Üres sötétség fogsága
Kínozza
A magány súlya alatt.
A szorítás keserű,
Torka alatt elakadt
Égő fájdalom.
Jeges köd száll alá,
Szürke szél süvít
A hangulat pitvarában,
És a szavak dermedten
Elvesznek az éterben.
Éberen oson léptei nyomán
Nyomasztó pillanat,
S a homály.

Keresi tiszta fényét
A csillagsugarú álmatlan éj.
Felvillanó képek tartják össze
A megfáradt pihenés
Gyertyafény-árnyékát.
Vacogva tétován didereg
A tegnapi határozott bizalom.

Egyszer biztos- ne félj
Ránc-ba szed az idő ereje,
S rádöbbensz-
Hé....te!
Látni, ölelni, szeretni
Élni kellene!

Minden egyes napra
Fényesen ragyog az ég,
Csak a felhő néha eltakarja.
Az alkalom elillan,
És kései bánat fenyeget
Ha elszalasztod az életet.
Az öröm és a bú
Kéz a kézben járnak;
Mint az óra inga
Fel, és alá szállnak.

Menő
Ahogy a nap lemenő
Színei játszanak
Csodának látszanak.

Varázslat
A sugarak parázsnak
Látszanak
Ahogy a szemedben játszanak.

Házak ablakában még meg vannak, látszanak a régi fények,
De a fázós tél hó arcát (nincs is hó!) nem érezzük a télnek…
Pedig már sokan be is állnának fázós partnernek… a télnek!

Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre,
Nagy robbanással indul, mint rakéta, föl a magas égbe…
Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre.

Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
Pont úgy, mint az emberiség... az emberi értékét veszti…
Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.

Még mostanában van rántott hal és méz ízű kalács,
Van még halászlé, meg sütemények, meg mesterszakács.
Karácsonyra tedd le a bánatot, orcádon mosoly legyen,
Kívánjuk, az idei karácsony legyen jó... rutinszeren.
*

(Septolet!)
Régi ösvényeken,
Szenvedélyesen,
Szeretetteljesen,
Igaz karácsonyunk legyen!

Méltóságteljesen, kényelmesen megfigyelhetem,
Heveny szeretetem,
Köztetek elhinthetem.
*

(Senrjú)
A kis gyertyákból
Sugárzik Jézus lelke.
Jő; szíve-lelke.

Vecsés, 2019. december 16. – Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Az élő hit, az élő szeretet.
Hidd! Minden ebből eredeztetett!
Legyen missziód: szeretni a családot,
Szomszédot, munkatársat, felebarátot.

Családdal karácsonykor erősítsed a hited,
Együttérzést ne rejtsd el, mutasd ki szereteted.
Karácsonyfán gyertyaláng a reményt sugározza
Felénk, meg az összetartozást, békét mutassa...

Nézem melegből, bentről a havas decemberi ködben,
De a hó csendes, nesze sem hallatszik a téli csöndben.
Fehér a háztető, hó borítja udvaron a fenyőfákat,
Deres az ablaküveg, téli hidegben nagyon fázzuk… mákat.

Fürdesd arcodat fenyőfa és gyertyák fényében,
Sütkérezzünk… család és az Úr szeretetében.

Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József

Karácsony van, a táj nem havas,
Ezért a szívem fáj… az havas.
Jót eszünk és ajándékozunk,
Gyerekek vágya… nem szánkózunk.

Hányan vannak, akik egyedül,
Ülnek fa alatt… de egyedül…
Nincs mindenhol oly nagy szeretet,
Pedig az sugároz meleget.

Vecsés, 2008. december 24. - Kustra Ferenc József