Rongyos felhők úsznak,
Enyhe szél fákat cirógat.
A nap kacsingató.

Víz tükrén lágy fodrot
Hajt, röppent tollat simogat.
Idő libegve száll.

Tágas rétnek szélén
Zizegő, nádas-kar suttog.
Lápos földet szárít.

Finoman hajt lepkét,
Pihéket fák fölé emel.
Bársonyos fuvallat.

Tájt ringatón ölel,
Hűsen, csaknem szerelmesen?
Szépen bán erővel!

Érzéki balett tánc,
Kecses mozdulat mindenütt.
Este takarodó!

Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky gellért- íródott: HIAQ csokorban.

Magam csodálom, édes Berta…

Szerelmes vagyok, drága Berta!
Magam csodálom, minden napba…
Reggel szív így ébred,
Este szíved… értsed!
Érzés dühöng, kuszált napokba.

Gondolatom rajtad jár Berta!
Úgy szeretnélek, ez már csoda.
Kellene, itt legyél,
Akár itt élhetnél.
Hol vagy? Hol talállak, óh, Berta.

Havazik! Nézem nyomod Berta!
Erre nem jártál… Cinculuska.
Hóvihar nyomot fúj,
Eltűnsz nyomtalanul…
Hol talállak meg… édes Berta!

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, téli LIMERIK csokorban.

(Bokorrímes csokor!)
Csendes árnyékodat -gondolatban- csókolgatom,
Hogy a lényed, maradjon az én mozdulatlanom.
Szerelmemnek szélvígara nehogy elrepítsen,
Testmelegedet érezhessem, jól és képesen.

Hívlak a számmal és vágylak testtel és a lelkemmel,
Vágyakozok az öledbe, találkozni meleggel.
Gondolatommal átölellek, szerelmes időben,
Foglyomként tartalak, arcomon gördülő könnycseppben.

Hívlak a lelkemmel, hosszan csókolnám a szádat,
Birtokba venném nagy, szerethető világodat!
Rég volt, már nem is emlékszem teljesen rád,
Ha öled melegét jól rám zúdítanád…

(senrjon)
Ó, azért gyere Bertus,
Vágyok utánad, meg azért rád!
Hallgatásod fáj!

Vecsés, 2021. április 31. – Kustra Ferenc József- íródott ’iytop’ poétatársam, „A szerelemnek szele” c. verse átirataként, az engedélyével.

(leoninus csokor)
A tollamnak örök a harca a papírral… mint szuronynak sok hasfallal!
Bemártom a tollam és rettegek… a tinta le csöppenhet, pacát ne ejtegetek.
Udvari diófánk alatt hosszan elücsörgők… jó gondolatsoromon tépelődők.

Senki ne bántson poétát, ó, mennyi dolga van… egy kis magány hol van?
Senki ne bántson poétát, lehet, hogy épp ideges… gondolatában sem kedves.
Senki ne bántson poétát, mert lehet, rossz verset ír… vagy szerelmet kiír.

Ne zaklasd poétát, látszik gondolatába merül… kínlódik is esztelenül.
Ne üldözd poétát. meg még elmenekül… Ronda lenne, hogy futva menekül…
Ne űzd el a poétát, ha ő a legjobb szomszédod, A másikról mi derül ki, ha megkapod?

Képzeld: a poéta is lehet szerelmes, így lehet tanúja, hogy mily’ heves…
Képzeld: a poéta is lehet szeretetteljes, így más szívének nagyon kedves…
Képzeld: a poéta is emberből van, de lehet, hogy szívében ’hasadóanyag’ van…

Vecsés, 2023. augusztus 29. – Kustra Ferenc József

Ki mondja azt, hogy nem gondol arra,
ködös, borongós alkonyon,
hogy minden apró kis tévedése
kőkemény sziklaként tolong
előtte, és már nem tudna lépni,
s keserű könnyek közt topog,
százszor átkozva minden érzést,
amely oly nyomot hagyott
lelkében, amely visszatér újra,
akár egy pajkos kis kobold,
újra és újra megtépázva
mielőtt tovább oson.
Ki mondja azt, hogy nem űzi egyre,
ami a fülébe zsong,
mint egy szerelmes, búgó dallam,
és sűrű könnyeket ont.
Melytől megkönnyül, s másképpen látja
a könnyekbe bújó tegnapot,
s attól kap ismét új erőre.
amit már megálmodott.