Várárok vízét
Sűríti az eső hó!
Reggelre befagy.
*
Várárok vízén,
Ellenség korcsolyázik.
Hógolyót dobál…
*
Várárok vize
Fagyott, madártoll hull rá.
Korizós, bukik…
*
Hóvihar tombol,
Támadóknak, most merre?
Hóban korizni?
*
Havas forgószél
Sodorja fegyverzetet.
Már hógolyó sincs.
*
Ellen bekopog
Menedékért! Forralt bor…
Szebb és jobb jövőt!

Vecsés, 2016. november 13. – Kustra Ferenc József – íródott. senrjú csokorban.

Annyi minden felkavar
A belváros nyugtalan
Forgatagában, éjjeli bárok
Fényei, a villamos nyikorgása...

Mulatnak! Éjjeli szerenádok
Hangjai hatnak rám, csendes lelkemben
Kavarognak még a hajdani Budapest
Régi macskaköves utcái.

A Móricz Zsigmondi megálló,
Ponyvaregény, a könyvszekrények,
Gyertyák leégett csonkjai.
Az a pince még talán azóta is engem vár!

Az ottfelejtett álmok, éjszakai látomások
Hangjai visszhangoznak a múlton
Keresztül, és én a jelenben kapom el...
Sorokká formálom, ez egy régi álmom.

Mindig megihlet ez a város,
Lélekben Budapest utcáin járok...
Az éjszaka fényei ilyenkor a legszebbek,
Most is hív, látom már, felvette fényes ruháit.

Énekek, dalok szólnak, szerenádok
A szívekbe lopnak a jelenből a
Múltba áthaladó régi, szép emléket.
S én csak nézek, már értem a fényeket.

Amik megigéznek, a most gyönyörű
Pillanataiba átnyúl a jövő, s talán a
Képeken látjuk majd múltunkat és a
Jelenünk ép felvillanó fényeit.

Elkapjuk, s rútul vad élményeket
Temetünk el, mik ott voltak,
De igazán senkit meg nem hatottak.
Azok a régi emlékekbe temetve ottmaradtak.

Lenne csak az embernek
szebb és jobb jövője!
Ócska hajójának
biztos kikötője!

Lenne csak elég
béke és szeretet!
Kevesebb nyomorult
akit az élet megvet!

Mennybe kerülne
egymást megérteni?
Ha szeretjük az Istent,
az embert is kell szereti!
 

Torz idő a múlt,
Kopott sírok porosak.
Kínban szenvedés.
Vonat halad, kattogással,
Lassan, vágányjavítással.
*
Múlt nem ismeret,
Súlyos lélekszegénység.
És elbutulás.
Áthaladunk szikes réten,
Madártáncot látunk éppen.
*
Reszket a tudatunk
Szembejön velünk a jövő…
Az arcunkba nevet.
Nagy Alföldünkön haladunk,
A nap ránk süt, biz’ izzadunk.
*
Álmok égben jártan,
Bizakodva, reménykedőn.
Múlt, olyan, amilyen.
Látom, versenyt fut, őz csapat,
Kis gida, nagyon lemaradt.
*
A múlt fényei,
Vissza, már nem hozhatók.
Keresd, szépséget…
Odébb van, nagyobb belvíz tó,
Gólya áll, szeme kutató.
*
Eltemet múltad?
Hiszed, hogy a jövő szebb?
Mért hitetlenkedsz?
Vágányjavításnak vége,
Indul mozdony füstölgése.

Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: TANQ -ban. Alatta a versrész címe: „Utazás az Alföldön”. (4. és 5. sor!)

Nyissátok a kaput!
Engedjetek be,
mert ha nem,
háború lesz belőle!

Nincs semmi
közöm hozzátok!
Én szebbnek
látom a világot!

Mint szabad
ember születtem,
de vasba vertek,
s engedtem.

Most követelem
összes jogom.
Kihirdetem
akaratom.

Amit teszek,
én gondom.
Csillogjon
szép világom!