Színes lélek-foton
Kitárt ablakomon
Áramlik.

Hozzád repül innen,
Téged erősítsen...
Szeretet.

Megfeszült gondolat
Szorítja torkomat.
Hiányzol!

Távolság...karma tép,
A nap hiába szép.
Fájdalmas!

Te vagy másik felem,
Ha nem lehetsz velem...
Gyötrelem!

Várom már...érkezzél,
Múljon a hideg tél.
Felhevíts!

Gólya kelepel,
Fiókák kerepelnek.
Kéményes idill.

Három fiókát
Békés nyugalom ölel.
Hős gólya őrt áll!

Gólya kard-csőre
Kicsik védelmezője.
Szülő-szeretet!

Szép gólya család,
Hűségnek mintaképe.
Ember tanulhat!

Gólyák szerelme
Egy életre szóló nász.
Rendíthetetlen!

Dunatőkés, 2024. május 26.

Hétköznapi pszichológia…

Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém,
S mikor ideérnek legott le is borulnak mellém…
Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém.

Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek
De a testbeszédjük mutatta, mindjárt ellöknek…
Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek.

Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei,
Hallom suttogásukat, most… most adjál neki…
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei.

Halál árnyai mintha magukkal rántanának,
És ezen mozdulattal fájdalmas meghágnának…
Halál árnyai mintha magukkal rántanának.

Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép,
Halál utánra senkinek nem maradt fénykép…
Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép,

Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan.
Kapálóztam, hogy leljem órát, nyomjam aztat hosszasabban…
Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan…

Fel is ébredtem,
Érdekes álmom: vége!
Reggeli nap süt…

Vecsés, 2005. október 25 – Kustra Ferenc József

Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
Magyarok szeretik a kenyeret,
Jó, ha tudnak… ehetnek eleget.
Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!

Vecsés, 2022. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott aratás idejére…

(3 soros-zárttükrös)
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél…
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.

Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele,
A sok felhő még tavaszi, de most jött erre…
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele.

(Bokorrímes)
Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal,
Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal.
Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal.

(Septolet)
Hangtalan neszek,
Ideértek legyek,
Ők fenegyerekek,
Erdőben mit esznek?

Ledőlni fűbe,
Délutáni pihenőbe…
Örömbe.

(Senrjú -s HIAQ)
Élvezem új erdőt,
Mindenhol lélekemelőt.
Esőisten szeret.

Mókus, le is jött már
A fűbe, becses teremtmény.
Lelkem nagyon pezseg.

(Anaforás halmazrímben)
Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok,
De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok.
Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok?
De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok.

Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában.