Van olyan, amikor te nem tehetsz semmit.
Bízhatsz, remélhetsz , de az úgyse segít.
Néha tudni és érezni kell hogy nem sokára vége,
boldog s vidám voltál, de nem úgy szeret téged.

Előbb-utóbb neked is rá kell erre jönni,
örökre elszakad tőled úgy, mint a többi.
Lehet a sors akarata,de a búcsú nehéz,
sosem feledheted, de egy próbát megér.

Minden percben zaklatnak a régi emlékek,
hiányzik, hozzá bújnál,de ennek már vége.
Sosem lesz már nélküle semmi sem tökéletes,
rájössz hogy újra minden porcikád törékenyebb.

Otthon,hol kékebb az ég is
otthon,hol zöldebb a fű
otthon, mi vigaszt nyújt nékem,
amikor sorsom keserű.

Otthon,hol nem bánthat senki
amikor néha rossz vagyok,
otthon,hol lágyabbak az esték,
s melegebbek a hajnalok.

Otthon,hol kiöntöm bátran
minden fájdalmam,haragom,
otthon,hol szerettem élni,
s most fájó szívvel,de itt hagyom.

Nem viszek magammal semmit,
koncokként másokra hagyom,
de álmomban mindig visszatérek,
hisz a szívemet itt hagyom.

Esőben ,szélben ,napsütésben
mindig csak téged vártalak,
de a lehulló sűrű ködtől
nem láthattam az arcodat.

Esőben ,szélben,sűrű ködben
letörve ,némán ballagok,
mint száraz ág,mit rég letörtek
s ott hever már az avaron.

Esőben ,szélben,zúgó szélben
most is csak téged vártalak.
Hiába! Nem látok semmit!
Köd takarja az arcodat.

Hiába hívlak nem is hallod,
a szél elsöpri hangomat,
de ha keresnél megtalálsz még,
hisz szívem félig már ott maradt.

Ne kísérts engem ne várj semmit,
nem ígérem hogy jó leszek,
lassanként én is eltűnök messze,
mint a dér csípett hulló levelek..

Ne kísérts engem,ne törj össze!
Nem számít néked semmi sem!
a te szíved megfagyott jégcsap
s nem nézed másé vérzik e.

Ne kísérts engem,ne gyújts lángot,
ha eloltani majd nem tudod!
Ne kísérts ! Kopogtass máshol!
Lelkem már úgy is rég halott.

Te légy a tűz,és égess fel mindent !
Amit egyedül nélküled nem merek,
te légy a tűz,és te szíts fel engem
hogy minden lángommal melletted legyek.

Te légy a tűz,hogy érezzem lángod,
mely minden ízemben felkavar,
te légy a tűz,mely fel éget engem
s nem marad már mi visszatart.

Te légy a tűz,mely fel emészt mindent!
Hogy ne legyen más mit itt hagyok,
csak üres, kopár sík,hogy ne lássak semmit
amibe lelkem belesajog.