Lenne csak az embernek
szebb és jobb jövője!
Ócska hajójának
biztos kikötője!
Lenne csak elég
béke és szeretet!
Kevesebb nyomorult
akit az élet megvet!
Mennybe kerülne
egymást megérteni?
Ha szeretjük az Istent,
az embert is kell szereti!
szebb és jobb jövője!
Ócska hajójának
biztos kikötője!
Lenne csak elég
béke és szeretet!
Kevesebb nyomorult
akit az élet megvet!
Mennybe kerülne
egymást megérteni?
Ha szeretjük az Istent,
az embert is kell szereti!
Kihalóban az emberi értékek,
Világszerte nő az agresszió.
Miért nem kellünk egymásnak gyerekek?
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
Durvul a nép és bőszen gyűlölködik,
Gyűlölet van, közben nem kell a meló.
Mindenki állhatatlan, fenekedik.
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
Fiatalokat senki nem neveli,
Az öreg meg nem kell, ő már kikopó.
Lesz világ, emberi érték nélküli.
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József
Világszerte nő az agresszió.
Miért nem kellünk egymásnak gyerekek?
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
Durvul a nép és bőszen gyűlölködik,
Gyűlölet van, közben nem kell a meló.
Mindenki állhatatlan, fenekedik.
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
Fiatalokat senki nem neveli,
Az öreg meg nem kell, ő már kikopó.
Lesz világ, emberi érték nélküli.
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József
Agya sosem volt slampos.
Már mint vörös hajú,
szemüveges kis taknyos
komoly gondolkodó volt:
.
- Jaj! Mi lesz ha fütyülőm
többé nem fog felállni,
és egy táguló világban,
mit is fogunk csinálni?
Édesanyja megnyugtatta:
- Brooklyn viszont nem tágul!
Fütyülője csak annak lankad,
ki túlmértékben hozzányúl!
Egyszer megkínálták kokainnal,
de ettől hatalmasat tüsszentett.
Száz dollár értékű fehér hó
a levegőben elveszett.
Csínos leány lett szeretője.
de mire viszonyuk leromlott,
a leány bakancsban járt,
mert fasiszták kőzt kódorgott.
Sok filmje a zsidókról szólt,
Mert ő maga is zsidó.
Tudott önmagán nevetni,
és jó humorral szónokolt.
Úgy változtatta szeretőit,
mint más ember az alsóneműt.
Még él, de már nyolcvanhat.
Vajon fütyülője ép maradt?
Már mint vörös hajú,
szemüveges kis taknyos
komoly gondolkodó volt:
.
- Jaj! Mi lesz ha fütyülőm
többé nem fog felállni,
és egy táguló világban,
mit is fogunk csinálni?
Édesanyja megnyugtatta:
- Brooklyn viszont nem tágul!
Fütyülője csak annak lankad,
ki túlmértékben hozzányúl!
Egyszer megkínálták kokainnal,
de ettől hatalmasat tüsszentett.
Száz dollár értékű fehér hó
a levegőben elveszett.
Csínos leány lett szeretője.
de mire viszonyuk leromlott,
a leány bakancsban járt,
mert fasiszták kőzt kódorgott.
Sok filmje a zsidókról szólt,
Mert ő maga is zsidó.
Tudott önmagán nevetni,
és jó humorral szónokolt.
Úgy változtatta szeretőit,
mint más ember az alsóneműt.
Még él, de már nyolcvanhat.
Vajon fütyülője ép maradt?
Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös)
Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek,
De fegyvertek nem hozza az áhított eredménytek…
Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek.
(Senrjon trió)
Nem akarok elmenni,
Így legyilkoljátok lelkemet…
Sors mibenléte?
*
Mondom: fölöttem nincsen
Hatalma senkinek… szeretném!
Hétköznapokban?
*
Koldusként járok házban,
Nincs vagyonom, már nincsen lelkem…
Nyomorult vagyok!
*
(Kínai versformákból duó!)
{A csüe-csü négy sorból áll. Szótagszám: 7/sor. Rímképlet: Rímképlet: xaxaa}
Fegyveretek visszahull…
Támadjatok, bár vadul.
Oly’ mélyen szenvedek én…
Ha megölsz… úgy voltam én.
*
{„Vágyódás délre”: Huszonhét szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa}
Az élő
Alázat büntet!
Velem szemben alázat,
Nincs, de folyton csak kerget!
Sírba bekerget.
*
(Sedoka)
Életutamon
Csak zötykölődök, cél nincs.
Ha nincsen cél, így hová?
Életutamon
Tűzvész pusztít, ár rombol.
Sehová, percnek élek.
*
Nagy erők ellen nem lehet harcolni, mer' rám hullik…
Ki erről győzködik hittel, az hevenyül hazudik.
Mindig is átgázoltatok törve-zúzva sorsomon;
De az éjszakám, szép és szabad: szépeket álmodom!
Vecsés, 2022. január 4. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. Íródott: alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös)
Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek,
De fegyvertek nem hozza az áhított eredménytek…
Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek.
(Senrjon trió)
Nem akarok elmenni,
Így legyilkoljátok lelkemet…
Sors mibenléte?
*
Mondom: fölöttem nincsen
Hatalma senkinek… szeretném!
Hétköznapokban?
*
Koldusként járok házban,
Nincs vagyonom, már nincsen lelkem…
Nyomorult vagyok!
*
(Kínai versformákból duó!)
{A csüe-csü négy sorból áll. Szótagszám: 7/sor. Rímképlet: Rímképlet: xaxaa}
Fegyveretek visszahull…
Támadjatok, bár vadul.
Oly’ mélyen szenvedek én…
Ha megölsz… úgy voltam én.
*
{„Vágyódás délre”: Huszonhét szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa}
Az élő
Alázat büntet!
Velem szemben alázat,
Nincs, de folyton csak kerget!
Sírba bekerget.
*
(Sedoka)
Életutamon
Csak zötykölődök, cél nincs.
Ha nincsen cél, így hová?
Életutamon
Tűzvész pusztít, ár rombol.
Sehová, percnek élek.
*
Nagy erők ellen nem lehet harcolni, mer' rám hullik…
Ki erről győzködik hittel, az hevenyül hazudik.
Mindig is átgázoltatok törve-zúzva sorsomon;
De az éjszakám, szép és szabad: szépeket álmodom!
Vecsés, 2022. január 4. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. Íródott: alloiostrofikus versformában.
Az egész kora reggeli napsütésben,
Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben.
Nap ébred! Még semmi meleget nem adott,
Beborította az árokparti bokrot.
Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat,
És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat.
Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített,
Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített.
*
Fűbe léptem, ahogy mentem, vizes lett a cipőm.
Nem bántam, sőt élveztem, csak úgy ringott a csípőm.
Jó kirándulás volt, csak véget ért, kár... de jó volt!
Már beértem a munkahelyemre. Jó reggel volt.
*
Millió fénysugár,
Fényük rám vetül, elborít.
Harmatcsepp, cipőkön.
Csodálat tolult ajakra,
Napsugárnyaláb az arcra…
*
Arcomon elégedettség,
Cipőn, kívül sok vizesség.
Csodálat szava föltolul,
Fénysugárban arcom virul.
Vecsés, 2015. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott; versben, TANQ –ban…
Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben.
Nap ébred! Még semmi meleget nem adott,
Beborította az árokparti bokrot.
Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat,
És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat.
Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített,
Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített.
*
Fűbe léptem, ahogy mentem, vizes lett a cipőm.
Nem bántam, sőt élveztem, csak úgy ringott a csípőm.
Jó kirándulás volt, csak véget ért, kár... de jó volt!
Már beértem a munkahelyemre. Jó reggel volt.
*
Millió fénysugár,
Fényük rám vetül, elborít.
Harmatcsepp, cipőkön.
Csodálat tolult ajakra,
Napsugárnyaláb az arcra…
*
Arcomon elégedettség,
Cipőn, kívül sok vizesség.
Csodálat szava föltolul,
Fénysugárban arcom virul.
Vecsés, 2015. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott; versben, TANQ –ban…