Őzek

Pázsit lóherés
És beborítja rétet.
Őzek, legelnek.
*
Megszépülnek a
Rétek. Mezei virág!
Őzek lerágják.
*
Őzek, pataknál
Isznak és nézelődnek.
Nap süti őket.

Méhek

Fán nyíló virág,
Miből méhek gyűjtenek.
Cseresznyevirág.
*
Méhecske zümmög
Édes nektár, lábain.
Egészségbomba.
*
Döngicsélnek a
Méhek, virágok körül.
Már gyűjtögetők.

Madarak

Madárka csipog,
Ibolyák mosolyognak.
Idő melegszik.
*
Madár kopácsol,
Egy vastag fa derekén.
Vacsoraidő.
*
Madár dalol, fent
Az ágon, gyere tojó.
Tavalyi fészek.

Patakok

Futó patakban
Halak is szerelmesek.
Új nemzedék lesz.
*
Patak csörgedez,
Benne ikrázó halak.
Parton, madárdal.
*
Parti köveken,
Régi mohán, új hajtás.
Világosabb zöld.

Virágszirmok

Szárba szökkent az
Írisz, bomló szirmokkal.
Új idő-virág.
*
Szellő belengi
Rügyező cseresznyefát.
Sok virágszirom.
*
Bimbós kiskertek
Sokasága illatoz.
Méhraj is repül.

Vecsés. 2021. április 25. - Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban és eredeti Baso féle stílusban.

(Anaforás, trió belső rímekkel, bokorrímmel)
Imádlak, mint hídpillér a folyó sodrását, de most a meder száraz, ó Hildegárd!
Imádlak, mint hídpillér a víz zubogását, de most a parti szélnek szól; fújdogáld!
Imádlak, mint hídpillér a víz rombolását, de most csak autókban; még, rohangáld!

(LIMERIK)
Megőrölök, kedves Hildegárd!
Szerelmünk olyan, mint egy nomád?
Elkerüljük egymást,
Mint isis, iskolát...
Kapcsolatunk, mint életlen bárd...

(Bokorrímes)
Szerelmünk tetőfokára nagyon vágyok,
Ha akarod, ezért mindent megcsinálok!
Gyere, szeretetből beléd palántázok...

(Septolet)
Gyere, hozd szerelmet,
Nekem kegyelmet,
Eleget!

Feleresztem vágyam füstoszlopát,
Építem totemoszlopát!
Magány halálsikolya,
Futásba...

(Senrjú)
Ragyoghatna már
Lelked nekem, árny nélkül!
Vágyom... fényedet.

(Sedoka)
Vágylak, mint vad szél,
Fák lombjait borzolni,
Mint zápor meglocsolni!

Vágylak, szerelmes
Szívvel, megsimítani,
Lelkedbe behatolni!

(HIAfo)
Nagyon szeretnélek!
Nélküled nincs élet,
Így életem, rothadt mocsár.

(3 soros-zárttükrös)
Gyere Cicuskám, ne várakoztass,
Esténként engemet el, Te altass...
Gyere Cicuskám, ne várakoztass!

Vecsés, 2020. október 13. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.

Mond, hogy lesz tovább, Karmelina?
Így kedves, te vagy végzet ura.
Vágyok rád, hiányzol…
Megöltél kapásból!
Vigyem hírt az öreg Spártába?

Mond, hogy lesz tovább, Karmelina,
Lelkemet, lelked nem kívánja?
Jól látom, kidobtál,
Bohócot csináltál…
Vigyem hírt az öreg Spártába?

Mond, hogy lesz tovább, Karmelina?
Tán’ cudar világ közbe álla'?
Szeretlek, imádlak!
Éltből'… már kizárlak.
Vigyem hírt az öreg Spártába?

Vecsés, 2020. október 17. – Kustra Ferenc – Készült: szerelmes-romantikus LIMERIK csokorban. Íródott anaforásban és versszakvégi önrímben.

Vágyódok szerelmesen… (Hívogató!)

Folyvást eszemben jársz, Elvira!
Ez továbbélésem záloga.
Veled élnem? Döfi…
Üres élet? Krigli…
Felejthetetlen vagy Elvira.

Kapcsolatunk felett borult ég,
Másnak tán’… nekem nem semmiség.
Erdőn-mezőn látlak,
Délibábként hívlak…
Bandukolok semmiben, ez vég.

Bánatból van az életutam,
Épp’, hogy aludtam… csak vonzódtam…
Hiányzol mim bánat,
Ne döntsd életfámat.
Szerelmetes Drágám, Te vágyam…

Vecsés, 2020. október 8. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor.

Főzök! Indulj már ide Lujza!
Tobzódik, rántott hús illata!
Az illatfelhőből
Fújok Neked szemből…
Ideérsz? Ledönt vágy rohama…

Gyere-gyere, először eszünk,
Majd, akarod? Szerelmeskedünk.
Simítom kézfejed,
Eláll lélegzeted.
Ez sem érdekel? Mi lesz velünk?

Lesz majd rumos kávé… óh, Lujza!
Szemem, látnivalód kívánja…
Először, jól lakunk,
Aztán játszadozunk…
Gyere, mert megőrülök, Lujza!

Vecsés, 2019. március 30. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor