Várom a holnapot,azt írta újra láthatom.Testem bele remeg a gondolatba,hogy őt karjaimba zárhatom.De várj hova rohanok ! hisz ez csak egy találka, lehet nem is szeret már? Még is oly jó játszani a gondolattal hogy átöleli két karom édes szájára csókom adhatom..
Lebontott kontyotok
emlékzuhatagába temetkezni
karotok biztonságát és a csodákat
nem feledve
s az alázat mélységeibe hullva
vergődni didergőn, felsebezve
kikötözve májusi füvekre, fákra
szeles, szerelmes dalokra várva
szótlan siratni titeket
kik felittátok a szívemet, s véremben
szüntelen dobogva
kísértek majd a sirató dombra
Ti anyáim ! szeretőim !
Testvéreim !
örömben , szenvedésben
csupasz kő-vidék a táj nélkületek
fekete-virágos reménnyel
és nincs senki a kapuk előtt !
s a kerítéseken sem szól ki senki !
az éjszakák bénán függnek a tájon
s perceit az idő csak eldübörgi
tehetetlen...
nélkületek csillagom riadtan
verdes tenyeremben
s felnőtt dolgaim között
kirepedezik a fájdalom
Ím így vagyok kitárt karotok
emlékzuhatagába
temetkezve
nézzetek !
marad mi volt: a gyermeksírás
s fölötte a halál öntörvényei
keringenek
1.-20
Preambulum
Drágám
Felettem nagy a Te Hatalmad
széttárt karjaidból lüktet felém
bárhol is járj
ha látlak száz vad csődör
dübörög fel bennem
hogy úgy imádjon
hogy a gyönyörűségtől felkiálts!
2.-20
Fehér ruhádban szeretnélek
Drágám !
Fehér ruhádban szeretnélek !
Fehér ruhádból kibontanálak
hogy elhomályosulnának a fények
s szanaszét hullanának a selymek
a háttérben a zöldellő hegyek
csodálnának, innák a látványt
gyönyörű-szép asszonytestedet
a forróságban a kínai nagy fal is
ledőlne, itt pedig
megolvadnának a kövek !
Én várnám, hogy elkapj !
hogy ujjaidba zárj !
míg száz vad csődör dübörögne
bennem hogy imádjon !
hogy a gyönyörűségtől felkiálts !
3. -20
A tenger és a végtelen
A tenger, a hajók , a kék ég
és a végtelen
a válladra a kalap finom
árnyékot vetít ,
karodon a nap fénye csillan
s forró lázam támad ahogy feszülnek
felém imádni való melleid
bimbójuk kemény, átüt a vásznon
lázas tekintetem őket vetkőzteti
hogy cirógatnám őket !
hogy falnám őket ! ájulásig !
egy álombéli regényes tájon
fuldokolva addig, amíg
várnám hogy elkapj !
hogy ujjaidba zárj !
míg száz vad csődör dübörög
bennem , hogy imádjon !
hogy a gyönyörűségtől felkiálts !
Nem várlak többé
és többé nem kereslek
nekem már ami voltál
azt nem jelented ,nekem már
semmit sem jelentesz
Hosszú ideig vártalak
téged, koslattam utánad
mint magányos farkasok
az éjszakában s vágyakoztam
hogy szoknyádat levessed
de eltört a varázslat ,
s bár őrzöm még a csodádat ,
a lábod ívét, a csípőd hajlatát,szádat
többé nem kereslek
hiába zuhog az igézet
vannak még
akik szeretni szeretnének !
most eltört a varázslat
zárd hát magadra az éjszakádat
vagy kóborolj máshoz
Én: én vagyok, neked már csak
nagyság, magasság és mélység
neked már csak idegenség
s többé nem várlak
nem várom már a csodákat
virágaimat rád tékozoltam
arcomat már-csak patakok
mossák, mosolyom már-csak
megfáradt sikoltás
de nem bánom ! Ami volt, volt
ami nem, nem !
Élj boldogan!
és többé nem kereslek
nekem már ami voltál
azt nem jelented ,nekem már
semmit sem jelentesz
Hosszú ideig vártalak
téged, koslattam utánad
mint magányos farkasok
az éjszakában s vágyakoztam
hogy szoknyádat levessed
de eltört a varázslat ,
s bár őrzöm még a csodádat ,
a lábod ívét, a csípőd hajlatát,szádat
többé nem kereslek
hiába zuhog az igézet
vannak még
akik szeretni szeretnének !
most eltört a varázslat
zárd hát magadra az éjszakádat
vagy kóborolj máshoz
Én: én vagyok, neked már csak
nagyság, magasság és mélység
neked már csak idegenség
s többé nem várlak
nem várom már a csodákat
virágaimat rád tékozoltam
arcomat már-csak patakok
mossák, mosolyom már-csak
megfáradt sikoltás
de nem bánom ! Ami volt, volt
ami nem, nem !
Élj boldogan!
Az életem, szerelmem, mit se érne nélküled.Az a sok szép ajándék, szeretet, amivel elvarázsolsz engemet, anyira jo érezni, hogy van aki ennyire tud szeretni, mint te, és olyan csod?latos, látni a mosolyod, hogy boldog vagy velem, és kimondod hogy szeretsz. Nálad szebb ajándék nem létezik, te vagy aki?rt mindent megtennék.Szeretem a szemed csillogását, a mosolyod édes harmat?t, szeretem a csokod, hiszen igaz szivel csokolsz, az ölelésed, mert ugy ölelsz, mint mást sohasem, tiszta szivel, szeretettel. Arra vágyok életem, hogy néz rám, fog meg a kezem, szoritsd meg bátran míg lehunyom a szemem. A csokod, huu... Soha nem menj el, mert az első csokod még most is éget. és ezt mindig szeretném érezni, szeretnélek ölelni, csokolni, és mindörökké szeretni. Szerelmem, én mindig veled leszek, örökk? fogom a kezed, nem engedem el, bármi legyen. Bennem mindig megbizhatsz, rám is támaszkodhatsz. Ott leszek mindig, és átölelve foglak mindentől megvédeni, a rossz gondolatokat elhesegetem majd, szép szavaimmal, kedves mosolyommal, édes csokjaimmal. Tudom hogy együtt mindenre képesek leszünk, mert mindent meg teszünk hogy a lehető legjobb döntéseket tegyük. Kicsim, ugy hiányzol mint még soha, a tekinteted, mosolyod, és mindened ami mozgat. A bensőd, az az első amire felfigyeltem. látszot rajtad, hogy te kellesz, NEKEM, csak nekem. nem birnám nélküled, mindig veled leszek, egy örök életre elveszlek!!!

Értékelés 

