Hétköznapi pszichológia… az atomháborúra készülődő légközben. (És igaz!)

(leoninus duó)
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója.
A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok.

Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza…
Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával…
Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan.
Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója.
A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt.
*
((senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban)
Érdek számító,
Nincsen már szerető tó…
Az óra ketyeg.

Öncél… gondolat
Vezérli a múltat is.
Az óra ketyeg.

Gondolat torzult!
Ezer év: vér, veríték.
Az óra ketyeg.

Emberi szándék
Már nem jó, mert kiveszett!
Az óra ketyeg.

Mutató körbe
Lohol, ész nincs is benne…
Az óra ketyeg.

Idő, semmit nem
Intéz, perc nem érdekli!
Az óra ketyeg.
*
(tíz szavasok csokor)
Tárgyi tudástól nem zavart politikusok,
Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok.

Büszkeség és szépség már kikopott,
Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott.

Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója,
Becsavarodok, múlás: oka!

Az élet, csak egy sunnyogó alkalom?
Ez akadályozza, legyen hajnalom?

Készüljek: óta ketyeg, Földön elmúlás lesz,
Idióta-körtánc már kimúlás lesz?

Gyorsak a percek, a jövök ismeretlen,
Lélek érez? Reggel: kikeletlen?
*
(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban)
Az idő nem is érzi?
Atomrobbanás, mennyi idő?
A perc csak ketyeg?

Itt már szerelmes szerep
Nincs, szemben feszül a bősz erő…
A perc csak ketyeg?

A percet közöny hajtja?
Robbanáskor közöny hallatszik?
A perc csak ketyeg?

Van még időnk jóleső?
Tudjuk majd hull mérgezett eső.
A perc csak ketyeg?

Az élet, most csak kacag,
Szem még csodálkozik, még mit lát?
A perc csak ketyeg?

Teremtő kódok ura!
Hibás kódok… büszkeség, majd fáj!
A perc csak ketyeg?

Gazdagság, majd veszendő…
Ember, tudat, élet veszendő!
A perc csak ketyeg?
*
(HIQ)
Pusztítás
Végtelen, csak jő!
Elveszés.

Az atom
Tán, maga végzet?
Elveszés.

Az idő
Bolond, röhögő…
Elveszés.

A végzet
Majd tombol, dühöng
Elveszés.

Óra még ketyeg,
Minket még mi vár?
Elveszés.

Még jellem
Tiszta végharcban?
Elveszés.

Végharcban még tán' föllelhető kis erény,
De a robbanásban nem erőt adja fény.
Óra marad-e míg méri ketyegve az időt,
Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt?
Lehet valaki erényes, az sem menekülhet...
Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet?

(Leoninus)
Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak?

Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran!

Gyorsan múlnak el az évek,
Sorvadozik testem,
De a csillag fenn az égen,
Fénylik mint a lelkem.

Szép rózsának az illata
Bódító még ma is,
Olyan mint az igaz szó,
Mely sohasem volt hamis.

Rózsaillat csillagfénnyel
Szétárad még bennem,
Mint a felhő a szél szárnyán
Szabadon száll lelkem.

Az időnek rút ekéje
Bár barázdákat szántja,
De a szívből a szeretet
Örömökre váltja.

A múltból sok kedves emlék-
Hittel ápolgatom;
Ez kísér az örök létbe,
Ha eljön majd a napom.

Dunatőkés, 2024. június 12.

Csillag csábos, szelíd éjjel,
Hajnal dereng már a fénnyel.
Nádirigó üde füttyel,
Üzengeti jön a reggel.

Dala vidám zengő ének,
Jókedvűen szép az élet.
Igyál fénnyel öröm mézet,
Amíg tart e földi bérlet.

Hogyha ború van az égen,
Esőt kínál ez az éden.
Felhő könnye enyhít tényen,
Bánatodban ne légy tétlen.

Szomorúság fénnyel szárad.
Jó lelkekre áldás árad.
Lehet még pár kicsi vágyad,
Emberjóság, ha nem bágyad.

Locsold hited, úgy nem szikkad,
Fájó szívben remény pirkad,
Az éj után új nap virrad,
Szeretettől sosem tikkad.

Élet ébred minden reggel,
Ki felébredt...örülni kell,
Hálát adni tiszta szívvel,
Hogy az Úr kelt rigó füttyel.

Dunatőkés, 2024. június 6.

Reggelente az első érzelem
Köszönt mérhetetlen tisztelettel,
...még ma is szál a lelkem,
S míg újra behunyom szemem
Egész nap sokszor velem leszel.

Magamban őrzöm minden lépted,
Szinte érzem lágy szívverésed,
És a lelked itt van velem
Hittel - mélyen bennem...
Szívembe olvadt a szerettetel.

Összetart az ész szelleme,
A szív mágikus ereje.
Együtt vagyunk egy Egész,
És nemcsak reggelente.
Hitünk nem csenevész!

Szülők öröme
Sors-napot áld. Esélyt ad-
Jó szívű doktor!
Idegrendszer sebésze,
Aggódó ember reménye!

Szétmállott porc, hogyha csupa rozsda,
Szú rágta korong amikor már ronda...
Csontok közt az ideg, ha fogságba esik,
Bizakodik a beteg...hátha megmentik.

Szike a kézben
Neuron-szabadító.
Precíz figyelem!
Ember sorsot segítő
Hivatás - Életmentő!

Kisiklott testet jól oszlopozza!
A reményt műti, hitet csavarozza!
Elhivatottság kell, tudás és szeretet,
Vágányra rakni ismét egy életet.

Hős kezek tette
Dicső, szerénység kelyhe...
Mestert rejt lelke.
Naponta bús jajt enyhít,
Sérültben hitet hevít.

Angyalok karja védőn óvja nemes segítőket,
Nincs kiválóbb tett, mint adni egészséget.
Élethez új reményt, jövőbe vetett hitet,
Mindenkit a csapatból köszönet illet.

Hálát nyilvánít
Keser lélek-zokogás;
Kimondhatatlan!
Csak egy szó a köszönöm...
Áldás szálljon, fényözön!

Hangom elcsukló, mélyről jön, és csendes...
Ország előtt mondom, drága doktor...nemes
Kertmegi István.. családomnak biz becses,
Társaival együtt...áldozatos tettük köszönetes!

A tiszteletünknek élő-fény glóriája
Szeretettel, hálából van megfonva.
Istennek áldása szálljon mindnyájukra!

Dunatőkés, 2024. május 27. (köszönetnyilvánítás Dr.Kertmegi Istvánnak, és kiváló munkatársainak az SzTE idegsebészet klinikájára).