Tavaszodik…

(3 soros-zárttükrös duó!)
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon.

Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén,
Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén…
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén.
*
(Bokorrímes duó)
Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket,
Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet…
Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők,
Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők?

Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek,
Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek…
Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek,
Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek.
*
(Leoninus)
Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok.
Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok.
Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze…

Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne…
Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul?
Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek?

Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről…

Aggastyán a nyelvünk, korban érett bástya,
Alig akad néki, tán csak egy-két bátyja.
Kárpátok ölelik, szűzanya oltalma,
Itt a földön ez lett népünknek otthona.

Vitézek szelleme őrzi a mi szívünk,
Szabadság-békéért küzdeni nem félünk!
Hősök drága vére pecsétje a múltnak,
Haza szeretettől gyertyák lángra gyúlnak!

Őseink nyugszanak e páratlan földben,
Itt száll magyar lelkük rege medencében.
Édes anyanyelvünk él a génjeinkben,
Ez tesz egységessé földön,és a mennyben!

Pusztító csapások kovácsolták össze,
Nem veszett nemzetünk csalárd sűrű ködbe.
Egymás kezét fogva bátor lesz a lelkünk,
Összetartva világban sohasem veszünk!

Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky Gellért - íródott: bokor és páros rím formátumban H-őseink emlékére.

Lelkem falán, szétkent gondpaca foltok,
Mivé lesz haza, mikor már nem itt lakok…

Járom az utat, mi több mint göröngyös,
De eljő a cél is, mi már nekem örökös…

De a haza marad! A magyarság is marad!
Hazánk a Kárpát medence, bár világ… halad.

Vecsés, 2013. szeptember 17. – Kustra Ferenc József- íródott: a szabadságról…

Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen?

Fényesség nincs, így már betelt az idő.
Fényesség nélkül epedünk, ez minő?
Az ég küld-e még üzenetet vagy már,
Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár.

Bízzunk benne, hogy nem csak az Úr a lét.
Bízzunk, elmúlik az iszonyú sötét.
Nem jó nekünk, hogy oly sivár az élet.
Tegyünk és változtassuk, e nemlétet.

Az idő már eltelt és már be is telt.
Az idő adjon fényt, sötétség letelt.
Én már látom az Urat és hajnalpírt.
Én már várom az utat, mi nem pikírt.

Vecsés, 2009. június 1. - Kustra Ferenc József- íródott: a szabadságról…

Szabadságharcaink emlékére…

Ezek nem… nem is néznek a forgácsra,
Tekintetük mered… csak a szálfára.
No, de az erdő nem csak szálfából áll,
Azok között a forgács hegyekben áll.

Nem érdekli őket… szálfa dől rájuk,
De ha a forgács betömné a szájuk?
Mi lesz, ha szél felkapja a forgácsot
És jól arcukba vágja szálfa háncsot!

Vecsés, 2005. április 12. – Kustra Ferenc József – íródott; az ötletadó Ady Endre eszmeisége nyomán…