Csalogány dala
Tavaszi melódia,
Léleknek manna.

Cifrázott éneke
Trillázva éjzene.
Trükkösen hívogat,
Füttyösen csalogat.
*
Másik neve
Fülemüle,
Fülnek ül e
Ez a zene?

Szerelmesre
Énekelte
Környékünket egész este.

Dunatőkés, 2024. április 11.

Nem csalódtunk benned pajkos április hava,
Lányos szeszélyeknek huncutkodó tavasza.
Már az első nap meleget nyárból hoztál,
Másnapra pedig októberrel tréfálkoztál.

Tarsolyodban hő, hó is van, kacérkodsz erővel,
És csatára kelsz betyárul a múlandó idővel.
Jövőbe szaladtál ismét egy arasznyi órát,
Majd október fizeti meg csalfaságod árát.

Orgonával illatozol, flörtölsz május bátyáddal,
Szerelmesen ölelkezel a dúsan virágzó fákkal.
Citromsárga repce ring a tágas határban,
Te vagy legkirívóbb az év-kalendáriumban.

Ma újra égből pottyan zord, hideg könnyed,
Hűvös, és kimért vagy, szív-meleged rejted.
Bősz szélel cibálod ázott fák friss, zöld ágait,
Messzire űzöd a túrázni vágyók víg álmait.

Mit hoz majd a holnap...ha te azt tudnád,
Tán pletykás nyelveddel biz el is árulnád.
Büszke szeszélyed bájjal mutogatod,
Madarakkal daloltatod hiú-hangulatod.

Tetten értél a rózsakertben,
szemeid tükrében vesztegeltem,
rózsáid illata már az enyém.
Történeted része lettem, ha
olvasod pár sorom.

Ajkadon csillanó betűim nyelveden
ékeskedik, tündöklő szemeidben
reménykedik, rózsáid miatt jöttem,
kertészkedem…

Egy eltévedt szerelmes levél
időzik ajkadon, bűnösök
vagyunk mind, tudom.
Ajkadra csókolom vágyakozásom
betűit.

Csókjaidra várva rózsaszirmokon,
elrévedek némely szavadon,
ajkadon a legszebb szó:
Szeretlek… nagyon.

Rongyos felhők úsznak,
Enyhe szél fákat cirógat.
A nap kacsingató.

Víz tükrén lágy fodrot
Hajt, röppent tollat simogat.
Idő libegve száll.

Tágas rétnek szélén
Zizegő, nádas-kar suttog.
Lápos földet szárít.

Finoman hajt lepkét,
Pihéket fák fölé emel.
Bársonyos fuvallat.

Tájt ringatón ölel,
Hűsen, csaknem szerelmesen?
Szépen bán erővel!

Érzéki balett tánc,
Kecses mozdulat mindenütt.
Este takarodó!

Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky gellért- íródott: HIAQ csokorban.

Magam csodálom, édes Berta…

Szerelmes vagyok, drága Berta!
Magam csodálom, minden napba…
Reggel szív így ébred,
Este szíved… értsed!
Érzés dühöng, kuszált napokba.

Gondolatom rajtad jár Berta!
Úgy szeretnélek, ez már csoda.
Kellene, itt legyél,
Akár itt élhetnél.
Hol vagy? Hol talállak, óh, Berta.

Havazik! Nézem nyomod Berta!
Erre nem jártál… Cinculuska.
Hóvihar nyomot fúj,
Eltűnsz nyomtalanul…
Hol talállak meg… édes Berta!

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, téli LIMERIK csokorban.