Idő 
Értékelés 
Értékelés A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
Te vagy remény beteljesítő pillanata…
Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek!
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
Te vagy remény beteljesítő pillanata…
Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek!
(sorok és gondolatok az utolsó százból)
A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.
Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.
Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.
S mint elaggott kerekek: örökkön és újra
terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.
Vak vagyok:
e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.
Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -
és egy elhagyott,
szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.
Elszállt rég a büszke Főnix:
többé már emléke sem látszik.
Pest - Buda, 2014. május 26.
A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.
Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.
Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.
S mint elaggott kerekek: örökkön és újra
terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.
Vak vagyok:
e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.
Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -
és egy elhagyott,
szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.
Elszállt rég a büszke Főnix:
többé már emléke sem látszik.
Pest - Buda, 2014. május 26.
Bennem még élnek az ősök,
Ők nekem még minta hősök.
Hétköznapi nagy emberek voltak,
Számítógépről semmit nem tudtak.
Anyai nagyapám kovács volt,
Életemben példaképem volt.
Lennék és olyan, mint ő „nagy ember”,
Bátorság elhagy, utánozni mer...?
Vecsés, 2006. december 31. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Ők nekem még minta hősök.
Hétköznapi nagy emberek voltak,
Számítógépről semmit nem tudtak.
Anyai nagyapám kovács volt,
Életemben példaképem volt.
Lennék és olyan, mint ő „nagy ember”,
Bátorság elhagy, utánozni mer...?
Vecsés, 2006. december 31. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Nem akarnék én sírni,
De szorítja a torkom…
Könnyem… kezd kicsordulni.
Eh, nem enged egykönnyen.
Magányom egy tenger, és a víz felületén
Messzire elszáll, tovasuhan a sóhajom
És mámorosan tekinthetek, el a víz felszínén
Ilyen volt életem… teljesítetlen sok óhajom.
Nincs már nekem… nincs álmom, elúszott csendesen,
Viszi a víz-sors lassan, sodortatva árban.
Viharok széttépték oly’ vadul, oly’ könyörtelen,
Majd elmerült végképp, élet zavaros habjában.
Nem voltam törtető és egyedül maradtam;
Mégis követte könnyhalál, alázó harag.
Egyszerű emberként kincsem a tisztességem,
Nem váltottam kis pénzre… becsület zuhatag.
Voltak álmok, békés fényben nyiladozók.
Bárhova nézek, falakba ütközök… emlékekbe,
Mint színes szirmok, de vágyra tárulkozók.
Tavasszal született, nyáron zuhanok mélységekbe.
Szeretet virágfán lógó óriás segélykéz
Hiányán marad csak hígas sárban dagonyázás.
Rossz vizekre érni és visszanézni, segédkéz
Nélkül gerincesen visszatérni, lázálmozás.
Lelkemben csak üresség… elvadult táj vár,
Ott jégtábla látszik, ütközök magamba.
Hidegséged mélyre kúszik, meleg nincs már
Csak közös múltunkat siratom magamba.
Csendben állok… biz' jól egyedül maradtam,
Csak nézek… emlékekbe beleütközök,
Hogy vezessem ki emlék falak közül magam
Ha mindig egy újabba… magamba ütközök.
Magamra maradva
Szelíden átölel… semmi,
Belém ölt nyugalma
Érzem belül, ugyanennyi.
Vecsés, 2011. augusztus 2. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
De szorítja a torkom…
Könnyem… kezd kicsordulni.
Eh, nem enged egykönnyen.
Magányom egy tenger, és a víz felületén
Messzire elszáll, tovasuhan a sóhajom
És mámorosan tekinthetek, el a víz felszínén
Ilyen volt életem… teljesítetlen sok óhajom.
Nincs már nekem… nincs álmom, elúszott csendesen,
Viszi a víz-sors lassan, sodortatva árban.
Viharok széttépték oly’ vadul, oly’ könyörtelen,
Majd elmerült végképp, élet zavaros habjában.
Nem voltam törtető és egyedül maradtam;
Mégis követte könnyhalál, alázó harag.
Egyszerű emberként kincsem a tisztességem,
Nem váltottam kis pénzre… becsület zuhatag.
Voltak álmok, békés fényben nyiladozók.
Bárhova nézek, falakba ütközök… emlékekbe,
Mint színes szirmok, de vágyra tárulkozók.
Tavasszal született, nyáron zuhanok mélységekbe.
Szeretet virágfán lógó óriás segélykéz
Hiányán marad csak hígas sárban dagonyázás.
Rossz vizekre érni és visszanézni, segédkéz
Nélkül gerincesen visszatérni, lázálmozás.
Lelkemben csak üresség… elvadult táj vár,
Ott jégtábla látszik, ütközök magamba.
Hidegséged mélyre kúszik, meleg nincs már
Csak közös múltunkat siratom magamba.
Csendben állok… biz' jól egyedül maradtam,
Csak nézek… emlékekbe beleütközök,
Hogy vezessem ki emlék falak közül magam
Ha mindig egy újabba… magamba ütközök.
Magamra maradva
Szelíden átölel… semmi,
Belém ölt nyugalma
Érzem belül, ugyanennyi.
Vecsés, 2011. augusztus 2. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
Hatvanhét éve már, mozdultam,
Hosszú utamra elindultam.
Jól ordítottam, megkaptam a saját tempót.
Mindig igyekszem kihozni belülről a jót.
*
Tudatlanok oly’
Bőszen támadják, jókat!
Harcom, egyedül.
*
Igyekeztem, megterveztem a jövőmet,
De nem kaptam, csak kézlefogó őröket.
Nem volt elég őr, így kaptam kritikát is,
Nekem így minden lett, antiszociális.
*
Gátoltak, mások,
Mert nem néztek jó szemmel.
Folyvást, támadás…
*
Értetlenül álltam az ilyen dolgok előtt,
Mert én logikusan terveztem meg a jövőt.
Lehet, hogy én nem láttam a szálfától az erdőt?
Mások meg meglátták a fa mögött az esendőt?
*
Jövő tervezés.
Alapos munka kevés.
Részlet, ördögi.
*
Már tudom, én voltam, magam voltam életem szálfája,
Más meg csak csenevész bokor volt, de ért a kritikája!
*
Ne kritizáljon,
Írjon jobbakat, ha tud!
Írás megmarad.
*
Már időm java letelt, bizony megöregedtem,
De megvan már az életcélom, mára megleltem!
*
Életfám korhadt,
De pennám vége tintás!
Vers, rímfaragás.
*
Hosszú utamra indultam,
Hosszú utamon haladtam,
Rögvest értetlenkedtem, szidás előtt.
Én már régen terveztem meg a jövőt…
*
Legyen lúdtollam!
Legyen kalamárisom!
Legyen papírom!
*
Hosszú utamon indultam.
Elvi hitben, elkorhadtam…
Vecsés, 2015. augusztus 24. –Kustra Ferenc József- Ari Fabbro: Hosszú útra indultam c. verse ihletésével írtam, versben és senrjúban… önéletrajzi írásként.
Hosszú utamra elindultam.
Jól ordítottam, megkaptam a saját tempót.
Mindig igyekszem kihozni belülről a jót.
*
Tudatlanok oly’
Bőszen támadják, jókat!
Harcom, egyedül.
*
Igyekeztem, megterveztem a jövőmet,
De nem kaptam, csak kézlefogó őröket.
Nem volt elég őr, így kaptam kritikát is,
Nekem így minden lett, antiszociális.
*
Gátoltak, mások,
Mert nem néztek jó szemmel.
Folyvást, támadás…
*
Értetlenül álltam az ilyen dolgok előtt,
Mert én logikusan terveztem meg a jövőt.
Lehet, hogy én nem láttam a szálfától az erdőt?
Mások meg meglátták a fa mögött az esendőt?
*
Jövő tervezés.
Alapos munka kevés.
Részlet, ördögi.
*
Már tudom, én voltam, magam voltam életem szálfája,
Más meg csak csenevész bokor volt, de ért a kritikája!
*
Ne kritizáljon,
Írjon jobbakat, ha tud!
Írás megmarad.
*
Már időm java letelt, bizony megöregedtem,
De megvan már az életcélom, mára megleltem!
*
Életfám korhadt,
De pennám vége tintás!
Vers, rímfaragás.
*
Hosszú utamra indultam,
Hosszú utamon haladtam,
Rögvest értetlenkedtem, szidás előtt.
Én már régen terveztem meg a jövőt…
*
Legyen lúdtollam!
Legyen kalamárisom!
Legyen papírom!
*
Hosszú utamon indultam.
Elvi hitben, elkorhadtam…
Vecsés, 2015. augusztus 24. –Kustra Ferenc József- Ari Fabbro: Hosszú útra indultam c. verse ihletésével írtam, versben és senrjúban… önéletrajzi írásként.
