Vers Erkel Ferenc Bánk Bánjára
1956 emlékére hivatkozva


A HAZA MINDENKIÉ ! A haza a NÉPÉ !
nem párté .nem uralkodóé,
nem a gazdagoké , nem a szegényeké !
a Haza a Tiéd, az Enyém, a te gyermekeidé ,
az én unokáimé ,a hajléktalanoké
a becsukott gyárak munkásaié ,
a földnélküli parasztoké és a földet művelőké,
a tanyasiaké a városiaké, özvegyeké
és a fiatal asszonyoké akik még tanulják a szerelmet
de/és csecsemőkből nevelik fel az emberré váló új nemzetünket

A HAZA MINDENKIÉ
a jóké és a rosszaké is
a jobb életért külföldivé lett testvéreinké
és az itthon maradottaké ,
akik ápolnak s majd eltemetnek minket

a közmunkásoké,
akik leveleket söprögetnek , mert csak ennyi a dolguk
és éhbér a bérük, a tanítóké akik a nemzet
örök napszámosaként nevelik gyermekeinket ,
az ácsoké és kőműveseké akik építik
otthonainkat
szóval a Népé a haza,de a HAZA MINDENKIÉ !

a hazát nem lehet elvenni sem származás
sem világnézet miatt nem lehet kitagadni
belőle egyetlen fiat sem
se azért mert baloldali sem azért mert liberális
sem azért hogy szíve jobb oldalt dobog
a haza azé is aki szélhámos, aki csaló
és azé is aki farizeus

a HAZA MINDENKIÉ

aki ide született, aki itt él, itt hal , aki
ha szenved bánatát érzed megosztod ,
aki tudja mi a karikás ostor és
mi a futóhomok , a szél száraz homokverése
s tudja hogy este jó és milyen jó az otthon,

a HAZA MINDENKIÉ ,

a falusiaké akik köszönnek
mindenkinek akik velük szembejönnek ,
a fejkendős asszonyoké akik tavasszal
a házak elé gombocskát ültetnek ,

a HAZA MINDENKIÉ , azoké is
akik hamis híreket adnak sajnos a gonoszaké is
akik még köztünk vannak

A HAZA A NÉPÉ akik között aljasok is vannak
s vannak akik megtévesztettek és olyanok is
akik elvakultak
szelídek és gyűlölködők
az övék is mert a HAZA MINDENKIÉ
a bohó fiataloké s borozdás arcú
öregeké akik a megtérés szekereire
várnak
a diákoké akik még iskolába járnak
de a HAZA
az Amerikába kitántorgott hárommillió
elődünkké is
ahogy József Attila megírta
és ötvenhatos menekültjeinkké is

szép szóval mondva tehát
a HAZA MINDENKIÉ

a szelídeké és a rabiátusoké is
bitangoké is akik ártatlanokra törtek és akik
bennünket kifosztottak
akik rendszer megváltozásakor mindannyiunk
vagyonát ellopták s tönkretették falvainkat
s mégis a haza Övék is
mert a HAZA MINDENKIÉ

azoké is, akik új földosztást csináltak
akik új nadrágszíj parcellákat szabtak
hogy később legyen mit
megvenni az új és gátlástalan
földesuraknak
és akik miatt zsellér a falu népe és alattvaló


szóval a HAZA AZ ÖVÉK IS
mert
a HAZA MINDENKIÉ

a haza azoké is akik birkává tették egy részét
népnek,akik elvették tőle a létrát
hogy sorsában feljebb lépjen
mert nem kell hogy tanuljon csak maradjon
összeszerelő szolga
a hűbéri magyar ugarban

minap a fasiszták a becsület napját ünnepelték
s nem süllyedtek el szégyenükben
a vezér parancsára már
nyolc éve büszkén háborúznak
csaldjukon belül is szülőjükkel, testvéreikkel
barátaikkal
csak mert azok más nézeten vannak
a kiépített bandérium jobbágyaiként védik
veled szemben is , önmaguk ellenére is elnyomóinkat
azokat akik TÉGED, ŐT,MINDANNYIUNKAT
ágrólszakadt nyomorba taszítottak
de a haza az övék is
mert a HAZA MINDENKIÉ

Most még tél van .hideg és időnként hó esik
kapudat a ezer év keserve veri
TIBORC PANASZA
BÁNK ÉS A SZEGÉNYSÉG BECSÜLETE
HOGY MAGÁRA HAGYD NEM ENGEDI

A HAZA A NÉPÉ
nem a pártoké, nem az egyházaké nem a hivataloké
nem azoké akik épp hatalmon vannak
az ellenzéké sem , akiknek hangja sokszor hallgat
Ne hagyd magad mert te is
felelsz érre
A haza a NÉPÉ ! a HAZA MINDENKIÉ !

Ebbe a fizikai létbe,
Küldött minden egyéniségnek,
Ott kell megállnia a helyét,
Ahová Urunk rendelte életét.

Ki felellős Istennel szemben,
Felelős a környezetével,
Ajándékba kapott élettel,
Felelős természettel szemben.

Parancsolatoknak sora,
Isten által úgy van megírva,
Ahogy a lélek öntudata,
Elkezd megvilágosodnia.

Senki sem tehet a világba,
Úgy, ne volna visszahatása,
Cselekedjék jót, avagy rosszat,
Visszaszáll rá érzésvilága.

Azért adja Isten a törvényt,
Hogy léleknek üdvére váljék,
Mutatja, hogyan cselekedjék,
Avagy, hogyan ne cselekedjék.

? Ne lopj! ? Így szól a parancsolat,
Szándékos és passzív formája,
Ne vegye el ember a másét,
Ne károsítsa meg lelkét.

Azzal is lop, ha rágalmazza,
Bizalmát, hitelét megrontja,
Az ígéret is hiányt okoz,
S a hazugság, csalódást hoz.

A lopás mozgató rugója,
Önzés minden felhalmozója,
Kapzsiság lesz mértékadója.
Itt por és hamu káprázatja.

Az örökélet őshazája,
Fényben fürdő Atya áldása,
Igazság, tisztaság pompája,
Így vár minket Isten országa.

Jön veled szemben,
Te elfordítod fejed.
Szempillád rebben,
De a megvetés vezet.
Látod, megszeppen,
S te nem fogod a jelet,
Mész görnyedtebben,
És nem nyújtod a kezed.

Félted gyermeked,
És rászólsz, ne nézz oda!
Éled életed,
Nem érzed, ez egy csoda,
Ahogy küzd, szeret,
Bár nem ő választotta,
Mégis megveted.
Isten rá ezt osztotta.

Ne tedd, ne bántsd őt,
Segítsd, könnyítsd meg létét.
Érezze erőd,
Hozz el lelkébe békét,
Adj neki erőt,
Feledje mások vétkét,
Legyen éltetőd,
Hogy megérted reményét.

Csöppnyi szeretet
Gyógyír a betegségben,
Gőgöd leveted,
Így időben és térben
Kitágul szemed.
Őt látod, teljességben,
Az embert... veled...
És nem kerekesszékben.

2015. július 8.

Ezennel adasson a világ tudtára:
A vakmerőségnek túl magas az ára.
Újra saját magam áldozata lettem.
Újra egy merénylet saját magam ellen.

Éhesen evésre és a cselekvésre,
Feláldozom magam újra a főzésre.
Kezdem az elején: Délelőtti óra,
Mikor kedvem támad harapnivalóra.

Bevásárlóközpont hússal rakott standja,
Ínycsiklandón csábít az összes darabja.
Hozzáértő szemem pásztáz gondterhelten.
Jó lenne ma végre konyhahősnek lennem.

Főzzek egy pörköltet? Frissensültet egyek?
Minden gondolatot frissiben elvetek.
Hisz bármelyik kifog amatőrségemen.
Valami mégis kell. Sajnos nincs kegyelem.

Aztán megoldódni látszik minden gondom:
Véres, májas hurkát látok meg egy polcon.
Nem vagyok kannibál, naná hogy a májast.
A pénztárnál legombolok néhány százast.

Kellően elszántan felvillanyozódva
Futólépés haza, úti cél a konyha.
Majd most megmutatom milyen szakács vagyok.
Tanulhatnak tőlem alkotni a nagyok.

Hurkát a tepsibe, tepsit a sütőbe.
Ezt nem ronthatom el?- Aggódok tűnődve.
Teríteni kezdek, megadom a módját.
Most először talán nyerek- az áldóját.

Hatalmas durranás rázta meg a csendet.
A csillár vészjóslón himbálózni kezdett.
Felrobbant talán a ház összes lakása?
Mutatna vagy nyolcast a földrengés-skála.

Lehajtom a felhevült sütőfedelet,
Meglátom művem, a csatajelenetet,
Keresztet vetek és csendben leroskadok,
Lemondón nyugtázom, milyen ökör vagyok.

Nehezményezte a hőséget a hurka.
Addig fickándozott, hogy szétrobbant burka.
Újra csődöt mondott hírhedt szakértelmem.
Mások ebédelnek, nekem nincs mit ennem.

Azért talán mégis. Kenyérrel kezemben,
Keleties pózban a sütővel szemben,
A szétsült hurkából jókat tunkolgatok.
Lesz ez ugye így sem? Kérem drukkoljatok.

Miféle út ez a lábam alatt?
Hideg mint Antarktisz jege
Ismeretlen sarkamnak
mint errefelé a szeretet melege.


Száradt fák az út mentén s
szemben jő velem tegnapi magam
Lehajtott fején feketült átok,ami földi
teremtők szeméből a napba sugárzott.


Miféle út ez a lábam alatt?
Száradt fák az út mentén
Idegen szívemnek e táj már
Tündér Ilonám sem lelem én.


Milyen halvány ez a fény?
Itt van az Ősz,halottak évada
Gyűrött száradt koszorúk alatt
A megsemmisült ember maga.


Miféle út ez az én utam?
Pogány tenger hullámai
A hitetlenség szívemhez fért
Hívnám,reszketnék,ha lenne még kiért.