Érik már a kalász, szép kenyere sárgul,
Ring a messzeségben, a szél is ellágyul.
Mély kontraszt az erdő a mező felett hátul,
A nap lemenőben, a fény lassan elárvul.

Homályba úszik a csend, rá simul a tájra,
Csak a tó felől a békák kuruttyolnak mára.
Szunnyad a vidék, szétterül a pára,
Bíbor lila felhő a Hold mosolyát várja.

Sok égi lámpás pislog, reményt hint a földre,
Tán oda száll a lélek, messze mindörökre.
E bolygó az éden, ne tegyétek tönkre,
Csodás a természet, ez a mennynek tükre.

Úgy szép csak a világ, ha benne béke árad,
És nem állít fel senki rút gonoszság gátat.

Nyíljon minden szívben ezerszín virág,
Legyen újra éden ez a csodás világ.

Mindenki asztalán kenyér legyen reggel,
Örülne a Nap Is amikor majd fel kel.

Dunatőkés, 2024. június 6.

A gömb Hold fent van,
Fényt már nem hint ma a Nap.
A hűs est bajt sejt.

Sás leng, nád szál súg.
Fák közt száll a halk bús hang...
Jajt sír a szél...nyög.

Tört ág csap kis zajt.
Vad les, vészt rejt a dús sás.
Hoz, mit írt a sors.

Kard fog tart már húst.
Lúd toll vér színt fest...sakk, matt.
Gyors kín lett a vég.

Friss húst rág a nyuszt.
A lyuk telt, víg nép már fal.
A lét harc biz nyers!

Dunatőkés, 2024. Június 2.- íródott: egyszótagos szavakkal senrjú csokorban.

Csillag csábos, szelíd éjjel,
Hajnal dereng már a fénnyel.
Nádirigó üde füttyel,
Üzengeti jön a reggel.

Dala vidám zengő ének,
Jókedvűen szép az élet.
Igyál fénnyel öröm mézet,
Amíg tart e földi bérlet.

Hogyha ború van az égen,
Esőt kínál ez az éden.
Felhő könnye enyhít tényen,
Bánatodban ne légy tétlen.

Szomorúság fénnyel szárad.
Jó lelkekre áldás árad.
Lehet még pár kicsi vágyad,
Emberjóság, ha nem bágyad.

Locsold hited, úgy nem szikkad,
Fájó szívben remény pirkad,
Az éj után új nap virrad,
Szeretettől sosem tikkad.

Élet ébred minden reggel,
Ki felébredt...örülni kell,
Hálát adni tiszta szívvel,
Hogy az Úr kelt rigó füttyel.

Dunatőkés, 2024. június 6.

Kisduna ágán egy ékszer doboz,
Ősi fák kérgén sok csuszka motoz.
Nincs neki fája hol csüngne toboz,
De Csallóköz ajtaja szívet koboz.

Sík ez a táj, ám oly gyönyörű,
Könnyesen ébred az illatos fű
A folyónak lelke erdőkhöz hű,
Átölel mindent a pára gyűrű.

Bársonyos réten sok tarka virág,
Illata gyógyír, kórt űz ha rág.
A természet védett, nyugalmat ád,
Békesség honol, itt szép a világ.

A régi malomnak fakereke
Pancsol a vízben, üzen vele.
Pihenj itt bátran, ez a béke helye,
Töltsd meg a szívedet telis-tele.

Régi malom hűs parton ott áll,
A madarak dala mindenütt száll.
Kis hídnak árnyéka folyóval hál,
Ide a vándor is haza talál.

Dunatőkés, 2024. június 1.-íródott: bokorrímes versszakokban.

EGY van folytonos,
Az állandó változás.
Lét-kohézió!
Tér, anyag, erő hatás,
Időben módosulás.

Az idő erő.
Áthat teret, anyagot.
Elöregedés!
Pillanatnak rejtelme,
Életet ad sejtekbe.

Múlik és halad.
Kordában tartja jelent.
Tér-anyag ura.
Egy csodától haladtat,
Tartja galaxisokat.

Mozgatórugó.
Energia iránya...
Egytől eredő.
Ha az idő megállna,
Világ össze roskadna.

Lét-substancia,
Isteni energia.
Kvark-hatás titok.
Lélek energia van!
Parában-hívő...tan.

Való világ kép,
Idő szállító-erő.
Képzelet-határ!
Öröklétben állandó,
Változóban folyandó.

Időtlen az nincs.
Mindent kitölt, összetart.
Dimenziósáv.
Elme síkján gondolat,
Isten őrzi titkokat.

Dunatőkés, 2024. március 21.