Idő 
Értékelés 
Értékelés (anaforás, 3 soros, zárt-tükrös)
Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet,
Eleddig-óta meg élem az őszömet, készülök veszteni éltemet…
Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet.
*
(3 soros-zárttükrös)
Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet,
Az ember gyerek, majd felnől és a tele vezeti létet.
Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet,
*
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belsőrímes.)
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható,
Hogy az ősz, szokás szerint színes lesz-e? Mit tesz nekem mindenható?
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható.
*
(Sedoka)
Aggállyal élnék
Én, ha lehet valahol,
De, nem lennék, ki lakol…
Aggállyal élnék
Én, nekem másképp kéne’,
Ősz állj! Ne menjünk télbe…
*
(Senrjú duó)
Miért függők én
Ősztől, téltől és végtől?
Van parancsolóm?
Az is épp elég,
Hogy a hajam deresül…
Véglegesül is?
*
(Septolet)
Életvég
Mesésség,
Lehetetlenség.
Élettavaszon zöld hajtásaim voltak,
De immár, lelombozódtak...
Kóró minden,
Rothadás mindenben.
*
(Senrjon csokor)
Beköszöntött már az ősz,
Elvakító köd száll… rám szitál…
Némán vaksizok.
Görnyedt hát… ülök élet
Lovon, őszi vitézség nincsen…
Némán vaksizok.
Ölelő kar kellene,
Asszonyi megértés, simítás…
Társtalanság… úr!
Élethosszító vágyak,
Szerelem, szívet kitöltőnek…
Társtalanság… úr!
Ébrenlétet osztani,
Fárasztó gondok föloldása…
Ez a ló elment.
Őszült hajszálaimat,
Őszben, már egyedül fésülőm…
A jó ló elment.
*
(3 soros-zárttükrös, önrímes)
A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám,
Volt egy izgi szerelem, de már biztos nem emlékszik rám…
A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám.
Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim,
Teljesületlen vágyaktól fáradtak gondolataim...
Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim.
Nagyon kértem pedig én a mindenhatót, hogy szerelem el ne hagyjon,
Azt érzem, nagyon segítene, hogy a hajam őszülése elhagyjon...
Meg vagyok győződve, hogy kitolódna az idő, hogy testem porladjon.
Vecsés, 2021. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet,
Eleddig-óta meg élem az őszömet, készülök veszteni éltemet…
Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet.
*
(3 soros-zárttükrös)
Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet,
Az ember gyerek, majd felnől és a tele vezeti létet.
Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet,
*
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belsőrímes.)
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható,
Hogy az ősz, szokás szerint színes lesz-e? Mit tesz nekem mindenható?
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható.
*
(Sedoka)
Aggállyal élnék
Én, ha lehet valahol,
De, nem lennék, ki lakol…
Aggállyal élnék
Én, nekem másképp kéne’,
Ősz állj! Ne menjünk télbe…
*
(Senrjú duó)
Miért függők én
Ősztől, téltől és végtől?
Van parancsolóm?
Az is épp elég,
Hogy a hajam deresül…
Véglegesül is?
*
(Septolet)
Életvég
Mesésség,
Lehetetlenség.
Élettavaszon zöld hajtásaim voltak,
De immár, lelombozódtak...
Kóró minden,
Rothadás mindenben.
*
(Senrjon csokor)
Beköszöntött már az ősz,
Elvakító köd száll… rám szitál…
Némán vaksizok.
Görnyedt hát… ülök élet
Lovon, őszi vitézség nincsen…
Némán vaksizok.
Ölelő kar kellene,
Asszonyi megértés, simítás…
Társtalanság… úr!
Élethosszító vágyak,
Szerelem, szívet kitöltőnek…
Társtalanság… úr!
Ébrenlétet osztani,
Fárasztó gondok föloldása…
Ez a ló elment.
Őszült hajszálaimat,
Őszben, már egyedül fésülőm…
A jó ló elment.
*
(3 soros-zárttükrös, önrímes)
A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám,
Volt egy izgi szerelem, de már biztos nem emlékszik rám…
A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám.
Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim,
Teljesületlen vágyaktól fáradtak gondolataim...
Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim.
Nagyon kértem pedig én a mindenhatót, hogy szerelem el ne hagyjon,
Azt érzem, nagyon segítene, hogy a hajam őszülése elhagyjon...
Meg vagyok győződve, hogy kitolódna az idő, hogy testem porladjon.
Vecsés, 2021. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
Nyáridőben…
(leoninus duó)
Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin.
Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes.
Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy.
A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves.
*
(senrjú)
Éltem ősvénye
Itt-ott már nem is látszik.
Kellne’ fáslizni…
*
(senrjon)
Árnyékból nézve eget…
Nem értem mindenséget… Létben.
Marad nyugalom.
*
(HIAQ)
Életösvényem már
Követhetetlen… szakadó.
Életfák közt… tűnni…
*
(senrjon)
Este harang újra szól,
Kékség immár vaksötétté vált.
Eget nem látni.
Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában.
(leoninus duó)
Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin.
Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes.
Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy.
A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves.
*
(senrjú)
Éltem ősvénye
Itt-ott már nem is látszik.
Kellne’ fáslizni…
*
(senrjon)
Árnyékból nézve eget…
Nem értem mindenséget… Létben.
Marad nyugalom.
*
(HIAQ)
Életösvényem már
Követhetetlen… szakadó.
Életfák közt… tűnni…
*
(senrjon)
Este harang újra szól,
Kékség immár vaksötétté vált.
Eget nem látni.
Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában.
Az öregségi lét…
Porzik a szakadt-rongy életem,
Felém nem járt az esővizem…
Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik,
Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik!
(10 szavas)
Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik,
Létesítője nem locsolta porladozik.
*
Mostanra várom, őszi esőket
Ami megöntözi a kerteket…
De, vajon az én életem oly' poros kertje,
Valami áldó esőben most, részesül-e?
(bokorrímes)
Őszi eső hull, csepereg, sárguló levelek peregnek,
Éltetőnedű az eső, száraz földbe vetett szemeknek.
Hull-e rám létesője...? Értelmet adhatna életemnek.
*
Kertem már csak nagyon köszöni, elvan,
Virág már nincs is benne, hervadóan…
Hetven elmúltam most kéne még, jó nagy éltető eső...(?)
Mert a por is összeáll és lesz örökre megdermedő.
(sedoka)
Létem esője,
Életemnek nedűje,
Gyógyír lenne lelkemnek.
Rögös életem
Nedűje a léteső,
Híján végleg elporlad.
Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam. A 10 szavas, a bokorrímes és a sedoka szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája.
A vegyes címe: Hull-e rám létesője...?
Porzik a szakadt-rongy életem,
Felém nem járt az esővizem…
Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik,
Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik!
(10 szavas)
Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik,
Létesítője nem locsolta porladozik.
*
Mostanra várom, őszi esőket
Ami megöntözi a kerteket…
De, vajon az én életem oly' poros kertje,
Valami áldó esőben most, részesül-e?
(bokorrímes)
Őszi eső hull, csepereg, sárguló levelek peregnek,
Éltetőnedű az eső, száraz földbe vetett szemeknek.
Hull-e rám létesője...? Értelmet adhatna életemnek.
*
Kertem már csak nagyon köszöni, elvan,
Virág már nincs is benne, hervadóan…
Hetven elmúltam most kéne még, jó nagy éltető eső...(?)
Mert a por is összeáll és lesz örökre megdermedő.
(sedoka)
Létem esője,
Életemnek nedűje,
Gyógyír lenne lelkemnek.
Rögös életem
Nedűje a léteső,
Híján végleg elporlad.
Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam. A 10 szavas, a bokorrímes és a sedoka szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája.
A vegyes címe: Hull-e rám létesője...?
Ezeregy mese,
De mind, lélekámítás.
Jó volt hallgatni…?!
*
De! Én Seherezádét felismertem.
Jaj! A nagy mesemondó, az életem…
Hah! Saját életem csak kábít.
De! Vajon, milyen okból ámít?
Még álcázza is magát, mint hurrikán, egy szép női névvel,
Én meg immár rájöttem, dolgozik ellenem teljes hévvel.
Mindig kitalál nekem, egy vad, hihető történetet,
És nem érdekli, hogy utólag ő lesz az emlegetett!
*
Ezeregy mese,
Célja, lélektaposás.
Jó volt hallgatni…?!
*
Mézes-mázos szavakkal ecsetelte a történetet,
Még tanulságot is mondott, mint okos végkifejletet.
Én azonban, látszik, nem egy arab háremtulajdonos vagyok,
Eljutottam oda, mocsok-álnok kígyó üzelmén átlátok…
*
Ezeregy mese
Kitalálása, nem ügy.
Jó volt hallgatni…?!
*
Életem uralkodott rajtam, félrevezetett,
Ma már tudom, miből volt hiányom… a lélegzet.
Gyermeteg mesékkel az álnok kígyó becsapott,
Hogy én is érvényesüljek, gátolta, nem hagyott!
*
Ezeregy mese
Cél: gondolatterelés.
Jó volt hallgatni…?!
*
De! Már késő, elmúltam hatvannyolc éves,
Már nem hiszek meséknek, nekem, mind kétes.
Seherezádét úgysem rúghatom ki, magától is véges,
Meg ebben a korban már tisztán látom, nincs is, mi lényeges…
Majd lesz valahogy, még egy elhagyott rókalyukban lakok,
A szomszéd járatban meg az üregi nyúlék, a lakók!
Néha kinézek felszínre, látom, lódarázs közeleg,
Visszarántom a fejemet, járat-zsákban csak remegek.
Seherezádé lehet, élvezi is, az üregben a lakás,
Mert itt is csak mesél, lesz még, majd nekem jó nagy és nyerő kapás…!
Így öregen nekem nincsen már semmim, csak Seherezádé,
Hozzám van kötve, én meg még szeretem őt, mint egy nagy málé…
*
Ezeregy mese,
Megfogant életemben.
Jó volt hallgatni…?!
*
Ezeregy mese,
Félrevitte életem…
Én ezt hallgattam!
*
Ezeregy mese,
Kicsorbította éltem…
Ily’ mese jutott…
Vecsés, 2016. december 4. – Kustra Ferenc József- íródott versben és senrjúban, mint önéletrajzi írás.
De mind, lélekámítás.
Jó volt hallgatni…?!
*
De! Én Seherezádét felismertem.
Jaj! A nagy mesemondó, az életem…
Hah! Saját életem csak kábít.
De! Vajon, milyen okból ámít?
Még álcázza is magát, mint hurrikán, egy szép női névvel,
Én meg immár rájöttem, dolgozik ellenem teljes hévvel.
Mindig kitalál nekem, egy vad, hihető történetet,
És nem érdekli, hogy utólag ő lesz az emlegetett!
*
Ezeregy mese,
Célja, lélektaposás.
Jó volt hallgatni…?!
*
Mézes-mázos szavakkal ecsetelte a történetet,
Még tanulságot is mondott, mint okos végkifejletet.
Én azonban, látszik, nem egy arab háremtulajdonos vagyok,
Eljutottam oda, mocsok-álnok kígyó üzelmén átlátok…
*
Ezeregy mese
Kitalálása, nem ügy.
Jó volt hallgatni…?!
*
Életem uralkodott rajtam, félrevezetett,
Ma már tudom, miből volt hiányom… a lélegzet.
Gyermeteg mesékkel az álnok kígyó becsapott,
Hogy én is érvényesüljek, gátolta, nem hagyott!
*
Ezeregy mese
Cél: gondolatterelés.
Jó volt hallgatni…?!
*
De! Már késő, elmúltam hatvannyolc éves,
Már nem hiszek meséknek, nekem, mind kétes.
Seherezádét úgysem rúghatom ki, magától is véges,
Meg ebben a korban már tisztán látom, nincs is, mi lényeges…
Majd lesz valahogy, még egy elhagyott rókalyukban lakok,
A szomszéd járatban meg az üregi nyúlék, a lakók!
Néha kinézek felszínre, látom, lódarázs közeleg,
Visszarántom a fejemet, járat-zsákban csak remegek.
Seherezádé lehet, élvezi is, az üregben a lakás,
Mert itt is csak mesél, lesz még, majd nekem jó nagy és nyerő kapás…!
Így öregen nekem nincsen már semmim, csak Seherezádé,
Hozzám van kötve, én meg még szeretem őt, mint egy nagy málé…
*
Ezeregy mese,
Megfogant életemben.
Jó volt hallgatni…?!
*
Ezeregy mese,
Félrevitte életem…
Én ezt hallgattam!
*
Ezeregy mese,
Kicsorbította éltem…
Ily’ mese jutott…
Vecsés, 2016. december 4. – Kustra Ferenc József- íródott versben és senrjúban, mint önéletrajzi írás.
Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba,
Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?
Élet talán nem is lélektanból áll,
Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
Csak karcolnak az életlen pengékkel,
Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!
Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?
Élet talán nem is lélektanból áll,
Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
Csak karcolnak az életlen pengékkel,
Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!
Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
