Minden szerelmet,
Mint minden tűzet,
Éleszteni kell.

Együttlét felold,
Energiát ad,
Ezért tenni kell.

Ad önbizalmat,
Mint javadalmat,
Ez az, ami kell.

Több ágyba bújás,
Sok bujálkodás,
Ez mi sokszor kell.

Újból és újra,
Kell biz' a társa...
Szerelemhez kell.

Összeborulás,
Több mint bármi más...
Csak akarni kell.

Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon,
Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon…
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon.

(anaforás)
Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát,
Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát…
Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát.

(Septolet)
Szeretnélek,
Ölelnélek,
Dédelgetnélek…

Szeretnélek, de nagyon,
Ölelnélek, de nagyon,
Dédelgetnélek, de nagyon…
De… nagyon!

(HIAQ)
Hívnálak lelkembe,
Az eszembe bevésődnél…
Magányunk elfutna!

(3 soros-zárttükrös)
A lelked nyugalmába bevinném a csendem,
Te meg közben, csendben szeretgethetnél engem!
Ez nekem csak álom, vagy a lehetetlenem?

Vecsés, 2020. október 15. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.

Vetkőzésed nesze: sóhaj, Zsu!
Csábodban fölmerül; nász vágyú!
Vágyad, pórázon tart,
Igyekezz! Tartsd: hamart.
Nagyon hő vágyam már a vályú…

Közelséged nesze: sóhaj, Zsu!
Vágyam törékeny, vékony-falú!
Gyere, szeresselek,
Akard, öleljelek.
Másképp leszek, elvakult agyú…

Lelkemben a neszed: sóhaj, Zsu!
Tiszta szerelem, ez nem bizsu.
Ölelnélek hévvel,
Követelményével...
Kézcsókom adnám... ez nem smafu.

Vecsés, 2020. február 3. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor.

Hiába, no, ügy tűnik megöregedett a szerelem,
Volt ugyan nekem is, de már hiányzik a másik felem!
Arcomról már nem mosolyok lebbennek,
Arcomról, derűs képek sem jelennek…
Itt le már, szépséges szavak sem szállnak,
Tudják nincs, amitől elolvadnának…

(LIMERIK)
Mond, hol vannak… szép napok, Janka!
Mi lett öregedett napokra?
Nem bírlak feledni,
Össze kén’ tartozni.
Elhagytál… nincs szükség karokra.

(Bokorrímes)
Őszi leveleim, csak zizegve susognak,
Már vaksis szemeim, csak előre bámulnak...
Éveim, egyedül biz’, nyugdíjba vonulnak.

Vecsés, 2021. március 19. – Kustra Ferenc – öreges romantika, Alloiostrofikus versformában.

Szerelem?

Szerelem,
Nekem
A hiányérzésem

Jólesik léleknek,
Hódolok eszményeknek.
Csak szeressük egymást nővel…
Önbizalmat növel.
*

Szeretni a nőt…
Értéknövelőt.

Szívem vágya,
Életem állomása
És a
Lelkemnek a
Simogató karbantartása…
*

Szerelem kéne,
Ajándékozz véle…

Ölelnélek, csókolnálak,
Falhoz szorítanálak…
Visszaölelnél,
Csókolnál,
Velem, vadult szerelmet játszhatnál.

Vecsés, 2019. február 22. – Kustra Ferenc – romantikus Septolet csokorban