Idő 
Értékelés 
Értékelés Mögöttem a múlás történései állják a sorfalat,
Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat…
Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás,
Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás…
Őrzőm és virággal szóróm be a múltam útját,
Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát.
Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér,
Karácsonykor különösen fontos az étek, tojáshab is fehér.
Jő már az újabb karácsony, szeretteink körében ünneplünk…
Himbálóznak a gyertyafények, asztal terítve, van ételünk.
Lesz, amikor a barátok és senki sem áll majd itt mellettünk?
Karácsonyi asztalnál ne legyen üres hely, ilyen életünk.
Zöld a karácsonyfa és színesek alatta a csomagok,
Vacsoránál együtt ülünk, családtagok és a rokonok.
A fenyőfánkon gyertya serceg, mi régimódiak vagyunk,
Így esik jól az étel, szálkás hallal birkózunk, nyámnyogunk!
Beszélgetünk közben ünnepről és összetartozásról,
De fel lett tálalva, így tovább a harmadik fogásról…
Ajándékot bontja, kiértékeli apraja és nagyja,
Késő lett, jóllakottan, ajándékkal megy mindenki haza.
Ajjaj, milyen küzdelemmel, fájdalommal teli volt az utam.
Most védelmező a konyha tündére, arisztokratikusan.
Mennem kell a jövőbe, az életben nincs már visszautam,
A konyhában van kis maradék, de holnap befalom magam.
Kicsiny szoba rejtek-szegletében szeretetláng tovább lobog…
Konyhánk és a spejz mélyén, az éhezéstől a szemünk nem kopog…
A kandallónk pattogó tüze csendjében, múltról elmélkedek…
Konyha... mosatlanok halmozódva, elmosásban reménykednek…
Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy megértük ismét e napot…
Legyünk hálás Teremtőnek, jóllakva láttuk lemenni napot…
Vecsés, 2013. december 15. – Kustra Ferenc József
Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat…
Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás,
Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás…
Őrzőm és virággal szóróm be a múltam útját,
Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát.
Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér,
Karácsonykor különösen fontos az étek, tojáshab is fehér.
Jő már az újabb karácsony, szeretteink körében ünneplünk…
Himbálóznak a gyertyafények, asztal terítve, van ételünk.
Lesz, amikor a barátok és senki sem áll majd itt mellettünk?
Karácsonyi asztalnál ne legyen üres hely, ilyen életünk.
Zöld a karácsonyfa és színesek alatta a csomagok,
Vacsoránál együtt ülünk, családtagok és a rokonok.
A fenyőfánkon gyertya serceg, mi régimódiak vagyunk,
Így esik jól az étel, szálkás hallal birkózunk, nyámnyogunk!
Beszélgetünk közben ünnepről és összetartozásról,
De fel lett tálalva, így tovább a harmadik fogásról…
Ajándékot bontja, kiértékeli apraja és nagyja,
Késő lett, jóllakottan, ajándékkal megy mindenki haza.
Ajjaj, milyen küzdelemmel, fájdalommal teli volt az utam.
Most védelmező a konyha tündére, arisztokratikusan.
Mennem kell a jövőbe, az életben nincs már visszautam,
A konyhában van kis maradék, de holnap befalom magam.
Kicsiny szoba rejtek-szegletében szeretetláng tovább lobog…
Konyhánk és a spejz mélyén, az éhezéstől a szemünk nem kopog…
A kandallónk pattogó tüze csendjében, múltról elmélkedek…
Konyha... mosatlanok halmozódva, elmosásban reménykednek…
Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy megértük ismét e napot…
Legyünk hálás Teremtőnek, jóllakva láttuk lemenni napot…
Vecsés, 2013. december 15. – Kustra Ferenc József
Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.
A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.
A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.
Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.
Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.
Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...
Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.
A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.
A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.
Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.
Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.
Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...
Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia…
Az élő hit, az élő szeretet.
Hidd! Minden ebből eredeztetett!
Legyen missziód: szeretni a családot,
Szomszédot, munkatársat, felebarátot.
Családdal karácsonykor erősítsed a hited,
Együttérzést ne rejtsd el, mutasd ki szereteted.
Karácsonyfán gyertyaláng a reményt sugározza
Felénk, meg az összetartozást, békét mutassa...
Nézem melegből, bentről a havas decemberi ködben,
De a hó csendes, nesze sem hallatszik a téli csöndben.
Fehér a háztető, hó borítja udvaron a fenyőfákat,
Deres az ablaküveg, téli hidegben nagyon fázzuk… mákat.
Fürdesd arcodat fenyőfa és gyertyák fényében,
Sütkérezzünk… család és az Úr szeretetében.
Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József
Az élő hit, az élő szeretet.
Hidd! Minden ebből eredeztetett!
Legyen missziód: szeretni a családot,
Szomszédot, munkatársat, felebarátot.
Családdal karácsonykor erősítsed a hited,
Együttérzést ne rejtsd el, mutasd ki szereteted.
Karácsonyfán gyertyaláng a reményt sugározza
Felénk, meg az összetartozást, békét mutassa...
Nézem melegből, bentről a havas decemberi ködben,
De a hó csendes, nesze sem hallatszik a téli csöndben.
Fehér a háztető, hó borítja udvaron a fenyőfákat,
Deres az ablaküveg, téli hidegben nagyon fázzuk… mákat.
Fürdesd arcodat fenyőfa és gyertyák fényében,
Sütkérezzünk… család és az Úr szeretetében.
Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József
Aki az időben kicsit eltévedt
Nem tudja , hogy még
Ősz van ,vagy már tél lett.
A hőmérő zéróhoz közelít.
A nyirkosan zord pára
Rátelepszik a tájra,
Mindent kíméletlen beterít.
Távolban alig láthatók a fák.
Álmosak , nyújtózkodva
Mattosan szürkés-barnák.
Mára már minden megváltozott
Tavaszra a postás lenge nyárt hozott
Ősszel kivetkőznek a vénasszonyok
És nem tudom, hogy a tél mikor kopogott.
Nem tudja , hogy még
Ősz van ,vagy már tél lett.
A hőmérő zéróhoz közelít.
A nyirkosan zord pára
Rátelepszik a tájra,
Mindent kíméletlen beterít.
Távolban alig láthatók a fák.
Álmosak , nyújtózkodva
Mattosan szürkés-barnák.
Mára már minden megváltozott
Tavaszra a postás lenge nyárt hozott
Ősszel kivetkőznek a vénasszonyok
És nem tudom, hogy a tél mikor kopogott.
Immáron
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben
Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem
Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet
És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben
Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem
Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet
És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.
