Idő 
Értékelés 
Értékelés Tél van, jár a vastag kabát, sál, kesztyű,
Lovas szánon meg dukál a csengettyű.
Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya
Fagyott árok-vízben folyton korcsolyázna.
Faluszéli erdőben jön az este, hull a hó,
Életre kél családi, téli kis bújó-kunyhó.
Észrevették, hogy édes, kicsi angyal szállt suhogással.
Kezében óvatosan, védve, fényt tartott, ragyogással.
Öregek hangján hallani, sok-sok, aki nagyon magányos
Náluk egy gyertya ég, mikor leég, sötétség lesz mi kormos.
Pedig a szeretet, ami önmaga
Képes az oly' nagy Isteni csodákra,
Lélekmelengető varázslatokra.
Angyal jött, hogy eloszlassa a karácsonyi sötétet,
Mert ő tudja, hogy oly' sok ember bizony már hitét vesztett.
Talán tömjénfüstben jöhet a megváltás… ég küld szelet.
A fa alatt érezni a csöndet, mikor fogjuk egymás kezét,
Együtt, halkan elénekeljük a karácsony örök énekét.
Szeretet ünnepe kitölti az egymás kezét fogók szívét.
Szinte csillog a fenyőfánk, sokféle dísz van rajta,
Mi tettük rá, látszott, ahogy kérte, nagyon akarta…
Most meg ott áll gyönyörködve, az apraja és nagyja.
Szép ez világ, de bizony, nagyon oda kellene tán' figyelni,
Szeretettel járni-kelni, együtt igazi boldognak lenni…
A tél fekete, még csak jön, bársonyléptekkel, de már közeli.
Udvaron a fák ágai versenyt deresednek hajammal,
Távolban hófödte hegyek, nincs köd, látszik ez alkalommal…
Odakint már mindent beterített az alkony sötét fátyla,
Későre jár, álmot szétszórja, ránk teríti és a tájra.
A szobában ég és nagyon világít a négy Adventi gyertya,
Fa alatt vannak az ajándékok, szeretettel, nem hozomra...
Én érzem is ezt a szeretet, mert két kéz van a két markomba.
Vecsés, 2015. december 10. – Kustra Ferenc József
Lovas szánon meg dukál a csengettyű.
Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya
Fagyott árok-vízben folyton korcsolyázna.
Faluszéli erdőben jön az este, hull a hó,
Életre kél családi, téli kis bújó-kunyhó.
Észrevették, hogy édes, kicsi angyal szállt suhogással.
Kezében óvatosan, védve, fényt tartott, ragyogással.
Öregek hangján hallani, sok-sok, aki nagyon magányos
Náluk egy gyertya ég, mikor leég, sötétség lesz mi kormos.
Pedig a szeretet, ami önmaga
Képes az oly' nagy Isteni csodákra,
Lélekmelengető varázslatokra.
Angyal jött, hogy eloszlassa a karácsonyi sötétet,
Mert ő tudja, hogy oly' sok ember bizony már hitét vesztett.
Talán tömjénfüstben jöhet a megváltás… ég küld szelet.
A fa alatt érezni a csöndet, mikor fogjuk egymás kezét,
Együtt, halkan elénekeljük a karácsony örök énekét.
Szeretet ünnepe kitölti az egymás kezét fogók szívét.
Szinte csillog a fenyőfánk, sokféle dísz van rajta,
Mi tettük rá, látszott, ahogy kérte, nagyon akarta…
Most meg ott áll gyönyörködve, az apraja és nagyja.
Szép ez világ, de bizony, nagyon oda kellene tán' figyelni,
Szeretettel járni-kelni, együtt igazi boldognak lenni…
A tél fekete, még csak jön, bársonyléptekkel, de már közeli.
Udvaron a fák ágai versenyt deresednek hajammal,
Távolban hófödte hegyek, nincs köd, látszik ez alkalommal…
Odakint már mindent beterített az alkony sötét fátyla,
Későre jár, álmot szétszórja, ránk teríti és a tájra.
A szobában ég és nagyon világít a négy Adventi gyertya,
Fa alatt vannak az ajándékok, szeretettel, nem hozomra...
Én érzem is ezt a szeretet, mert két kéz van a két markomba.
Vecsés, 2015. december 10. – Kustra Ferenc József
Immáron
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben
Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem
Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet
És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben
Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem
Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet
És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.
Merengek, sodródom az Időben.
Hirtelen úgy tűnik -
A fogalomnak hitt
Folyam maga az Isten.
Vagy talán egy angyal
Kit megbízott e feladattal
Láthatatlan jelen legyen,
Hogy láthatatva legyen Jelen.
A jelenben, ahogy van a Most
Csupán egy villanás - szertefoszlott,
És a múltból hozott életet
Elrejti - mint időképeket.
Ő az élet , a végtelen őrzője
Mert neki van csak elég ideje
Hogy teret , anyagot tartson
Össze. Övé az erő a hatalom
És a dicsőség is, mert nélküle
Nincs tér, és anyag vetülete.
Ő maga az űrnek lelke
Ki a Mindent teremtette.
A felfoghatatlan erő
Maga a lét-idő;
Rendszert alkot a végtelenben-
Ott lakozik az Istenben.
Ha az idő nem lenne,
A világ is eltűnne.
Hirtelen úgy tűnik -
A fogalomnak hitt
Folyam maga az Isten.
Vagy talán egy angyal
Kit megbízott e feladattal
Láthatatlan jelen legyen,
Hogy láthatatva legyen Jelen.
A jelenben, ahogy van a Most
Csupán egy villanás - szertefoszlott,
És a múltból hozott életet
Elrejti - mint időképeket.
Ő az élet , a végtelen őrzője
Mert neki van csak elég ideje
Hogy teret , anyagot tartson
Össze. Övé az erő a hatalom
És a dicsőség is, mert nélküle
Nincs tér, és anyag vetülete.
Ő maga az űrnek lelke
Ki a Mindent teremtette.
A felfoghatatlan erő
Maga a lét-idő;
Rendszert alkot a végtelenben-
Ott lakozik az Istenben.
Ha az idő nem lenne,
A világ is eltűnne.
A játék üzlet csarnokába
Tátva maradt a gyermek szája
Ilyen helyen nem járt soha
Csak falujukban a kis boltba
Édesanyja szentül megígérte
Ha jól tanulsz ajándék lesz érte
Elviszlek a fővárosba
A legnagyobb játékboltba
Ami tetszik választhatod
Ha elvégzed a feladatod
De most vigyázz testvérkédre
Amíg hazaérek majd estére
Tudod apa messzire ment
A szívünkben van most idebent
Anyának ezért el kell menni
Hogy legyen mit az asztalra tenni
És így folyt hosszan az esztendő
Szemében öccse is lassan felnő
Úgy érezte az ígéret
Csak amolyan szóbeszéd lett
De ádventre mit ád Isten
Szól az anya mézédesen
Elmegyünk ma a fővárosba
Veszünk ezt-azt karácsonyra
A játék üzlet csarnokába
Elgurult a gyermek álma
Mert minden kütyü olyan drága
Anya ezért járt annyit munkába
Megszeppenve csordult könnye
Nem kell a világnak semmi kincse
Elég lesz ha karácsonyra mindörökre
Egymásnak örülnek anya ő s a kisöccse.
Tátva maradt a gyermek szája
Ilyen helyen nem járt soha
Csak falujukban a kis boltba
Édesanyja szentül megígérte
Ha jól tanulsz ajándék lesz érte
Elviszlek a fővárosba
A legnagyobb játékboltba
Ami tetszik választhatod
Ha elvégzed a feladatod
De most vigyázz testvérkédre
Amíg hazaérek majd estére
Tudod apa messzire ment
A szívünkben van most idebent
Anyának ezért el kell menni
Hogy legyen mit az asztalra tenni
És így folyt hosszan az esztendő
Szemében öccse is lassan felnő
Úgy érezte az ígéret
Csak amolyan szóbeszéd lett
De ádventre mit ád Isten
Szól az anya mézédesen
Elmegyünk ma a fővárosba
Veszünk ezt-azt karácsonyra
A játék üzlet csarnokába
Elgurult a gyermek álma
Mert minden kütyü olyan drága
Anya ezért járt annyit munkába
Megszeppenve csordult könnye
Nem kell a világnak semmi kincse
Elég lesz ha karácsonyra mindörökre
Egymásnak örülnek anya ő s a kisöccse.
Hétköznapi pszichológia… aminek a nő is része.
Végül is ez is szlogen, mint a többi…
De most föltárjuk… mert ez a nem semmi!
A nő egy csodálatos tünemény,
A nő legszebb isteni teremtmény…
A nő egy csodálatos tünemény.
Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal,
Jobbnál jobb és nagyon is élvezhető illatokkal…
Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal.
Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk,
Szépséges mosolyukért, szép szavukért meg mindent meg is teszünk…
Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk.
Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen,
Az ő gondolata nem egyezik tieddel… nézet azonosság sincsen…
Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen.
Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet,
Míg a bájait szemlélgeted, nagy baj, ha ő nem kuksiza a tiedet…
Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet.
Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden,
Ha nem fogadod el gondolatait, képes zárni a menyország zárszerkezeten…
Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden.
Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni,
Mert akkor a törvény igy vagy úgy rajtad fog nagyot bosszúzni…
Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni.
Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel,
Jusson eszedbe, hogy mi lesz a sok-sok ígéreteddel…
Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel.
A sok ígéret… kell bizony menyországi kirándulásért vagy vasárnapi falatért…
A sok ígérettől-ígérettel, te vagy lekötelezett jó, ha nem hagyott… másikért.
A sok ígérettől, egyezéstől te húzod rövidebbet, tudva rongálja lelkedet…
Ha meg sikerült együtt megöregedni és addig nem volt baj, majd most lesz, jöhet agybaj.
Ha eddig neked nem volt kiscsaj, attól még jöhet a képzeletbeli kemény szópárbaj.
Lesz alkalmad vita után mondani, hogy sebaj, vagy hogy akár beleegyezőn: nembaj…
Nagy a Te szerencséd, ha igazi angyalra találtál, akkor mondjuk: beletrafáltál…
Ha nagy a szerencséd, nem akar földesúr-asszony lenni, máris elég... boldognak lenni…
Ha eddig nem tetted, már be ne add a derekad, majd mondja, hogy bűdös vagy… most a hajad…
Részemről tisztelem, szeretem nőket, de nem női nemet… Mégis hallottam eleget.
Ha öregszöl, már ne hidd, hogy Te még ember vagy, ha beteg is vagy? Tőled a hó is lefagy…
Javaslatom, figyelj, ne használjanak ki téged, ne higgy menyország ígéretnek… véged!
Javaslom persze, mindig add meg a tiszteletet, nehogy végül te veszítsd tekintélyet.
Légy óvatos, mert amikor hiszed, révbe jutottál, akkor van helyzet! Nő csak kipróbál…
Légy óvatos, mert, ha nő jelet kap, hogy ő van feletted, kihasználja lehetőséget!
Mindezek fölött, imádlak benneteket, mert arra születtél, szeresd a férfinemet.
Ki szerencsés, élnie kell értetek. Azok bizony még egyszer átélnék életetek…
Azok nem felejtik, kik jegyzik perceket, ki is jelentik, nem felejtek, amig élek!
Van olyan, jó szóért odaadnátok mindeneteket. De ismerd fel boszorkány népet…
Amikor lehumjátok vágyódó szemeteket, nem veszitek észre, most épp vétkeztek…
Egy biztos, jónak kell lenni, együttműködni, közben meg föltétlenül, mélyen szeretni!
Vecsés, 2022. január 18. – Kustra Ferenc József – íródott: Ágoston Tibor, „Csodálatos tünemény” c. verse átirataként, az engedélyével: 3 soros-zárttükrös versformámban. (Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a mondanivaló!)
Végül is ez is szlogen, mint a többi…
De most föltárjuk… mert ez a nem semmi!
A nő egy csodálatos tünemény,
A nő legszebb isteni teremtmény…
A nő egy csodálatos tünemény.
Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal,
Jobbnál jobb és nagyon is élvezhető illatokkal…
Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal.
Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk,
Szépséges mosolyukért, szép szavukért meg mindent meg is teszünk…
Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk.
Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen,
Az ő gondolata nem egyezik tieddel… nézet azonosság sincsen…
Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen.
Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet,
Míg a bájait szemlélgeted, nagy baj, ha ő nem kuksiza a tiedet…
Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet.
Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden,
Ha nem fogadod el gondolatait, képes zárni a menyország zárszerkezeten…
Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden.
Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni,
Mert akkor a törvény igy vagy úgy rajtad fog nagyot bosszúzni…
Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni.
Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel,
Jusson eszedbe, hogy mi lesz a sok-sok ígéreteddel…
Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel.
A sok ígéret… kell bizony menyországi kirándulásért vagy vasárnapi falatért…
A sok ígérettől-ígérettel, te vagy lekötelezett jó, ha nem hagyott… másikért.
A sok ígérettől, egyezéstől te húzod rövidebbet, tudva rongálja lelkedet…
Ha meg sikerült együtt megöregedni és addig nem volt baj, majd most lesz, jöhet agybaj.
Ha eddig neked nem volt kiscsaj, attól még jöhet a képzeletbeli kemény szópárbaj.
Lesz alkalmad vita után mondani, hogy sebaj, vagy hogy akár beleegyezőn: nembaj…
Nagy a Te szerencséd, ha igazi angyalra találtál, akkor mondjuk: beletrafáltál…
Ha nagy a szerencséd, nem akar földesúr-asszony lenni, máris elég... boldognak lenni…
Ha eddig nem tetted, már be ne add a derekad, majd mondja, hogy bűdös vagy… most a hajad…
Részemről tisztelem, szeretem nőket, de nem női nemet… Mégis hallottam eleget.
Ha öregszöl, már ne hidd, hogy Te még ember vagy, ha beteg is vagy? Tőled a hó is lefagy…
Javaslatom, figyelj, ne használjanak ki téged, ne higgy menyország ígéretnek… véged!
Javaslom persze, mindig add meg a tiszteletet, nehogy végül te veszítsd tekintélyet.
Légy óvatos, mert amikor hiszed, révbe jutottál, akkor van helyzet! Nő csak kipróbál…
Légy óvatos, mert, ha nő jelet kap, hogy ő van feletted, kihasználja lehetőséget!
Mindezek fölött, imádlak benneteket, mert arra születtél, szeresd a férfinemet.
Ki szerencsés, élnie kell értetek. Azok bizony még egyszer átélnék életetek…
Azok nem felejtik, kik jegyzik perceket, ki is jelentik, nem felejtek, amig élek!
Van olyan, jó szóért odaadnátok mindeneteket. De ismerd fel boszorkány népet…
Amikor lehumjátok vágyódó szemeteket, nem veszitek észre, most épp vétkeztek…
Egy biztos, jónak kell lenni, együttműködni, közben meg föltétlenül, mélyen szeretni!
Vecsés, 2022. január 18. – Kustra Ferenc József – íródott: Ágoston Tibor, „Csodálatos tünemény” c. verse átirataként, az engedélyével: 3 soros-zárttükrös versformámban. (Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a mondanivaló!)
