Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
(Bokorrímes duó)
Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan?
Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak,
Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak…
Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt,
Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört.
*
(Leoninus trió)
Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek?
Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat?
Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre?
Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz?
Poéta sorokat írjon és ne rágódjon!
Poéta verseljen és szavakkal csencseljen.
Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet.
Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság.
Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság…
Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene!
*
(senrjon trió)
Bármily’ a helyzet nekem
Írnom kell! Folyvást és állandón!
Lélekfenntartó!
Lopakodva irhatok,
De azért írok, megjelenjen!
Lélekfenntartó!
Kevés a jó világban…
Alkalmazkodva jeleskedek…
Lélekfenntartó!
Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából…
(Bokorrímes duó)
Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan?
Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak,
Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak…
Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt,
Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört.
*
(Leoninus trió)
Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek?
Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat?
Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre?
Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz?
Poéta sorokat írjon és ne rágódjon!
Poéta verseljen és szavakkal csencseljen.
Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet.
Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság.
Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság…
Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene!
*
(senrjon trió)
Bármily’ a helyzet nekem
Írnom kell! Folyvást és állandón!
Lélekfenntartó!
Lopakodva irhatok,
De azért írok, megjelenjen!
Lélekfenntartó!
Kevés a jó világban…
Alkalmazkodva jeleskedek…
Lélekfenntartó!
Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából…
A naplementéről és a Holdról
Esti csend, tűri
Bíborfény elvonulást.
Csendes sötét jő.
*
Réti éj csendje,
Feloldja a susogást.
Levélzizegés.
*
Mennyei szellő
Éjjel hozza hűsűlést.
Izzadó éjjel.
*
Nappal nagy meleg.
Felhőtlen ég a katlan.
Hűvösös este.
*
Est, azúrkékre
Vált, fönt csillagfény remeg.
Aranykalász ring.
*
Táj, szomjazza fényt,
Bíbor égbolt, csak néz le.
Éjjel ideért.
*
Leereszkedő
A szürke homály, est jő.
Hold még hunyorog.
*
Telihold vonyít
Felhők meg menekülnek!
Csillagvirágzás!
*
Hold, este durvul,
Napot messzire löki.
Baglyok ébrednek.
*
Szél nagy csendjében,
Hold nézi magát tóban.
Felszín, mint tükör.
*
Ezüstköd illan,
Hajnal-napsugár villan!
Napfényes reggel.
*
Ébredő hajnal,
Fáknak árnyait festi.
Új aratás-nap.
Vecsés, 2016. december 13. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Baso féle haikuban…
Esti csend, tűri
Bíborfény elvonulást.
Csendes sötét jő.
*
Réti éj csendje,
Feloldja a susogást.
Levélzizegés.
*
Mennyei szellő
Éjjel hozza hűsűlést.
Izzadó éjjel.
*
Nappal nagy meleg.
Felhőtlen ég a katlan.
Hűvösös este.
*
Est, azúrkékre
Vált, fönt csillagfény remeg.
Aranykalász ring.
*
Táj, szomjazza fényt,
Bíbor égbolt, csak néz le.
Éjjel ideért.
*
Leereszkedő
A szürke homály, est jő.
Hold még hunyorog.
*
Telihold vonyít
Felhők meg menekülnek!
Csillagvirágzás!
*
Hold, este durvul,
Napot messzire löki.
Baglyok ébrednek.
*
Szél nagy csendjében,
Hold nézi magát tóban.
Felszín, mint tükör.
*
Ezüstköd illan,
Hajnal-napsugár villan!
Napfényes reggel.
*
Ébredő hajnal,
Fáknak árnyait festi.
Új aratás-nap.
Vecsés, 2016. december 13. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Baso féle haikuban…
A viharos tengeren…
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik.
A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg,
Ök kezelik, ha közben meg üzemben van a sok löveg...
A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg.
A legénység tán' tudja, hogy egészen szent színű a küldetése,
Betanították, hogy ez bizony nekik meg hazafiúi ügye...
A legénység tán' tudja, hogy egészen szent színű a küldetése.
Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához,
Viharban, nagyon tengeri betegen állnak hozzá feladathoz...
Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához.
Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja,
Ki nem bújik időben... nagy hajót azt heves víz végleg elsodorja.
Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja.
Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek,
Kivétellel, mindök vágya, hogy végre otthon legyen... remények...
Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek.
*
Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
Beosztottaknak egynél több, békét szólító sikolyok szava...
Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar,
Őket is éri találat s vannak, kik ezt soha nem tudják... hamar.
Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar....
Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa,
Kilövéskor is... a hörgő fém csak a véget sugallja...
Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa.
Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
Netán kettő... több emléke is lesz, amik páran... egymással vetekszik...
Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
*
A hajó vészjósló sötétben kapott találatot
És sokaknak becsukta életében az ablakot.
Hidegvízben már révetegek lettek tekintetek,
Itt már a fuldokolók süllyedtek, nem éledeztek.
Az élet szikrái lassan kihunytak a szemekben,
Az élet kihűlve megszűnt az elfáradt testekben.
Este még voltak vágyak... hajnalra messze tovaszálltak,
Tést béli életek, hajnalra víz posványában áztak.
*
(senrjon)
A szellem is elillan,
Hold, határtalan vízen csillan,
Halál, hajnalban.
*
(HIAQ)
Reszketőket kaszált
A halál! Köd nincs, rád talált.
Test meg lejti táncát...
Vecsés, 2025. július 25. -Kustra Ferenc József- írtam: a néhai COMPASS ROSE felszíni-hadihajó II. Vh.-s utolsó bevetéséről…
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik.
A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg,
Ök kezelik, ha közben meg üzemben van a sok löveg...
A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg.
A legénység tán' tudja, hogy egészen szent színű a küldetése,
Betanították, hogy ez bizony nekik meg hazafiúi ügye...
A legénység tán' tudja, hogy egészen szent színű a küldetése.
Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához,
Viharban, nagyon tengeri betegen állnak hozzá feladathoz...
Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához.
Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja,
Ki nem bújik időben... nagy hajót azt heves víz végleg elsodorja.
Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja.
Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek,
Kivétellel, mindök vágya, hogy végre otthon legyen... remények...
Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek.
*
Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
Beosztottaknak egynél több, békét szólító sikolyok szava...
Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar,
Őket is éri találat s vannak, kik ezt soha nem tudják... hamar.
Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar....
Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa,
Kilövéskor is... a hörgő fém csak a véget sugallja...
Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa.
Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
Netán kettő... több emléke is lesz, amik páran... egymással vetekszik...
Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
*
A hajó vészjósló sötétben kapott találatot
És sokaknak becsukta életében az ablakot.
Hidegvízben már révetegek lettek tekintetek,
Itt már a fuldokolók süllyedtek, nem éledeztek.
Az élet szikrái lassan kihunytak a szemekben,
Az élet kihűlve megszűnt az elfáradt testekben.
Este még voltak vágyak... hajnalra messze tovaszálltak,
Tést béli életek, hajnalra víz posványában áztak.
*
(senrjon)
A szellem is elillan,
Hold, határtalan vízen csillan,
Halál, hajnalban.
*
(HIAQ)
Reszketőket kaszált
A halál! Köd nincs, rád talált.
Test meg lejti táncát...
Vecsés, 2025. július 25. -Kustra Ferenc József- írtam: a néhai COMPASS ROSE felszíni-hadihajó II. Vh.-s utolsó bevetéséről…
Élet tengerén
A létem legmélyén,
Partra érés szépségén?
A rossz... kikötője szélén,
Majd estefelé a nap végén...
Mi lesz este a létem kék egén?
Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén,
Állandó viharok dúlnak... a legszélén,
Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén.
Biz' így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén,
Még kicsit tengetem az életem, létem tengerén...
Jégviharos létem, ma már látom... messze nem fenomén.
Vecsés, 2018. július 31. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet "A".
A létem legmélyén,
Partra érés szépségén?
A rossz... kikötője szélén,
Majd estefelé a nap végén...
Mi lesz este a létem kék egén?
Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén,
Állandó viharok dúlnak... a legszélén,
Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén.
Biz' így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén,
Még kicsit tengetem az életem, létem tengerén...
Jégviharos létem, ma már látom... messze nem fenomén.
Vecsés, 2018. július 31. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet "A".
Poéta vagyok
Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát
És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát…
Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát.
Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó,
De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó!
*
Csak írni folyvást,
Tentával ecsetelni.
Szórakoztatás.
*
Toll szánt papíron,
Új gondolatfelhő lesz.
Odakint esik.
*
Fátyolfelhők csak
A napot takarják el.
Nem inspirálók.
*
Bárányfelhőcskék
Jó gondolatébresztők.
Karcol a lúdtoll.
*
Falba, beégnek a gyertyacsonk fények,
Amorfak a fény-árnyék jelenségek.
Kezdődő sötétben, már a betűket is böngésznem kell,
Vaksizok már, de nagyon érzem, hogy még sokat írnom kell…
Vecsés, 2015. december 16. – Kustra Ferenc József – íródott; - versben és európai stílusú haikuban…
Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát
És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát…
Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát.
Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó,
De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó!
*
Csak írni folyvást,
Tentával ecsetelni.
Szórakoztatás.
*
Toll szánt papíron,
Új gondolatfelhő lesz.
Odakint esik.
*
Fátyolfelhők csak
A napot takarják el.
Nem inspirálók.
*
Bárányfelhőcskék
Jó gondolatébresztők.
Karcol a lúdtoll.
*
Falba, beégnek a gyertyacsonk fények,
Amorfak a fény-árnyék jelenségek.
Kezdődő sötétben, már a betűket is böngésznem kell,
Vaksizok már, de nagyon érzem, hogy még sokat írnom kell…
Vecsés, 2015. december 16. – Kustra Ferenc József – íródott; - versben és európai stílusú haikuban…
