Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban.
A csend borzongó!
A villám, nagyot csattan.
Vad időjárás.
Villám szárnyak földre csapnak,
Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak.
*
A csendem zajong.
Dió koppan fejemen.
Diós a bejgli.
Dió könnyűvérű leütést alkalmazott,
Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott.
*
A csend felfigyel
Ég-zajok hangjaira.
Vadludak jönnek.
Ismerős hangok, szárnysuhogás,
Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás.
*
A csendem nyűgős.
Távolban patazajok.
Lófogat motor.
Távolodó lovasfogat zaja, hallik
Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik...
*
A csend szépséges
És nagy nyugalmat áraszt.
Nézek sehová.
Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot.
Csend ölel, meghitt lelkiállapot.
*
A csendem, vidám.
Temetésről kacajok…
Halál, lehet víg?
A halál nem válogat,
Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat...
*
A csend fájdalmas
Síremléknél… ott ülve.
Süket csend-magány.
Szeretteid elvesztése fáj,
A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj.
*
Csendem, szerelem.
Kezét fogva szeretni…
Csend, már vakító!
Szerelemben kikapcsol a józanész,
Mámor fénye vakító, szíved után mész.
*
A csend fülsértő
Egy cella magányában.
Bűnözés… oka.
Cella csendje elviselhetetlen,
Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen.
Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.”
A csend borzongó!
A villám, nagyot csattan.
Vad időjárás.
Villám szárnyak földre csapnak,
Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak.
*
A csendem zajong.
Dió koppan fejemen.
Diós a bejgli.
Dió könnyűvérű leütést alkalmazott,
Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott.
*
A csend felfigyel
Ég-zajok hangjaira.
Vadludak jönnek.
Ismerős hangok, szárnysuhogás,
Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás.
*
A csendem nyűgős.
Távolban patazajok.
Lófogat motor.
Távolodó lovasfogat zaja, hallik
Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik...
*
A csend szépséges
És nagy nyugalmat áraszt.
Nézek sehová.
Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot.
Csend ölel, meghitt lelkiállapot.
*
A csendem, vidám.
Temetésről kacajok…
Halál, lehet víg?
A halál nem válogat,
Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat...
*
A csend fájdalmas
Síremléknél… ott ülve.
Süket csend-magány.
Szeretteid elvesztése fáj,
A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj.
*
Csendem, szerelem.
Kezét fogva szeretni…
Csend, már vakító!
Szerelemben kikapcsol a józanész,
Mámor fénye vakító, szíved után mész.
*
A csend fülsértő
Egy cella magányában.
Bűnözés… oka.
Cella csendje elviselhetetlen,
Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen.
Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.”
Léptem nyomán cuppan egyet
az ősi mocsár szeglete,
álmosan emeli fejét
bús felriasztott szelleme.
Hideg ködbe burkolódzva
tűnődik ez a holt világ,
síron túli reccsenéssel
letörik egy száraz faág.
Ki nem mondott félelemben
bagoly huhogása hallik,
a sűrű iszamós talaj
rothadás szagától bűzlik.
A félelem megbilincsel
csak úgy lüktet minden erem,
ki kell jutnom borzalomból
vagy halálomat itt lelem.
Isten fényére gondolok
így nem vagyok már egymagam,
kézen fogott, kivezetett
szabad lett hát az én utam.
az ősi mocsár szeglete,
álmosan emeli fejét
bús felriasztott szelleme.
Hideg ködbe burkolódzva
tűnődik ez a holt világ,
síron túli reccsenéssel
letörik egy száraz faág.
Ki nem mondott félelemben
bagoly huhogása hallik,
a sűrű iszamós talaj
rothadás szagától bűzlik.
A félelem megbilincsel
csak úgy lüktet minden erem,
ki kell jutnom borzalomból
vagy halálomat itt lelem.
Isten fényére gondolok
így nem vagyok már egymagam,
kézen fogott, kivezetett
szabad lett hát az én utam.
Írtam egy pár sort, bár nem vagyok nő,
de belegondoltam mit érezhetett ő.
Sétálva este a parkban
egy fekvő férfit láttam a bokorban.
Jól van uram? Kérdeztem tőle,
de válasz helyett arcomban volt ökle.
Ugrott vágyával durván énrám,
magját belémlökte, s hörgött némán,
és jött a másik élveteg barom,
úgy éreztem jobb ha most hagyom,
mert szabad csak akkor leszek,
ha e szörnyűségbe beleegyezek.
Négyszer-ötször tették meg velem,
a fájdalomtól felejtettem nevem.
Mikor ott hagytak a fűben pihegve
felhúztam bugyimat lassan remegve,
szégyenérzettel telve indultam haza,
úgy döntöttem ezt nem mondom el soha.
de belegondoltam mit érezhetett ő.
Sétálva este a parkban
egy fekvő férfit láttam a bokorban.
Jól van uram? Kérdeztem tőle,
de válasz helyett arcomban volt ökle.
Ugrott vágyával durván énrám,
magját belémlökte, s hörgött némán,
és jött a másik élveteg barom,
úgy éreztem jobb ha most hagyom,
mert szabad csak akkor leszek,
ha e szörnyűségbe beleegyezek.
Négyszer-ötször tették meg velem,
a fájdalomtól felejtettem nevem.
Mikor ott hagytak a fűben pihegve
felhúztam bugyimat lassan remegve,
szégyenérzettel telve indultam haza,
úgy döntöttem ezt nem mondom el soha.
Mikor én gyermek voltam
volt egy csendes világ,
legyél jó, büszke fiam
így nevelt az apám.
Forradalom borzalma
vette el a hitét,
vörös, pufajkás barmok
megkínozták szegényt.
Gyermekként nem értettem
mi az a gyűlölet,
nem mesélt el nekem
éjsötét bűnöket.
Lubickoltam a létben
vidám gyermekkorban,
szabadságra leltem, mint
apám ötvennyolcban.
Becsülettel nevelt fel
erőt adott nekem,
ha csetlettem – botlottam
megfogta a kezem.
Mit tőle a vörös szél
elfújt mindörökre,
egyszer én visszasöpröm
szívvel megjelölve.
volt egy csendes világ,
legyél jó, büszke fiam
így nevelt az apám.
Forradalom borzalma
vette el a hitét,
vörös, pufajkás barmok
megkínozták szegényt.
Gyermekként nem értettem
mi az a gyűlölet,
nem mesélt el nekem
éjsötét bűnöket.
Lubickoltam a létben
vidám gyermekkorban,
szabadságra leltem, mint
apám ötvennyolcban.
Becsülettel nevelt fel
erőt adott nekem,
ha csetlettem – botlottam
megfogta a kezem.
Mit tőle a vörös szél
elfújt mindörökre,
egyszer én visszasöpröm
szívvel megjelölve.
Vegyes formákban…
(3 soros vers)
Ha csökken életkedvem, a közöny elmém marja,
Nagy cselszövő, egész lényem, uralni akarja.
Ma még van erőm, hitem, hogy őt elmarasztalja.
(HIAQ)
Beszorult érzések,
Gyötrik létem, ez nagy teher.
Hol van most a remény?
(10 szavas)
Összeszedem erőm, nem lehetek közöny áldozata,
Sem lelkemnek a kárhozata.
(3 soros-zárttükrös)
A közöny karmaiból kiszabadultam,
A menekülés útját jól megtanultam,
A közöny karmaiból kiszabadultam.
(TANQ)
A közöny lesben áll,
Esélyt vár, hogy támadhasson.
Bíz’ résen kell lennem!
Hol tévedtem, mit vétettem?
Sokszor magam megégettem...
(Apeva)
Az
Idő
Múlása
Sokszorozza
Megjelenését.
(Vers)
Tudom, tőle teljesen szabadulni nem tudok,
Míg erőm lesz elég, ellene harcolni fogok.
Változtatni szeretnék az életmenetemen,
Ám lehet, közöny fog úrrá lenni életemen.
(Renga láncvers)
Közöny bennem él,
Leszek-e áldozata?
Talán megkímél...
Közönnyel élni,
Nem lehet élet célja,
Közöny, életmű?
A közönyérzés,
Mint a többi, bensőmben,
Ám nem uralhat!
Idő közönnyel
Birkózok állandóan.
Közöny, életmű?
Közöny, kihívás,
Néha jó... hagyom magam.
Játék a tűzzel!
Közönyt elhagynám…
Idő, közönyben az úr!
Közöny… életmű.
Szabadka, - Vecsés, 2018. március 14. – A 2.-4.-6.- versszakot Kustra Ferenc írta és az 1. résznek ő a főszerzője. Jurisin Szőke Margit írta a vegyes formákat és a Renga-láncversben az 1.-3.-5 versszakot
(3 soros vers)
Ha csökken életkedvem, a közöny elmém marja,
Nagy cselszövő, egész lényem, uralni akarja.
Ma még van erőm, hitem, hogy őt elmarasztalja.
(HIAQ)
Beszorult érzések,
Gyötrik létem, ez nagy teher.
Hol van most a remény?
(10 szavas)
Összeszedem erőm, nem lehetek közöny áldozata,
Sem lelkemnek a kárhozata.
(3 soros-zárttükrös)
A közöny karmaiból kiszabadultam,
A menekülés útját jól megtanultam,
A közöny karmaiból kiszabadultam.
(TANQ)
A közöny lesben áll,
Esélyt vár, hogy támadhasson.
Bíz’ résen kell lennem!
Hol tévedtem, mit vétettem?
Sokszor magam megégettem...
(Apeva)
Az
Idő
Múlása
Sokszorozza
Megjelenését.
(Vers)
Tudom, tőle teljesen szabadulni nem tudok,
Míg erőm lesz elég, ellene harcolni fogok.
Változtatni szeretnék az életmenetemen,
Ám lehet, közöny fog úrrá lenni életemen.
(Renga láncvers)
Közöny bennem él,
Leszek-e áldozata?
Talán megkímél...
Közönnyel élni,
Nem lehet élet célja,
Közöny, életmű?
A közönyérzés,
Mint a többi, bensőmben,
Ám nem uralhat!
Idő közönnyel
Birkózok állandóan.
Közöny, életmű?
Közöny, kihívás,
Néha jó... hagyom magam.
Játék a tűzzel!
Közönyt elhagynám…
Idő, közönyben az úr!
Közöny… életmű.
Szabadka, - Vecsés, 2018. március 14. – A 2.-4.-6.- versszakot Kustra Ferenc írta és az 1. résznek ő a főszerzője. Jurisin Szőke Margit írta a vegyes formákat és a Renga-láncversben az 1.-3.-5 versszakot
