,
Az emberek nem változnak meg két napra.
Jó, ha legalább békét nyújtanak jobbal,
És ezt betartják legalább e két napra.

Vecsés, 2002. december 25. - Kustra Ferenc József

Immáron
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben

Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem

Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet

És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.

Otthon végre valahára
Már mindenki belátta -
Felnőttem én a korra,
Hogy barátom lehet egy kutya.

A menhelyre el is mentünk,
Hogy kis pajtást onnan vegyünk,
De ahogy körbe jártuk mindegyiket,
Szívemre valami ránehezedett.

De nagyon nagy gondba vagyok
Most hogy végre választhatok,
Mert tekintetükben ott volt a jel-
Engem is- engem is vigyél innen el.

Szemükben csillant a remény ,
Tán én leszek számukra az esély
Akitől jót kapnak, és szeretetet,
Meleg otthont új életet.

Hogy legyen most,mit tehetnék?!
Suli után minden nap eljöhetnék
Barátaimmal. Együtt játszanánk,
És talán gazdikat is találnánk.

Szétkürtöljük az egész iskolában,
Hogy milyen sok árva kutya van,
Aki hű társ lesz cserébe,
Ha haza viszik jó ebédre.

Végül sok bozontos gazdit talált,
És nekem is lett kutya barát.
Együtt jártunk a menhelyre
Csemegével egész évbe.