Szeresd a fénylő, kék eget
Szeresd az embert, ha nevet.

Szeresd a dalos, víg éneket
Szeresd a sugaras életet.

Szeresd a fényes csillagot
Szeresd a pompás illatot.

Szeresd a szép, szőke nőket
Szeresd, öleld, csókold meg őket.

Élj vígan, kacagj, dalolj, nevess
A világon mindenkit csak szeress.

Ha látom, hogy sarjad zölden a fű
Ha látom, hogy minden vidám bohó
Ha látom a buja, pazar tavaszt
Rád gondolok én asszonyom.

Ha látom, hogy minden bágyadt, hervadt
Ha látom a csüggedt ifjú arcát
Ha látom barázdás homlokát
Magamra gondolok én asszonyom.

A "Fel fel vitézek" dallamára.

Föl-föl ifjúság, csak előre!
Sportkedvelésre, új erőre.
Korral haladva munkásnépem,
Gyűjtsünk erőket a jövőre készen.

Mint a napsugár a kis virágnak,
Testedzés kell az ifjúságnak.
Erős izmokban erős lélek,
Csak ily sziklákra épülhet új élet.

Föl-föl s előre tüzes vérrel!
Sportkedvelésünk erejével!
Merre vezetnek új irányok,
Hódítva járjuk be e nagy világot!

Megszivlelésül.

Ne legyetek olyan büszkék
Ti szép kerti virágok!
A mezei kis virágot
Ti még meg se látjátok!? . . .

Dús szirmotok ám csodálom,
Elismerem a szépet;
Mit ápolás himzett rátok,
Nem csupán a természet.

Őseitek ámbár régen
Kinn a pusztán születtek
S dolgos kezek melegágyba
Onnan hoztak titeket.

És megóvnak hideg ellen,
Enyhe sátrak lágy ölén
S korlát között szórja rátok
Sugarát a verőfény.

Hiába hát büzskeségtek,
Ti szép kerti virágok;
Gondozó lágy kezek nélkül
Ti parlagon volnátok . . .

De mi álljuk a rút időt,
Ha tör zúgva ellenünk;
Szembe nézünk,, s vihar után
Ragyog a nap felettünk . . .

Tavasz van már, tavasz;
Pacsirtaszót hallok.
Szólnak a szegedi
Színházban a dalok.

Kiss Ferencet hallom
Déri Rózsi mellett,
Dalok, gyönyör árja
Tölti be a termet.

Látom s hallom őket
A falu rosszában,
Feltünik, mint cédrus
Tapsok viharában.

Művész! - Te vagy szépnek,
Jónak életfája,
S alakitásaid,
Lelked koronája.

Hangod és dallamod
Szivünkbe cseng lágyan,
Miként pacsirtaszó
Fenn a napsugárban.

Blaha Lujza kora
És Tamássi óta,
Ilyen Göndör Sándor
Nem volt még azóta.

S rólad, oh nagy művész,
Hogy igy elmélkedem,
Fogadd szivből jövő
Dalom, üdvözletem.