Alkony zúgolódó morajában
keresem fényét a világban.
Fűzfa suhogó hangjában,
dallamokat játszó karjában.
Vele dúdolom, vele dúdolom.

Képkockák peregnek,
esőcseppek, emlékcseppek.
Kezemre hull, arcomra hull.
Lehunyt szemmel,
mind rám zúdul.

Égi fények csillogásában,
elmerengek csodálatában,
emlékfoszlányaimban.
Ciripelő tücskök zenéjét
újra hallom, s én...

...velük dúdolom, velük.
Dúdolom.

Nyárnak utóhangja,
Nyárnak búcsúzója,
Utolsó felvonója,
S én velük dúdolom.

Még mindig...
...dúdolom!

Éteri csendben kémlelt,
s látatlanba képzelt.
Szeretni a lét képzetét,
átlépni az ég küszöbét.

Most húrok zengik a csendet,
s én képekben látom a rendet.
Kémlelt, képzelt képzetét,
s a létnek égi küszöbét!

Szolgai idő a sorsnak kereke,
bátor egy kérő világnak verebe.
Bíboros orcád, melyen ha könnycsepp gördül,
én ott leszek, ha lelked valamiben sérül.

Őszülő időben a sorsod útján
bosszúállóság ne feszítse lelked húrját.
Én majd lágyan átölellek,
s mosolygunk majd együtt,
s világnak peremén örökké lesz létünk.

S ha még veréb is vagyok?
Mosolyoghatsz rajtam,
de hidd el, én ott leszek mindig
boldogságban s ha baj van!

Szellő lágy dallamai.
Suttogó, halk szavai.
Csillagfényes éjszakák,
karácsonyi illat ád.

Melegszívű ölelésben
s olthatatlan vágy tüzében.
Kandallóban lángja lobog,
andalogva szívünk dobog.

Karácsonykor szeretetet,
békességet kívánok én,
minden kedves ismerősnek.

Lélegző vidéki,
éltető vitézi.
Játszi könnyedség,
s karodnak ölelése.
Forró vágyak,
álmokba ültetése.

Szikrázó szemek csillogása,
tükröződő énképünk valósága.

Múltnak vidéki,
jelennek vitézi.
Játszi könnyedség,
s csókodnak bizsergése.
Tüzes vágyak
jövőbe építése.

Szikrázó szemek csillogása,
Te vagy...
...szívemnek...
...vallomása!